SEVERUS SNAPE – SPEKULÁCIÓK – CÁFOLATOK OLDALBELI HOVATARTOZÁSÁT ILLETŐEN, AVAGY A SÖTÉTSÉG HERCEGE

(írta Susan Kreber)

Az alábbi rövid elemzés a fentebb megnevezett karakter Dumbledore-hoz való hűségét kísérli meg cáfolni egy olyan értekezés felhasználásával, mely Spirit Bliss nevéhez köthető (Védőbeszéd Perselus Pitonért). Pontról pontra érveket és ellenérveket sorakoztat fel az előbbi írásmű gondolati síkjával nagyrészt megegyezően haladva. Az időnkénti kitérések a téma kusza szerteágazásából és az okok és okozatok bő választékából adódnak. A szerző előre is leszögezi: nincs igaza. Severus Snape nem körülírható, rejtélyes alak, akiről lehet tanulmányokat írni, de akiről az igazat csak egy ember tudhatja. (Ő jegyzi a jogdíjakat is...)

A továbbiakban haladjunk végig néhány lehetséges magyarázat megkérdőjelezésén, melyekből az következhetne, hogy a Bájitalok Mestere a jó ügy mellett tört lándzsát (pálcát). Ezekre a magyarázatokra sok esetben kérdés formájában kapunk utalást: a témajelzés megadja a bizonytalanságok forrását is.

Miért nem ölte meg Harryt?

Míg Voldemort nem tért vissza - és általában véve kétséges volt, hogy valaha is eredeti hatalmában visszatér -, Snape-nek egyszerűen semmi haszna nem lett volna ebből. Talán követte azt a régi mondást, hogy Dumbledore mindent tud, ami a kastélyon belül zajlik. (Cccst. De igenis mindent.) Menedék volt számára ez a hely; tisztára mosták, elrejtették, új életet adtak neki, miközben ő maga talán azt sem tudta, hová tartozik bizonyosan. Ezt a biztonságot kockáztatni botorság lett volna – még akkor is, ha nem volt biztos, hogy Dumbledore rájön, hogy ő tette. Nem az a fajta férfi, aki a saját szakállára – ja, mivel nincs is szakálla! - intézkedik ilyen vagy olyan ügyek érdekében. Bár itt vannak az érzelmi okok:

Snape életének jelentős időszaka egy Potter terrorja alatt telt el. Tehát úgy tűnhet, szinte tartozott Harry meggyilkolásával, és nem is lehet hithű halálfaló, mert ezt nem tette meg. De: épeszű ember nem gyilkolná le Harryt csak azért, mert Annak a fia. Épp ezért valóban két választás van, hisz ezt Snape sem tette: 1. célja van Harryvel, nagy valószínűséggel a jó oldalon; 2. ÉPESZŰ. Talán nem tud megfelelően különbséget tenni a két Potter között ahhoz, hogy ne keserítse meg a kisebbik életét, de annyira már igen, hogy ne ölje meg olyasmiért, amit az apja követett el.

Újra és még egyszer: haszna nem lett volna a megöléséből. Megfelelő erkölcsi oka sem volt rá, valószínűleg elég épeszű ahhoz, hogy képes legyen egyensúlyozni a negatív kivételezés és az értelmetlen gyilkosság határán.

Épeszűség. Épeszű-e Snape? Tételezzük fel, hogy igen; mert mivégre elemezzük egy elmebeteg cselekedeteit, ha azok egy része mind érzelmileg, mind mentálisan kiszámíthatatlan? Ha elmebetegnek nyilvánítjuk, és nem fogadjuk el azt a tézist, mely szerint még az elmebeteg cselekedetiben is van rendszer – amely elmélet sokuknál valóban megdől -, hiábavaló elemezni a működését és a hovatartozását, mert egy őrült nem képes közösségi érzésekre. Legfőbb ismérvük az antiszocialitás.

Ám a halálfaló igenis közösségi lény. Csoportjukban megfigyelhetők azok a közösségi elemek, amelyek minden szervezetben, népben, alakulatban. Versengenek egymással. Egymást okolják hibáikért. Munkamegosztásban dolgoznak. Ismerik egymás nevét. Szimpátiát vagy antipátiát éreznek egyes tagok iránt. Kialakult társadalmi struktúrájuk, hierarchiájuk van.

Miért választotta ezt a csapatot Severus Snape? Ez a közeg sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a képességekre, mint a szavakra és az imidzsre. Az iskolában kifogásolt tulajdonságai itt előnnyé válnak: szótlanság, ridegség, távolságtartás, a fekete mágia ismerete, tudás keresése mindenek felett. És persze: mardekáros múlt. Mi több: olyan imidzsre kap lehetőséget, amilyenre mindig is vágyott.

Újabb közösségi tartozék: minden tagnak imidzse van. S ha már tudjuk, miben jó a másik, mivel lehet zsarolni, hogyan lehet segíteni, és kivel jó párban dolgozni – be is illeszkedtünk a csoportba. Egy csoportnak pedig, melynek tagjaitól ilyen adottságok és a beilleszkedés képessége, a legalább minimális szociális készség szükségképpen elvárt dologgá válik – ennek a csoportnak a tagja, Snape, nem lehet őrült, hacsak nem őrült mind.

Nem lehet hát hidegvérű, kegyetlen gyilkos, aki a legkisebb haszon és érdek nélkül meggyilkolná a kis Pottert – méregkeverőjük volt, nem mészárosuk, és nem vesztette el reális gondolkodását az évek alatt.

Elsőévben egy 11 éves gyereket látott, akit épp az orra – a szép nagy - előtt akarnak lerázni a seprűjéről. Ekkor már tanár, évek óta az – hogy hagyhatná, hogy egy gyermeket megöljenek előtte, egy diákját, akiért felelősséggel tartozik, és aki ráadásul pártfogója szeme fénye? Ösztönösen tanárként viselkedik; már jó ideje nem ölt, és nem is látott senkit ölni. Másrészről: semmi kára nem származik abból, ha megmenti Harryt – sőt megerősíti az igazgató belé vetett bizalmát, ami sosem jöhet rosszul.

Nem tudjuk, került-e sor valamilyen megegyezésre Dumbledore és őközte: érdemes megfigyelni, hogy ha Harry valamilyen kihágást követ el (a kiszökés Roxmortsba 3.-ban, és nem sokkal utána a Blackkel való találka a Fúriafűz alatt, valamint számos apróbb eset, pl. a TOJÁSÉ 4.-ben, mikor Harry a prefektusi fürdőbe oson ki éjnek éj vadján), Snape valahogy mindig ott van. Mintha követné minden lépését. Lehetséges, hogy Dumbledore megkérte rá. Exkémként jóval kevésbé feltűnően végezheti ezt a feladatot, mint bárki tehetné – és ha rátalál Harryre kóborlás közben, meggyőződhet róla, veszélyben van-e; majd levon néhány pontot és továbbáll. Ez elég alibinek. A szemét tanerő megint utánam koslat, hogy szivassa a Griffendélt... Ez megfelelő magyarázat lehet Harry számára.

Amennyiben egy Dumbledore és Snape között kötött megállapodásról van szó, a tanár nem tagadhatta azt meg, és nem is rúghatja fel; a menedék, az egzisztencia érdekében meg kell tennie, amit Dumbledore kíván. Miért ne? Voldemort ideje még/már messze jár, és ezek az apró szolgálatok sosem tudódnak ki. Mivel a fiú már az első évétől kezdve folyton bajba keveredik, érthető, hogy Dumbledore fontosnak tartotta az őrizetét. Ezt akár Voldemorttól függetlenül is érezhette így, hisz a fiúra szükség van, míg be nem váltja a jóslatot, és láthatóan vonzza a bajt.

Mikor már a Nagyúr újra a köztudatba került, legalábbis Dumbledore közvetlen közelében, már meggondolandó ifjabb Potter meggyilkolása. De a Nagyúr egyre szövi a terveket – nem elboldogul egymaga is? Snape-ünk tovább bóbiskol Csipkerózsika-ágyában. (Erős metafora, nem?) Minek vállalja a kockázatot, ha más bőre kevésbé értékes? Ha a Nagyúr nem avatja be őt az akcióba – és az eddigi évek során egyszer sem tette, Mógus, Titkok Kamrája, Trimágus Tusa -, miért mozduljon, ha ezzel esetleg egy általa nem ismert tervet is romba dönthet? S miért üsse ki magát a nyeregből az igazgatónál, ha a nagyúr – úgy tűnik - szinte minden évben kiagyal valamit, és új figurát tol oda a sakktáblára? Mógus, fiatalkori önmaga, Barty. Okos Snape figyel. S mi történik ezekkel a figurákkal? Mógus szénné ég, Tom ismét elpusztul, Barty dementorcsókot kap. Ez lenne a motiváció a cselekvésre?

Ám nemhogy nem segítette, de egyben akadályozta is Mógust, ez igaz. Az első perctől éreznie kellett rajta Voldemortot. Azonban Mógus akkor is az új sötét varázslatok kivédése tanár; az örökös poszt, melynek várományosát akadályoznia kell. Akadályozta Lochartot, mikor a párbajszakkörön nem tüntette el azonnal a kígyót; mikor botrányos párbajpárokat osztott be Harryvel és Dracóval az élen; látványosan lenézte Lupint, és nem szólt rá házának azon tanulóira, akik rossz hírét keltették a tanárnak. Akadályozta őt is, mikor lement utána a fűz alá, és azonnal megkötözte és elnémította, amint Lupin megpróbált magyarázattal szolgálni. Nem érdekel. Black bűnös, akkor is, ha bebizonyítható, hogy ártatlan. Bűnös, amíg Dumbledore elé nem kerül ÉLVE. Addig szabad a vásár, s ha előbb kerül a dementorok elé, mint az öreghez... annál jobb. Még Umbridge-et is akadályozta, mikor hamis Veritaserumot adott neki, s mikor a többi tanárral egyetemben ő sem segített visszaállítani az igazgatói szék megürülése után a rendet (ld. Weasley ikrek..). Mért ne akadályozta volna épp Mógust, ha szemmel láthatóan egyszerűen meggyőződése, hogy az SVK tanárokat, posztja elrablóit akadályoznia kell?

Akár úgy is, hogy úgy tesz, mintha Dumbledore-ral lenne. Dönts, melyik oldal. Hm. Dönts, teszel-e valamit vagy sem, mert ha igen, ellenem játszol. Ne mozdulj. Itt én parancsolok. Könnyű egy másik hatalom neve mögé bújni; de nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanakkor azt az oldalt is képviseli.

Valószínűleg tudta, hogy akkor épp Voldemort ellen játszik. De ha hagyja Mógust működni – uruk feltámadása után a kis szemét lesz az új kegyelt, s így már nem csupán az SVK posztot orozta el. Ha nem hagyja működni? Még mindig kimagyarázhatja később. Önös érdekek vezérlik. Azt pedig tudja, hogy a nagyúr előbb-utóbb úgyis visszatér, ezzel az akcióval nem tesz tönkre mindent. Már ha a nagyúr visszatérésére vágyna. Mindenképp vágynia kell erre egy hithű halálfalónak? Talán nem feltétlenül. Lucius is jókat pihenget mostanság.

Még mindig Harry megmentéséről: másrészről: tartozása Jamesnek nem morális kérdés. A mágusvilágban ez egyszerűbben működik. Életért életet. Úgy tűnik, az adósnak mindenképp fizetnie kell, ahogy Dumbledore is mondja Harrynek, mikor az azon bosszankodik, hogy Pettigrew elszökött. Pettigrew is adós maradt egy élettel; dicső vagy nem, Harry nem engedte, hogy akkor, 3.-ban megöljék. Az igazgató szerint ez egyszer hasznára válik. A hála valószínűleg kényszerű lesz.

Snape mindenáron le akarta tudni ezt a köteléket; ha nem is a kényszer, a büszkeség azért hajthatta. James hagyhatta volna meghalni! Igaz, utána meghurcolták volna a varázsvilágban – talán- de élt volna. Ellentétben Snape-pel. Életét kockáztatta, mikor lement utána, Sirius nélkül, hisz tudjuk, milyen erős egy kifejlett vérfarkas. Ahogy Snape mondja, ,,Semmi hősies nem volt abban, amit csinált” – valóban. De eredményét tekintve ugyanaz – ő pedig leutánozta a módszert.

Visszataszigálta szépen Harrykét a seprűre, és hála az égnek, ez nem olyan feltűnő mentőakció, hogy az egész világ oda-vissza ünnepelje érte. Megmaradhat az árnyékban, és kezet csókolhat a nagyúrnak, ha visszatér. És ez sem volt hősies – akárcsak James-é. Erről sem tudott néhány beavatotton kívül senki.

Ha Voldemort később felelősségre vonja, mondhatja azt – mint ahogy mondta is -, hogy azért nem segített ezekben az akciókban, mert nem tudta, hogy urának keze volt benne. Hihető, nem? Tehette ezt a visszahúzódást egyszerűen a kényelemért; kicsinyes bosszúállással szórakozott, SVK tanárokat üldözött, nem pedig önként vállalt, komoly küldetésbe mászott bele.

Negyedévben – A Fiú Aki Élt éveit nézzük – felforrósodik a helyzet. A gyengélkedőben Snape felfedi a karját. Miért?

Miért ne? A miniszter tud halálfalói múltjáról, hisz tudtával vallatták évekkel ezelőtt. Potterék meg... mindig is sejtették. Ha így tudják meg, alkalmuk nyílik megbeszélni az igazgatóval, aki majd megpróbálja meggyőzni őket Snape ártatlanságáról – míg ha véletlenül látnák meg valamikor (hasonló eset a 2.-os Bolyhoskás eset, mikor Harry észreveszi Snape sebét), nincs biztosíték arra, hogy Dumbledore ott lesz győzködni. Az, amit Snape az azután történtekről mond Voldemortnak, még akár igaz is lehet. Nem ment gyűlésre, amíg nem küldték. Még mindig kincs Dumbledore bizalma.

Miért küldte Harryék után Siriust és a fél Rendet 5.-ben? Na igen, Snape valóban összetett elme. Több oka is lehetett, és mi csak kapkodhatjuk a fejünket. Egyrészt, ha Blacket csatába küldi, a felhevült, hónapok óta unatkozó Blacket -, majdnem biztos, hogy a férfi valami hősieskedésbe kezd. Túl hosszú ideje van bezárva ahhoz, hogy ne tegye, pláne, ha hozzáadjuk a természetét. Snape erről maga is megbizonyosodhatott, mikor összevesztek Harry legilimenciára tanítása kapcsán. Hozzávágta, hogy itt ül egész nap – és nagyon is elevenébe vágott. Talán felmérésnek szánta, mennyire feszül a húr.

Ezek után valószínűnek tűnt, hogy mikor Black megtudja, hogy Harry bajban van, ugrik. De azért Snape bebiztosítja a dolgot: őt külön figyelmezteti, hogy maradjon. Egyértelmű a pszichológiai fogás. Ugyanolyan, mint a ,,Félsz megcsinálni?” Melyik az a griffendéles, aki a fenekén marad egy ilyen helyzetben, főleg, ha egy ősellensége kéri? Ráadásul a saját érdekében... Borzalmas szöveg. Szinte biztos volt, hogy ezek után Black az első sorban fog harcolni. És tudjuk, Snape szeret ravaszkodni.

Hogy kárt okozott ezzel a Minisztériumban ügyködő halálfalócsapatnak? Tudni kell rangsorolni. Black esetleges halála, és a kockázat, hogy a hatalmas Nagyúr talán pár nappal később kapja meg a jóslatot – látatlanból ugyan mért ne vállalná? Ahogy Bellatrix is megmondta, Snape szeret a színfalak mögül irányítani. Többször is mondassék ki: önös érdekek vezérlik.

A jutalom. Visszatérve Harry megölésére még egy szóra: jutalmat kapott volna-e Snape, ha megöli? Barty szerint igen. De Barty őrült volt. Ez egyértelműen kitűnik. Fanatikus, nem tiszta gondolkodású. (A halálfalók közé sem illeszkedett be bizonyítottan, elkapták, mire kiderülhetett volna, képes-e rá, elég épelméjű-e.) Épp akkor vétette el a lépést, amikor már biztos fölényben volt, és akár le is léphetett volna. Ha akkor nem cipeli el Pottert, jöhetett volna az a fantasztikus jutalom. De ő túl mohó volt. Mohó az a halálfaló, aki az ura helyett akar intézkedni. A mohóságért pedig büntetés jár. Nem tudhatni, nagy tettnek vagy mohóságnak könyveli el Voldemort az ilyen lépéseket – zsarnok, diktátor, kegyetlen parancsnok: a hangulatától függ. Egy Snape pedig nem alapoz a hangulatokra. Szép csendesen másokra bíz mindent.

Hatodév. Luna és Hermione megmenekülése. Miért nem ölte meg őket? Vonatkoztassunk el az olyan kétes spekulációktól, hogy esetleg Luna valamilyen rokona, vagy szimpátiát táplál Hermione iránt – maradjon a lényeg. A Felix Felicis. Aki beveszi, nem halhat meg! Snape egyszerűen túlságosan sietett a tett helyszínére. Ekkor még egyszerűen tanár volt, akiben megbíztak – mért ne suhanhatott volna el mellettük? Senkik, egy sárvérű és egy örök álmodozó, minek pazaroljon időt rájuk, ha odafenn már talán Dracót szorongatják? Így még két pöccintésbe se kerültek. Egyszerű technikai magyarázatát is lehet adni annak, amit mások nagylelkűségnek – jóságnak -, a jó oldal vonzatának tulajdonítanak. Ha jóságról is van itt szó: az Draco felé irányul, és Snape siet is a fiúhoz.

Miért nem fogták el? Snape-et? Luna és Hermione? Hétpróbásak a hatodévesek között, ez igaz – de azért túlzásokba ne essünk a képességeiket illetően. Felicis ide vagy oda, Snape félelmetes ellenfél. Ők még csak most gyakorolják a nonverbális világos varázslatokat – hogy a fenébe érnének fel az ő szintjével? Azzal a szinttel, amely fel van készülve a balszerencse okozta bármely eshetőségre is, a túlerőre is, a hátbatámadásra is?

Világos varázzsal is le lehet fegyverezni – de sötét varázzsal is lehet védekezni. Snape szinte meg sem mozdul, és már halottak lehetnének. Ráadásul a Felicis nem tudatot, csak megérzéseket ad, ha ad. Ha rossz sejtéseik lennének is, nem bizonyosodhatnának meg róla ott, abban a pillanatban, hogy Snape mit akar odafönn – és utána már késő. A bájital nem géppé teszi az embereket, nem az univerzum megmentői címének várományosává – saját sorsuk kovácsává csupán. Ha lett volna rossz megérzésük az italnak köszönhetően, és megtámadják Snape-et, igencsak esélyesek lesznek a halálra, ami pedig ellentmond a szer hatásának. El kellett engedniük, a saját érdekükben, nem a közében.

Karkarovnak: majd kimentelek. Miért? Miért mentene meg egy bukott halálfalót? Nos, nem olyan biztos az, hogy Igor hiteszegett: egyszerűen csak gyáva, mindig is az volt. Snape pedig – sajnálná a gyávákat? Nem egészen... De a gyáva sokszor kapkod, hajlamos a menekülésre, főleg, ha biztatják rá. Gondolkozzunk csak, mi volt az utolsó név, amit a tárgyalásán Karkarov a bírák arcába üvöltött? SEVERUS SNAPE! Még a filmben is kidomborítják. Kétségbeesetten hajtogatja, amíg valahogy meg nem értetik vele, hogy nem kell. 

Egy ilyet elfelejtett volna Snape? Snape, aki, olybá tűnik, a bosszúságaiból táplálkozik?

Ő visszatért, és magyarázkodott. Kegyelmet kapott. Karkarovnak feleennyi esélye sem volt így visszatérni (ennyi név elharsogása után), de azzal, hogy elmenekült, aláírta a saját halálos ítéletét. Ezzel kezdett a nagyúr névsorolvasás után: az, aki nem jött el, meghal. Áruló. Ugyanúgy áruló, ahogy a névelharsogók is. Karkarov így kétszeresen is áruló lett: hát nem csodás bebiztosítása a gyáva halálának? Snape gondolkozhatott így is. Minek ölje meg maga? Nem lesz ismét nyílt gyilkos a minisztérium előtt, amíg nem muszáj.

Sokáig bujkált Karkarov. Majdnem egy év. Hol lehet eltölteni így egy évet? Snape segíthetett neki, az igaz – de motiváció hiányában ez a magyarázat elenyészik. Mi volt Karkarov? A Durmstrang igazgatója. A Durmstrangé, amiről még Dumbledore se tudja, hol van. Eltarthatott egy ideig, míg Voldemort megtalálta.

A malíciamutató. Miért mutatta Barty ellenségének? Kérdés, lehet-e a szerkezet érzékelése szituációfüggő. Snape Dumbledore szolgájának maszkjában lépett be oda, és így is járt el, így Kupornak pillanatnyilag fenyegetést jelentett. Bartyra már nem volt különösebb szüksége a nagyúrnak – Harry kikürtölte, hogy Voldemort visszatért -, miért ártsa bele magát a dolgokba, és miért védené meg? A gyűlölet mimikája pedig sok mindennel magyarázható. Lehettek közös emlékeik, veszekedéseik, de felidézhette magában azt a kölyköt is, aki – a könyvben legalábbis – elfogatása után végig tagadja a hitét, és úgy zárták Azkabanba, hogy az apja nevét sikoltozta ártatlant mímelve. Akár féltékeny is lehetett Snape Barty apjára: Bartynak egy olyan apja volt, aki minden anyagi és társadalmi biztonságot meg tudott volna adni fiának, pozíciók várományosává tehette. Nem is tarthatta Snape értékesnek ezt a fiút, aki ok nélkül, keserűség nélkül, kedvtelésből állt be az átkozottak csapatába, mert úgy érezte, neki kell megrendszabályoznia a világot.

A Tűz serlege. Harry halálfalóneveket sorol (ez az egyik kedvenc elfoglaltsága, ha nem épp Snape-re gyanakszik). Lucius Malfoy neve. „Piton tett egy hirtelen testmozdulatot, de mikor Harry ránézett, gyorsan Caramel felé fordította a fejét.” Meglepte volna? Azt hitte, Lucius már megtérült? Ugyan, hiszen ha nem tért volna meg a nagyúrhoz, ő is összetett kezekkel várhatná a halált, mint Karkarov! A nagy pozícióban lévő halálfalóknak egyszerűen nincs más lehetőségük. Ha önkéntelen mozdulatot tett is Snape, ez valószínűleg annak az elfojtott vágynak a megnyilvánulása volt, hogy befogja Potter száját. A kölyök felsorolja a bajtársait! Még ha nem is közösségi jellem, és nem adja ki az igazi indokait Beatrixnak, nem akarhatja a vesztüket. Az az ő veszte is lehetne. Lehet köztük olyan, aki a minisztériumi vallatás során érdekes dolgokat mesélhetne Dumbledore ,,jó” Severus Snape-éről...

Dumbledore bizalma. Miért bízott meg benne szinte vakon? Az oknak olyasminek kell lennie, amiről Harry nem tud – ezt említi is az igazgató. Lehetséges, hogy a fiú szemmel tartása, a közel hat éve folyamatosan végzett őrző-védő szolgálat a magyarázat – ám erről Potter is tudhat. Nyomokban bár, hisz csak a seprűs esetről meg a hamis Veritaserumról hallott (utóbbi számomra még kérdéses, utána kéne nézni), de Hermionéval az oldalán könnyen kikövetkeztethetné, hogy Snape vigyázza minden lépését. Más lehet az indok. Emocionális nyomás lenne? Az igazgató és Snape között olyan titok lappang, amely erős szálakkal kötődik Harry szüleihez?

Valóban kétséges, hogy Jamesért potyogtak a könnyei, miközben átállt Dumbledore-hoz (valószínűleg színleg), és elmondta, hogy kihallgatta a jóslatot. Élettel való tartozás ide vagy oda, ez túl komoly lépés egy hithű halálfalótól. Snape-nek nyomósabb indokai vannak. Egy szerelem elég hihető magyarázat lehetne.

Ám mint félvér, ismeri a saját lehetőségeit és korlátait. Tudnia kell, hogy ha egy sárvérűvel adja össze magát, a Malfoy-féle csoport tökéletesen leírja mint embert, mint értékes mágust. Snape pedig, mint sokszor olvashatjuk az ifjúkoráról, igyekszik. Már elsős korában jobban feltalálja magát a fekete mágia területén, mint egy hetedéves. Ezt a tudást valószínűleg nem hagyja kárba veszni – tanul tovább. ,,Dolgozata legalább két arasszal hosszabb volt, mint a szomszédaié [TÖBBES SZÁM!], pedig apró betűkkel írt.” Ilyen ambíciókkal kizárt, hogy úgy döntene, egy szerelemért a háta mögött hagyja összes érvényesülési lehetőségét. Sárvérű Evans pedig – maga a kudarc lenne.

Ám könnyen lehet, hogy ez csak szakításuknak oka, és mégis viszonyuk volt. Ezt a feltételezést valamire alapozni kell. Mikor 5.-ben – és ez már nem A Fiú Aki Élt éve – durván elküldi a közeléből Evanst, valóban lehetséges, hogy azért teszi, mert nem akarja, hogy a lány kiszolgáltatottnak lássa. De miért kéne ezt a szerelemmel magyarázni? Így is eléggé bánthatja a büszkeségét az, hogy Evans is kiváló bájitaltanból – és nem kapunk arra utalást a 6. könyvben, hogy Lily mellett Snape is meghívást kapott volna a Slughorn-féle klubba -, és valószínű, hogy nem ez az első eset, hogy Evans megpróbálta megvédeni. (Lupinék említik, hogy melegszívű lány volt. – A melegszívűek nem néznek istent-embert, csak segítenek; segítenek mindenkin, ok nélkül.)

Igencsak zavaró lehet, hogy egy sárvérű mindig fölényesebb helyzetben van, mint ő. Sokszor elhangzik Lily szájából a ,,Hagyjátok békén”. Meglehetősen dühítő szituáció egy Snape-féle feketemágus számára. Ami rendkívül fontosnak tűnik, az az, amit JAMES mond, mielőtt Snape elküldi Lilyt a fenébe (,,Nem szorulok rá a mocskos sárvérűre!”). Nagy kegyesen ráküldi Severusra az ellenátkot, és odaveti, hogy ,,Nagy szerencséd, hogy Evans itt van, Pipogyusz...” Snape reakciója gyors és kíméletlen. Mondhatni meggondolatlan. Nem mérlegelt elküldésről van szó, hanem a düh megnyilvánulásáról: mely nem is Lilynek, hanem Jamesnek szól. A cél: kigúnyolni bármit, amit ez az alak mond, és természetesen elutasítani azok leereszkedő segítségét, akiket Potter kedvel.

Bertha Jorkins, 558. oldal. Újabb érv a Lilyvel való szerelem mellett - „Megátkozott Dumbledore professzor úr, pedig nem csináltam semmi különöset, csak csúfoltam egy kicsit. Mondtam neki, hogy múlt csütörtökön láttam őt Florence-szel csókolózni az üvegházak mögött…” Lehetséges, hogy – mivel tudjuk, hogy butácska lány volt – Bertha összekeverte a két virágnevet, és Lily helyett Florence-t mondott. A fiú pedig természetesen Snape-gyanús. Dumbledore szavai is megerősítik: ,,De miért mentél utána, Bertha? Miért kellett egyáltalán utána menned?” – Mintha valami félelmetes alakról lenne szó, aki után nem ajánlott nyomozni. Valakiről, aki nem tűri, ha belepiszkálnak a magánügyeibe. Snape számára pedig, aki nemigen tűnik közösségi lénynek: minden magánügy.

Ám van egy erőteljes érv a Lily-személyazonosság ellen: Bertha butácska volt ugyan, de az is kimondatik róla, hogy minden egyes pletykát meg tudott jegyezni. Ehhez pedig nevek kellenek. Úgy kellett ismernie a partiképes boszorkányokat és varázslófiúkat, mint a tenyerét – legalábbis a nevüket és a közösségben vett imidzsüket mindenképpen. Nem is pletyka a pletyka, ha nem társítjuk valami mögöttes értelemmel, a szereplők jellemzésével: a fiú, aki... a lány, aki... Tudnunk kell valamit róluk. Mi az izgalmas abban, ha két névtelen csókolózik az üvegházaknál? Berthának ismernie kellett Florence-t. Másik indok erre: ha nem ismerte volna, valószínűleg alkalmazta volna az ilyenkor szokásos, rejtett bizonytalanságra utaló mondatszerkezetet: láttam őt azzal a Florence-szel (vagy kivel...) csókolózni...

Ha pedig feltételezzük, hogy mégis Lily volt az, és Snape azért állt át Dumbledore oldalára, mert nem szolgálhatja azt az embert, aki megölni készül a szerelmét – nos, és állhat annak az oldalán (Dumbledore-ral James-et is választaná!), aki elvette a szerelmét? Egy férfi büszkesége számára nagyobb támadás, ha feleségül kérik, teherbe ejtik (és ráadásul veszélybe sodorják) a kedvest, főképp ha egy riválisa teszi ezt. Mennyivel szebb, tisztább az a megoldás, hogy ha már nem lehet enyém, ne legyen senkié sem! Így hát a féltés nem motiválhatta.

De akkor vajon miért állt át? Elhangzott már vele kapcsolatban, hogy kettős ügynök. Küldhette oda Lord Voldemort is. Mivel a kezében volt Féregfark idézőjelesen vett hűsége, nyugodtan tudhatta magáénak Potteréket, akkor is, ha Dumbledore-ék Fidelius bűbáj alá rejtik őket ezután. Így hát szerzett a Roxfortban egy kémet egy olyan információ kiadásával, mely őt nem viszi lépéshátrányba.

JKR nyilatkozatai pedig olykor félrevezetőek is lehetnek, éppen homályos jelentésük okán. ,,Valaha valaki szerette Snape-et”, ez vajon fontos információnak szánt morzsa vagy sem? Ugyanígy utalhat egy szövetségesére vagy esetleg Dumbledore-ra is. Ezen sorok írójának sajnos nincs tudomása arról, melyik igét használta kijelentésében az írónő: love vagy like. Ám Anne Rice is előszeretettel beszél ,,szerelemről”: Louis szerelme Claudia; Lestat szerelme vagy egy tucat vámpír iránt: elvont, átvitt értelemben is érthető ez az ige, ha angol írásról van szó. Elvontság pedig akad bőven – hisz Rowling a mágia területén lépdel.

Két bizonyíték cáfolása a filmből

Cím: Harry Potter és az azkabani fogoly. Jelenet: Snape a testével védelmezi a három gyereket, méghozzá elég látványosan (nem mintha ez feltűnne bármelyiküknek is). A poszter itt trónol a falamon, úgyhogy lehetőségemben áll szemügyre venni. Rickman arcán mély koncentrálás ül, valami új, félelmetes – de egyben páratlan – jelenségnek a figyelése. Sem Harryék, sem ő nem kezdett el menekülni, mikor észrevették az átváltozást, hiába hangzott el Black figyelmeztetése – Blacké, aki számtalanszor látta, és akár meg is szokhatta Lupin alakváltásait. Lehetséges, hogy ők négyen elvesztették józan ítélőképességüket, amikor szembesültek a vérfarkas látványával. Szinte megbabonázva állnak egy kis ideig.

Más részről, Dumbledore kincset érő bizalma igazán semmivé lenne, ha Snape egy gyors önmentőakcióval hátrahagyná a kis Pottert, és hagyná meghalni. Túlélő bizonyára akadna, ha más nem, Black vagy némi tudatelőhívó varázslat hatása alatt Lupin is beszámolhatna arról, hogy ott látták őt. (Egyszer azt mondta, nem evett semmit az éjjel – ha erre emlékszik, talán másra is.) Jutalmat sem várhatna urától tettéért – nem valami aktív közreműködés az, ha eliszkol a kastélyba, így okozva a fiú halálát. Valószínűtlen, hogy ilyesmiért kitüntetné; tudomásul venné a történteket, de nem emelné ki Snape-et.

Azt pedig tudjuk, hogy Snape az egzisztenciája érdekében igenis képes kockáztatni az életét: akármelyik oldalnak kémkedik is hűségesen, mindkét fél előtt kerülhetne olyan helyzetbe, hogy halálra vagy elzárásra ítéljék. És még mindig kincset ér Dumbledore bizalma. Könnyen lehet, hogy azt a belé fektetett erős hitet, melyről az igazgató néha említést tesz, nem egy konkrét-egyedi esemény, hanem ezek az ,,apró” cselekedetek motiválják. Újra és újra megmenteni Harry életét; mi biztosabb, ha nem néhány ilyen ügyes bizalomszerző játék?

(Mellesleg: Snape a könyvben végig eszméletlen a vérfarkas akció alatt. Kinek adunk jobban a szavára, Rowlingnak vagy a rendező úrnak?)

Másik jelenet: Barty Kupor (az ifjabbik) leszerelése a ,,tanár szobájában”. A gyűlölet Snape arcán, miközben ráfogja pálcáját, ugyanúgy fakadhat személyes érzelmekből, mint a sötét-világos oldal szembenállásából. Azt tudjuk, hogy Barty elítélte Snape-et, amiért hosszú roxforti tartózkodása alatt – az ő tudomása szerint – nem tett semmit a Nagyúrért. Lehetséges, hogy Snape is erős ellenérzéseket táplál iránta valamely más esemény kapcsán. Elvégre voltak közös gyűléseken. Utóbbira bizonyíték az, hogy Karkarov (a filmben) mindkettejük nevét említi saját tárgyalása során: tehát együtt kellett látnia őket. A könyv is meghagyja neki ezt a lehetőséget, mert Harry nem nézi végig az emléket, pontosabban az nincs benne maradéktalanul a Merengőben.

Másik bizonyíték arra, hogy ismerik egymást, a tény, hogy tudják egymásról, hogy halálfalók. Könnyen lehet, hogy ha Snape nem erősíti ezt meg Dumbledore-ban Bartyval kapcsolatban, az igazgató nem hagyta volna, hogy az ártatlannak tűnő fiút bebörtönözzék évekkel ezelőtt.

Mikor Harry megkérdi Dumbledore-tól, hogy lehetséges-e, hogy Kupor fia valójában ártatlan volt, ő azt feleli: ,,Erre nem tudok válaszolni.” Akkor hitt Snape-nek, ha ő sugallta neki, hogy ne lépjen fel a fiú mellett, ahogy őmellette megtette; de mostanra már nem olyan biztos abban, hogy ezt helyesen tette. Ebből következik, hogy mégsem tartja mindenben szavahihetőnek a tanárt – Snape még számára sem a jó oldal egyértelmű harcosa?

Harry és a horcruxok. Tételezzük fel, hogy Harry valóban horcrux. Ebben az esetben nyilvánvalóan akkor lett azzá, amikor Voldemort megpróbálta megölni, vagyis a nagyúr bukásának napján. Azóta tizenegy év telt el, és Snape-nek Voldemorttal ellentétben alkalma nyílhatott nyomozni az ügyben, főleg Dumbledore jobb kezeként. Tudhat róla, hogy a fiú horcrux. Lehetséges, hogy előbb tud erről, előbb spekulálja ki, mint maga a nagyúr. Egy másik hipotézis szerint Snape készítette azt a főzetet, mely a barlangban oltalmazta Voldemort horcruxát. Ez szintén azt igazolja, hogy tudnia kell a horcruxok mibenlétéről és létezéséről.

R.A.B. üzenete – a Sötét Nagyúrnak szól! Mégis ott pihent a tál alján. Ezek szerint Voldemort nem tudott róla: elhozta volna, hisz tartalmaz olyan információkat, melyek kínosak rá nézve. Például, hogy miképp lehet halandóvá tenni. Hogy nem tudott róla, azt jelzi, hogy a horcrux ellopása óta nem ellenőrizte a tálat; de ahhoz, hogy valaki megszerezze a horcruxot, ki kell innia annak tartalmát! R.A.B.-nek ugyanúgy meg kellett ezt tennie, mint Dumbledore-nak. Akkor viszont honnan került volna újra bájital a tálba? Voldemort R.A.B. óta nem járt ott. Valakinek főznie kellett egy újabb adagot, odavinni, és újratölteni a tálat. És ez a valaki nem szólt Dumbledore-nak arról, hogy már felesleges ennek a horcruxnak a megszerzésével bajlódnia. (Nem túl ,,jó” cselekedet.)

Ugyanez a valaki mindig megmentette Harryt, ha alkalma adódott rá: talán tudta, hogy a fiú horcrux, és elpusztulásával a Nagyúr gyöngülne.

Hetedik rész – Snape halála - cáfolat

Puszta spekuláció. Állítólag két főszereplő fog meghalni – lehet az egyik akár Ron is. A másiknak értelemszerűen Voldemortnak vagy Harrynek kell lennie. Ám ha mindketten elpusztulnak – egymás kezétől -, máris megvan a két fontos szereplő, akinek búcsút inthettünk, és semmi szükség Snape kivégzésére. Halála egyébként sem bizonyítaná hovatartozását – árulása vagy egy hőstett végrehajtása következtében egyaránt életét vesztheti.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy Severus Snape, akár érdekember, s kettős ügynökként működik meggyőződés nélkül, akár elhivatott képviselője a sötét oldalnak, semmiképp sem tarthat fenn tartós kapcsolatot a dumbledore-i csapattal. Senki sem bízik meg benne igazán, néhány pontban még maga az igazgató sem tette – a sötét varázslatok kivédése tantárgy megtagadása, hitetlenség Barty Kupor bűnösségét illetően, egyes információk tőle való megtagadása -; senki sem tartja egyértelmű szövetségesének, még maga Bellatrix Lestrange sem.

A Nagyúrnak is fenntartásai vannak, de még mindig ő hisz neki a legkészségesebben, ahogy a 6. kötet elején kitűnik. Játszmái sok esetben átláthatatlanok, önös érdektől vezéreltek, bosszúhadjáratai kicsinyesek, de egyes esetekben megfelelő kivédésük nélkül komoly következményekkel járhatnak (Black halála). Nem egyértelműen Snape okolható egyes negatív behatásokért, melyek a világos oldalt érték, de a keze nyoma sok esetben kimutatható. Valószínűleg nem elkötelezett, inkább haszonleső híve a Nagyúrnak, de a hite Dumbledore és James Potter oldala felé mindenképpen megkérdőjelezhető. Az igazgató meggyilkolása ugyanúgy történhetett parancsra – bármelyik oldal részéről -, s lehetett egyszerű magánakció Draco Malfoy bőrének megmentéséért.

Ha akarjuk, igen összetett karakter, egyfajta Joly Joker az író kezében – tulajdonképpen egy-két ügyes magyarázat után bármit elvégeztethet vele. Bár Snape nem hajlamos a hirtelen pálfordulásokra, racionális gondolkozásmódjának feladására, valószínű, hogy egy jól érzékeltetett és megírt elhidegülési folyamat bármely irányban hihető lenne a részéről. Sehol sem avatkozik közbe csak a csoport érdekében – minden döntése mögött önmaga bujkál. A karakter sajátosságai közé tartozik, hogy Dumbledore meggyilkolásán kívül minden akciója befolyásolásból, nehezebben lenyomozható lépésekből áll, nem közvetlen fellépésből.

Meghatározásához nem elég tíz oldal sem, cselekvéseinek céljaként bármi bebizonyítható. Én följebb a sötétség rá való hatását domborítottam ki, mely teleológiáját, hitvallását döntően befolyásolja. Egy idézettel zárnék legfőbb bájitalmesterünktől: ,,itt nemigen hadonászunk a pálcával”...

2006. nov. 4-5.

Susan Kreber