Delírium 

• avagy a testvéreddel való egy szobán osztozás nagy fájdalmai –

 

Aki ismer, tudja, milyen vagyok. Iszom, ha fáj. Biztosan most is ez a helyzet… Igaz, már nem emlékszem, hogy kerültem ide, ez nem a mi falunk… Kicsit kába a fejem.

Tutira álmodom, már megint az ezeréves, csíkos pizsamámban sétálgatok az emberek között.

Olyan zakkant csak nem vagyok, hogy ébren is kimenjek benne az utcára… Kik ezek a népek?

Felismerem őket, roxforti diákok. Ahhh… Akkor már megint nagyon berúgtam… Egy újabb lázálom, aminek fejfájás lesz a vége…

Azért indulj el, te ostoba… Talán ma találkozhatsz Perselussal… Szép is volna…

A Roxfort udvarán állok, még mindig pizsamában. Néhányan rám néznek, mások egyenesen átmennek rajtam. Nem mindenki lát meg… Lassan, nehézkesen egymás után teszem a lábaimat, elindulok. Az udvar szélén Harry Potter és a hatalmas Hagrid beszélgetnek. Vigyorgok. Vajon hogy teremthette Rowling ilyen óriásra és bozontosra Hagridot? Talán két konyak után Hagridról fantáziált??? A perverz… Tovább vigyorgok, gondolkodom. Bár… Nem tudom, melyikünk a nagyobb perverz, Rowling vagy én? Rowling, amiért Hagridról fantáziál – vagy én, amiért Rowlingról fantáziálok, amikor az Hagridról fantáziál.

Belekeveredek, megrázom a fejemet. Ez most túl bonyolult… Intek nekik, mire ők tág szemekkel rám merednek. Tuti dilisnek néznek, inkább továbbállok…

Lassan elindulok a kastély csarnoka felé. Mezítláb egy kicsit hideg a föld és a fű… Szemben jön Hermione Granger és Luna Lovegood. A szőke lány kacéran rám kacsint, Hermione csak sokat sejtetően mosolyog. Ismerem őket. Klassz csajok… Luna vidáman kézen fogva elhúzza mellőlem Hermionét, így most nem tudunk beszélgetni.

Nem is baj, a csarnok ajtajából látom, amint egy nagy fekete talár suhog végig a hatalmas termen. Perselus Piton… Messziről kiszúrom sötét ábrázatát, szeme megvillan. Biztos nagyon kirívok a pizsimmel az egyenruhás diákok közül, noha egymagas vagyok a többiekkel. Mosolygok – Piton egyenesen felém tart.

Ilyen még sosem történt velem… Idejön… Hozzám... Minő boldogság…

Ahogy megáll mellettem, fölém magasodik és rosszallóan rám néz.

-Maga meg kicsoda? – kérdezi gyanakodva.

-Angel8, és azt hiszem, álmodom… - sóhajtok boldogan.

-Éndzsöl-nyolc? Az nem is név… Illetve mégis… A fan-fic-mániásoktól, ugye? – néz rajtam végig unottan.

-Igen. – mosolygok továbbra is. – Ha már eljutottam idáig, feltehetek néhány kérdést? – kérdezem vidáman. Piton felsóhajt, aztán bólint.

-Rowling nem szereti, ha illetéktelen szerzőkkel állunk szóba… Jöjjön… - int a pince felé vidáman. Elmosolyodok, és a válla után kapok. Összeszedem minden erőmet, és arra koncentrálok, hogy egy csendes, alagsori szobában vagyunk. Egy pillanat múlva a dolgozószobájában nyitom ki a szemem. Piton meglepetten áll mellettem. – Ezt meg hogy az ördögbe művelte? – kérdezi.

-Elvégre ez az én álmom… Egyszer ki akartam próbálni a teleportálást… - mosolygok. Vállat von, aztán leül a kanapéra, a kandalló elé.

-Kérdezzen gyorsan, én nem érek rá egész nap… Üljön le… - morog Piton.

Olyan bársonyos a hangod… Egész nap hallgatnám…

Biccentek, és leülök a kanapé melletti fotelbe.

-Azt szeretném először megkérdezni, hogy tegeződhetnénk-e, Piton professzor? Elvégre munkatársak lennénk… - kezdek a mondókámba.

-Nekem mindegy. – von vállat a férfi. – A munkatárs kifejezést azonban ne használd a kapcsolatunkra… Te megírod a történetet, én eljátszom…

-Emlékszel a történeteimre? – kérdezem felélénkülve.

Ugye, emlékszel? Mindig nagyon igyekeztem jó képet festeni Rólad, Te… Félisten…

Piton keresztbe rakja jobb lábát a balon.

-Hogy is hívnak? – néz rám kérdőn.

Húúú, ez gáz… Még a nevemre sem emlékszel… Összetöröd a szívem…

-Angel8. – válaszolom grimaszolva.

-Éndzsöl… Tényleg is… Anita, ugye? Emlékszem rád… Dühös is vagyok néhány írásod miatt…

A pillanatnyi boldogság, amit okozott, hogy emlékezett a keresztnevemre – szerte is foszlott rögtön. Dühös rám? Miért?

-Merthogy? – nézek rá kerek szemmel.

-Mert rühellem Lucius Malfoyt, erre te többször is összeboronálsz vele! Ha tudnád, hogy milyen nagyképű és pökhendi alak; bele sem írnád a történeteidbe!!! – mordul fel Piton. – Ráadásul, amit a Háromszoros áldás elején Grangerrel tesz… Az a legkevesebb, hogy a mű végén hagyod, hogy megöljem… - mondja enyhén remegő szájszéllel.

-Rendben, még elgondolkodom rajta. – mosolygok a férfira.

Milyen csodálatos szemed van, Perselus… Legszívesebben örökre itt maradnék, és csak bámulnálak… Bármit megtennék, hogy Neked jó legyen…

-És egyéb ellenvetés, vagy kritika a stílusom ellen? Van valami, amit még nem kedvelsz a történetekben? – kérdezem Álmaim Pasijától. Elgondolkodik.

-Még egy: Sirius Black ne legyen olyan nyálas, és alárendelt, mint A zuhany alatt-ban! Az nem tükrözte hűen a valóságot…

-Tudom, csak… Az volt az első Black-es slashem… - pirulok bele a mondatomba. Piton elvigyorodik.

-Azért nem volt rossz… De Malfoyjal soha többé ne hozz össze, különben, ha legközelebb meglátlak… A puszta kezemmel fojtlak meg, érted?

-A többi fanfic-íróval is így beszélsz? – kérdezem pislogva. Piton legyint.

-Nem sokan szoktak meglátogatni személyesen… Tényleg is… Te hogy kerültél ide? – kutat a vesémben mély íriszével.

Belehalok a szemedbe…

-Egy üveg bájitallal… - vigyorgok. – Házi pálinka a neve… Nem hinném, hogy ismered… - legyintek, aztán a már a következő kérdésen gondolkodom. – Mi a terved a jövőre nézve? A Rowlinggal kötött szerződésed egy év múlva lejár…

-Még nem tudom… Lehet, hogy visszavonulok, és csak fan-fic-sztorikban fogok szerepelni… - vigyorgott vissza Piton.

Istenívű az ajkad, tudtad? Fogadni mernék, hogy puha és csókolnivaló… Pont amilyenre megírtalak… Ó, bárcsak…

-Nem félsz, hogy Rowling megöl a hetedik könyv végén? Akkor mihez kezdesz?

-Ha Rowling meg is öl, biztos van minimum egy fanfic-es, aki feltámaszt, igaz, Éndzsöl?

-Ó, erről jut eszembe… Nem egy ember rajong érted… A magyar csajok még klubba is tömörültek…

-Klubba? Miféle klubba? – húzza fel a szemöldökét Ő.

Én azonnal elájulok… Pedig hogy megvetem az ájulós-sikítós libákat… Mindjárt sikítani és ájulni fogok. Miattad…

-Imádjuk Együtt Perselus Pitont. Ez a klub neve. Yasmine és Anna alapították. Rengeteg csajszi a tagja, aki mind rólad fantáziál… - nevetgélek. Piton csak érdeklődő tekintettel végignéz rajtam.

Most biztos hülyének néz… Talán a pizsim az oka… Vagy mert ostobán nevetgélek? Jó kérdés…

-Rólam fantáziálnak? Ez kedves. – mosolyog. Látszik rajta, hogy teli van önbizalommal. Miért is ne lenne? Magas, jól néz ki… Finom az illata… Haja kissé az arcába lóg. Legszívesebben odamennék, és kisimítanám a homlokából.

Elvigyorodik, most biztosan a gondolataimban turkál. Nem baj. Turkáljon…

Nézz körül bátran a fejemben… Ne hidd, hogy sok értelmes dolgot találsz itt… Néha még én is napokra elkeveredek a gondolataim között…

-Kicsit visszatérek magamra, ha nem baj… Van olyan szereplő, akivel szívesen szerepelnél egy történetben? – kérdezem, kicsit összerendezve az agyamat.

Piton csak elhúzza a száját.

-Nem… Azt hiszem, hogy már mindenki megvolt…

-Tényleg is… A Rowling-féle történetet, vagy a fanfic-ek világát szereted jobban? – tudakolom.

-Rowling egy szerencsétlen mamlasznak állít be… A fanfic-írók meg csak a szexre és a botrányra koncentrálnak…

-És ez baj?

-Sok a botrány… Túl sok… - vigyorog Piton.

Elolvadok a fotelodban, mint egy fagyi… Ne vigyorogj így, mert azt hiszem, meghaltam, és az Édenbe kerültem…

-Tehát az intim részekkel nincs bajod? – krákogom zavartan.

-Egyáltalán nincs. Ízig-vérig férfi vagyok, nem tudom, miért gondolod, hogy nem… - rivall rám, kissé felemelve a hangját. Nekem dübörög a szívem, mindjárt kiugrik a helyéről.

Ahhh… Megkaptam életem első letolását Pitontól… Ez egy tökéletes nap…

-Az sem zavar, ha férfiakkal hozunk össze?

-Csak Malfoy. Rühellem azt a majmot…

-És mi a helyzet Potterékkel?

-James ostoba módon megnősült. Aztán bele is halt… - kuncog gonoszul Piton. – Én ezért nem vagyok házasságpárti… Sirius jó fej. Néha még sörözni is elmegyünk.

-És Remus Lupin? Én személy szerint nagyon kedvelem őt…

-Lupin furcsa alak… Vannak jobb és rosszabb napjai; elég labilis a lelke…

-Zavarna, ha írnék még pár slasht a ti főszereplésetekkel? – kérdezem.

-Mármint Lupinnal és velem?

-Igen.

-Nem zavarna… Lupin jó szerető, csak kicsit makrancos…

-És mit gondolsz azokról a sztorikról, ahol Hermione Grangerrel hoznak össze?

Piton elvigyorodik.

-El sem hinnétek, hogy mennyi újdonságot tanított az a kis cafat… Nem kell őt félteni tőlem… Még én kapok veszélyességi pótlékot, amikor közös darabban játszunk… - nevet.

Milyen sokat fiatalodik az arcod, amikor nevetsz… Éveket tagadhatnál le, ha zavarna a korod… Téged persze nem zavar. Elégedett vagy magaddal. El is hiszem…

-És mi a helyzet Harry Potterrel? A valóságban is utálod?

-Nem, nem utálom őt, csak nem vagyunk jóban… Általában elszereti előlem a fiatalabb csajokat, és nekem csak az öregebbje marad… - grimaszol Piton.

Micsoda??? Ha ezt én tudtam volna… Tutira a legszebb hálóingemben fekszem le aludni… Szereted a fiatal lányokat, Grangeren kívül is? Jajjj, de jó ezt tudni… Te kis hamis…

Még úgy kérdeznék ezer dolgot, de Perselus a faliórára néz. Talán mennem kellene… Felállok a fotelből, mire Piton is feláll a kanapéról. Meglepetten néz.

-Máris mész? – kérdezi. Hangja őszintének tűnik.

-Nem akarlak zavarni… Nem szeretném, ha Rowling megfeddne amiatt, hogy idegenekkel beszélgetsz a dolgozószobádban… - sóhajtom. Piton csak vigyorog.

-Rowlingot le tudom rendezni, ha szükséges.

-Még lenne egy utolsó kérdésem, Perselus. Van olyasmi, amit szívesen elmondanál, de még soha, senki nem kérdezett meg róla; illetve nem írta meg veled kapcsolatban? – kérdezem.

Szája körül érzéki mosoly bujkál. Olyan közel állok a szívrohamhoz, hogy az elképzelhetetlen.

-Alapjában véve vidám ember vagyok, szeretek nevetni, szeretek beszélgetni. Egyébként hajat mosni is szeretek… Fontosnak tartom az ápolt külsőt…

Bakker… Nagy hülyeség volt ebben az átkozott pizsamában elaludni… Bárcsak a vörös hálóingemet vettem volna fel… Abban rendesen látszana a dekoltázsom…

Piton elvigyorodik. Tudom, hogy már megint a gondolataimat kutatja.

-Jó a pizsamád… - mondja kissé gúnyosan. – Izgalmas…

Zavarban vagyok, nem tudom, mit kellene tennem vagy mondanom. Talán sosem találok újra ide… Talán sosem beszélhetek Vele újra.

-Üzensz valamit az IEPP-klub lányainak?

-Látogassatok meg, csajok. Esténként általában ráérek… - és kacsint egyet. Mintha ez nekem is szólna… Úgy szikrázok, mintha csillagszóró lett volna az apám.

Legszívesebben a helyszínen letépném Rólad a … Nem, nem tehetem… Ez korhatár nélküli beszélgetésnek indult… Sajnos…

-Jól van, majd tolmácsolom nekik. – mosolygok. Remeg a bokám. – Zavarna, ha lábujjhegyre állnék, és megcsókolnálak? – csúszik ki a számon.

-Nem… - vigyorog Piton, mire én lábujjhegyre állok, hogy felérjem ajkát… és… 

Az öcsém izomból hozzám vágja az egyik kispárnáját, és rám üvölt:

-Hajnali fél három van, te ostoba! Már megint a monitor előtt éjszakázol?! Ahelyett, hogy keresnél normális munkát vagy pasit… - kiabál.

-Mi… Mi van? – kérdezem. Nem értek semmit. Hol van Perselus? Hol a kiharcolt csókom? Körülnézek. A szobánkban vagyok, otthon. De kár… Milyen közel jártam… Hozzá…

-Azonnal takarodj az ágyadba! Aludni akarok végre! – kiabál velem Peti. Igaza van… Már megint elaludtam a gép előtt. Billentyűmintás a homlokom. Csini lehetek…

Csak arra emlékszem, hogy fájt a fejem és megittam néhány pohárka bájitalt… Vigyorgok. Peti hozzám vág még egy párnát.

-Nem hallod?! Kapcsold már ki azt a szart, vagy a géppel együtt váglak ki a szobából!

Megrázom a fejem, és engedelmeskedem. Gép kikapcs, megkeresem az ágyam. Nincs messze az ágytól, csak másfél méter. Az pontosan százötven centi billegális távolság… Ajjajjj. Baj lesz… De nem… nincsenek itt gondok. Meg van az ágyam. Szédülök. De jó sötét van…

-Te ostoba! A monitort ki fogja kikapcsolni? ÉN? – hallom a sötétből a morgást.

-Aludj már az istenért! – üvöltök a tesómra dühösen. Nem elég, hogy hosszú hónapok óta az első normális randimat is elszúrja Pitonnal, de minden kis hülyeségen morog velem… Heh…

Imádkozom. Hogy ne szédüljek annyira. Hogy visszataláljak az álmok birodalmába. Hogy visszataláljak Perselushoz… Hogy esetleg onnan folytassuk az eszmecserénket, ahonnan abbahagytuk…

Nem látszik a sötét szobában, de vigyorgok, mint a tejbetök. Aztán valami megragad, és visszalök a mámoros álmok közé… 

Másnap reggel. Illetve délelőtt kilenc. Kábán emelem föl a fejemet a párnáimról, és meglesem a telefonomon az időt. Késő reggel… Belefér… Kémlelem a szobát. Peti nincs benn. Akkor hétköznap van! Szerencsére Peti dolgozik már… Húha… Nem ébresztett fel..

Még egyszer megnézem a telefonom. Tényleg kilenc óra… Akkor már ma sem megyek be a fősulira… Ez is megvolt mára…

Ha fel tudok kelni, és kijutok a konyhába, akkor megmenekültem. Életet rugdalok magamba egy erős kávéval, aztán megírom, hogy mit álmodtam.

Igaz, a korhatáros részt vagy ötször kell majd cenzúráznom… De még azt sem fogom bánni… Visszataláltam Perselus szobájába… Isteni egy pasi, az már bizonyos…

Vigyorgok, aztán megpróbálok kikászálódni az ágyamból. Ha sikerül, és megtalálom a kávéfőzőt, nyert ügyem lesz… 

J Megtaláltam a kávéfőzőt. Megírtam az álmom. Ha csak egy mosolyt sikerült az arcodra csalnom vele, már nyertem is. J 

By: angel8