Október 18. szerda este

Nefelejcs: Hahó, emlékszik még rám?

Holló:

Nefelejcs: Itt van?

Holló:

Nefelejcs: Csak nyitva felejtette a könyvét… értem. … Kedves P., így bárki beleolvashat… Remélem, hogy csak a konyhába ugrott ki egy teát főzni, vagy hasonló… Mivel nagyon álmos vagyok, csak röviden leírnám, hogy tegnap megint nagyon sikeres napot zártam. Elkészítettem egy egész kondér tökéletes csonthegesztő-bájitalt. És ajánlatot kaptam, hogy minden héten készíthetnék főzeteket… Akár komolyabbakat is… (tudom, hogy ez nem izgalmas hír Önnek… csak… mindegy…) McGalagony professzor kért fel – és én elfogadtam. Rengeteg ötletem van, és azt hiszem, gyakorlatnak sem lesz utolsó… Már lassan fél órája itt vagyok, és Maga sehol… Ugye, nem esett baja? … Kicsit aggódo… …. …. …

Két óra múlva

Holló: Megjöttem. Egész nap vártam. Hogy van?

Nefelejcs:

Holló: Engem várt? Ez kedves…

Nefelejcs:

Holló: … Elaludt? … El fog gémberedni a nyaka az asztalnál… Remélem, inkább az ágyából irogatott… Egyébként igen is, izgalmas hír nekem, hogy McGalagony milyen ajánlattal kecsegtette… Ne aggódjon, nem fogok visszaélni az információval… … Két napja keresgélek régi roxfortos évkönyvekben – és rengeteg emlékre bukkantam. Találtam néhány H betűs hölgyet is, kilistáztam a nevüket. A közeljövőben szeretném szépen felsorolni, hogy valamelyikre rábólintson… Elég hosszadalmas feladat lesz – negyvenhárman vannak… … De én nem riadok vissza a kutatómunkától… … … Most már semmi kétség, hogy elaludt. Én is elfáradtam. Lefekszem aludni. Jaj, majdnem elfelejtettem a statisztikánkat: Várakozás rám: 9 (csak azért nem 10, mert elaludt…), várakozás a részemről Kegyedre: 15, titokzatosság: még mindig 10. … Kegyed mániája, hogy mindig, minden időben túlteljesítsen, igaz? Jó éjszakát… Remélem, hogy holnap beszélni is tudunk… Aludjon jól!

***