°IEPP° - ~Imádjuk Együtt Perselus Pitont~
Menü
 
Lillia_hun írásai
 
Belldandy írásai
 
StormBird írásai
 
Kelenta írásai
 
Avalon írásai
 
Susan Kreber írásai
 
Silverflower írásai
 
Spirit Bliss írásai
 
Rea írásai
 
Magiccat írásai
 
Severosa írásai
 
Geisha írásai
 
Emily írásai
 
Dorkuci írásai
 
Angel8 írásai
 
Banyus írásai
 
Sophie írásai
 
Gwendolyn írásai
 
Severe Snape írásai
 
Anna írásai
 
Tündibogyó írásai
 
Nemesis írásai
 
Mudblood írásai
 
Szerkesztők írásai
 
Továbbírások
 
A vád tanúja /12, novella/
Snape nevű diákunk békésen üldögél a szokásos fájának tövében, mikor egy idegen előlép az erdőből, és azt állítja, hogy a jövőből érkezett. Tett ő valamit, hogy rászolgáljon a lány kitüntetett figyelmére? Megkezdődik Dumbledore későbbi gyilkosának kihallgatása. De lehetséges, hogy tanítványai tévesen következtettek Severus Snape diákkori jellemére? Kissé paródiaszerű, de nem túlságosan valószerűtlen.

MEGJEGYZÉS: akinek a címről beugrik valami asszociatív, nem téved sokat, ugyanis létezik egy azonos című Agatha Christie-elbeszélés, amiből film is készült Marlene Dietrich főszereplésével. (Lehet tippelni, ki vette kitől a címtippet... :))

FIGYELMEZTETÉS: káromkodás egy szó erejéig, és némi slash, csupán említés erejéig (nincs részletezve, és nem is számít túl sokat).

 

 

AJÁNLÁS: annak a csajnak a kémia fakultáción; és mindenkinek, aki nem szereti a bájitaltant.



,,Fergeteges komédia."
The New York Times - az Időmagazin


A VÁD TANÚJA




,,Ha már ismerjük az ellenséget, sokkal könnyebb szembeszállni vele.”
Ismeretlen slytherin prefektus


(Zseniális, mi? – James Potter.)

*



Nyugodt, tavaszi délután volt. Severus Snape egy félreeső fa tövében üldögélt, távol a diákok zajától. Épp nagy csattanással becsapta a kezében tartott vaskos mappát, mikor egy finom kéz megkocogtatta a vállát.

Meglepetten fordult hátra, hisz igazán nem várt látogatót az erdő felől.

Kényelmetlen volt felnézni a másikra, egészen belefájdult a nyaka; így hát gondolt egyet, és lassan felemelkedett ültéből. Kihúzta magát, úgy szemlélte az imént még a háta mögött álló lányt.

Az bizonytalanul méregette őt. – Szia – mondta. – Gondoltam, idejövök hozzád.
- Aha – bólogatott gúnyosan Snape. – És mégis miért?
- Meg akarlak ismerni – vont vállat a lány. Severus futólag végignézett a másik civil talárján. ,,Mostanság már azt hiszik, rájuk nem vonatkoznak a szabályok”, gondolta lesajnálóan, és akaratlanul is lepillantott saját egyenruhájára.

- Felőlem – jelentette ki végül, és újra letelepedett a fa tövébe. – Mi a neved?
- Én… Wilhelmina Defoe – mondta zavartan a lány. – És a tied?
- Várj – vágott közbe türelmetlenül Snape.
- Mi van? – A jövevény kissé bosszúsnak látszott.
- Adózzunk egy perces néma gyászszünettel a szüleid sznobizmusának.

A másik a homlokát ráncolta. – A szüleim… ja igen. Na, mi is a neved?
- Severus Snape, barátaimnak Severus, ellenségeimnek akármi, szolgálatára. – Snape elhúzta a száját, és reménykedett, hogy még mostanában megtudja, ki is ez a lány, és mit akarhat tőle.

- Olyan furcsa vagy – mondta most Wilhelmina.
- Miért, Will?
- Uhh… Nem is tudom. De beszélgessünk, oké? Nemsokára vissza kell mennem.
- Hova is? – Snape csodálkozva felhúzta a szemöldökét. – Tudtommal nincs olyan messze a kastély.
- Ó, nem, nem… Én nem ott lakom – legyintett Wilhelmina. Gondterhelten beletúrt hosszú hajába; ujjai kissé beleakadtak a rakoncátlan barna tincsek tömkelegébe. – Tudsz titkot tartani? – tette hozzá suttogva, miközben megpróbálta kicibálni a kezét hajkoronája börtönéből.

- Általában – vont vállat Snape. – Mi baj?
- Két perce sem ismersz, és azt kérded, mi baj? – csodálkozott Wilhelmina.
Severus megismételte előbbi mozdulatát, majd fürkészően végigmérte a lányt. – Esetleg tudok segíteni.

A másik, ha lehet, még jobban megdöbbent. – Segíteni?
- Jesszus, tudsz te angolul? Igen, segíteni! – jelentette ki határozottan Snape. – Ha például vérfarkasok űztek ide a szomszéd faluból, vagy a szülőhelyeden kitört egy vulkán, hazakísérhetlek.
- És hagynál ott meghalni – mosolyodott el bizonytalanul a lány.
- Aha – vágta rá készségesen Snape. – Persze nem kell beszélned velem... Ugyan, minek is kötnéd az orromra a problémáidat? És ugyan, én minek is törődnék velük, amikor RAVASZ-évem van…

- Hű, tényleg? RAVASZ? Sok sikert! – Wilhelmina igyekezett kedvesnek mutatkozni.
Snape gyanakodva meredt a mappájára. – Akkor mégis honnan jöttél?
- Egészen máshonnan… Ha tudsz titkot tartani, elmondom. Roxfortból.
- Ejha – hangzott Snape reflexiója. – Olyan messziről? Megvan vagy kétszáz méter is!
- Ne gúnyolódj! – csattant fel a lány. – Én más időből jöttem. Olyan időből, hogy... el sem tudod képzelni, mikorból.

- El tudom, ahogy a stilisztikai hibáidat nézem – elmélkedett Snape. – Valahonnan a huszonegyedik század környékéről?
- Ne találgass! – intette le Wilhelmina. – Az a házi feladatunk, hogy menjünk vissza egy korba, amelynek történelme igazán megragadta a képzeletünket, és ismerkedjünk meg vele.

- Te meg ehelyett velem ismerkedsz, méghozzá elég pancser módon – konstatálta Severus. – Ejj… hol a bibi?

- Ott, hogy túl laza vagy! – Wilhelmina csodálkozni látszott. – Nem ilyennek… tanultalak.
- Te tanultál rólam? – képedt el Snape.
- Nem rólad, a fajtádról! – javította ki szigorúan a lány. – És nem szabadna ilyennek lenned.

- Hát milyennek kéne lennem? – Severus a saját ujjait nézegette, és azon tűnődött, vajon miért ilyen hosszúak.
- Na jó… futólag rólad is… tudok rólad néhány dolgot, de nem azért, mert olyan híres vagy! – szabadkozott a jövevény. – De a családom ismerte, vagyis ismerni fogja a családod, úgyhogy hallottam rólad egy s mást.

- Például? – kérdezte Snape, és a válla fölött hátranézett a lányra. – Gyere, ülj már ide mellém!
Wilhelmina egy árnyalattal vörösebb arcszínnel előre csúszott, így végre egymás szemébe nézhettek.

- Nem ilyennek képzeltelek – vallotta be a lány. – Úgy tudtam, nincsenek barátaid.
- És honnan veszed, hogy vannak? – vizsgáztatta Snape a cipőjét.
- Olyan… laza vagy. Nem tudom, biztosan vannak.
- Hát, nincs túl sok – ingatta a fejét Snape. – Sikeresen megalapoztam a pozíciómat az évfolyamomon. Senki nem mer közel jönni hozzám, kivéve néhány… khm…
- Érdekes egyedet? – mosolyodott el vidáman a lány.
- Úgy is lehet mondani – válaszolta gunyorosan Snape. – Nos, ha a kor diákjairól akarsz többet megtudni, ajánlhatok néhányat. Nem hiszem, hogy én olyan nagy beleéléssel tudnék beszélni róluk, ahogy azt a te házidolgozatod szeretné. Menj oda hozzájuk, és kérdezd ki őket.

- De engem te érdekelsz! – bökte ki Wilhelmina, és szenvedélyesen rámeredt a fiú arcára. Meglehetősen elszántnak tűnt.
- Hát jó – visszakozott Snape. – Kérdezz.

- Működik az a furcsa csoport, aminek tagjai maszkot hordtak? – A lány lezseren, sőt majdnem közönyösen kérdezte ezt, mintha egy meglehetősen unalmas történelemleckén szeretne túllenni.

Snape arca elsötétült; a fiú tiltakozóan megrázta a fejét, és összeszűkítette szemeit. – Arról nem beszélhetek.
- Miért? – kérdezte csodálkozva Wilhelina.
- Belegondoltál már, hogy esetleg megváltoztatnánk a jövőt, ha a kor minden aktuális titkát átadnám neked? – Severus gyanúja most már egyre határozottabban körvonalazódott az idegent illetően.

- Szerintem ez egy fontos anyag – bizonygatta konokul Wilhelmina.
- Egyszer már volt nálam így egy lány, és ő nem kérdezett ilyesmit – mondta szigorúan Snape. – Szóval térj inkább a tárgyra.

- Volt már nálad valaki a jövőből?! – hőkölt vissza döbbenten a lány. – Komolyan?
- Határozottan. Ő is a házi feladatára hivatkozott… és ő is hazudott persze. Nem kérem, hogy áruld el az igazi indokaid. Amíg olyasmi érdekel, amit hajlandó vagyok megosztani veled, itt maradhatsz.

- Nem is tudnék hova menni – ingatta a fejét gondterhelten a lány. –Csak néhány óráig maradok, de egy örökkévalóságnak tűnik…
- Több évtizednek, mi? – somolygott Snape. – Azon segíthetünk. Írd meg a gyógynövénytan házim, és kezeskedem érte, hogy szinte röpülni fog az idő.

- Micsoda? Írjam meg a házid? – döbbent meg Wilhelmina. – Komolyan beszélsz?
- Miért? – vigyorodott el Snape. – Olyan ijesztőnek tűnik?
- Abszolút nem ilyennek képzeltelek. – A másik a kezeibe temette az arcát, és pár pillanatig nem mozdult.

Snape vállat vont, és visszatért a lapjaihoz. – Kár. Akkor csinálhatom egyedül.
- De te szereted a gyógynövénytant! – hallatszott Wilhelmina ujjai közül.
- Tényleg? – gúnyolódott Severus. – Ki mondja? Meghívom egy bögre finom Veritaserumra.

- Akkor mit szeretsz? – A lány kibújt önnön takarásából, és gyanakodva méregette őt.
- A mágiatörit. Azon alhatunk – hangzott a könnyed válasz.
- És a… bájitaltan? – kérdezte bizonytalan hangon Wilhelmina.
- Ó, igen. Az azért nem rossz. Legalább van érzékem hozzá. De nem repesek érte. Sokkal jobban szeretek mugli könyveket olvasni és itt kinn üldögélni.

- Nem akarsz ebből megélni? – A másik csalódottnak tűnt.
- Mármint az üldögélésből? De, ha van olyan hülye, aki ezért megfizet, igen.
- A bájitaltanból! – kiáltott fel Wilhelmina. – Nem érzel semmi elkötelezettséget?
- Minek érezzek? Nem olyan rossz tantárgy, mint a többi. De ettől függetlenül én is jobban szeretek lustálkodni, mint bárki más – felelte magától értetődően Snape.

- Szabadidődben nem főzeteket kotyvasztasz? – faggatózott tovább a lány.
- Nem igazán… Inkább lejárok a Három Seprűbe, és megtáncoltatom Narcissát. Tudod, még nem ment férjhez… Jövő márciusra tűzték ki.
- Te normális vagy? – Wilhelmina szeme kerekre tágult a döbbenettől. – És a fekete mágia?

Snape derűs arca elkomorodott. – Ki beszélt neked erről?
- Ahá! – kiáltott fel diadalmasan a lány. – Végre!
- Jól van, tényleg örököltem egypár ilyen könyvet, de nem sokat forgatom őket, esküszöm! – szabadkozott Severus.

Wilhelmina örömét mintha elfújták volna. - Nem?!
- A legtöbbet már akkor kiolvastam, mielőtt eljöttem Roxfortba – legyintett Snape. – Anyám kényszerített. Megragadt bennem pár dolog, és remélem, majd hasznát veszem, de addig is… pihentetem.

- Na és Potter? – fakadt ki a lány. – Vele mi a helyzet?
Snape még jobban elkomorodott.

– Tavaly szakítottunk – mondta csendesen. – Most Evansszal jár. Hű, de nem bírom azt a tökéletes kis sárvérűt!

Wilhelmina most már a haját tépte. Snape megvárta, míg befejezi, majd somolyogva megszólalt:
- De semmi gond, már kibékültünk. Bár úgy érzem, idén még rohadtul össze fogunk veszni. Hiányoznak a viccei. Már nem is foglalkozik velem…

- Viccei?! Megalázott mindenki előtt! – üvöltött fel Wilhelmina. Snape gyanakodva elhúzódott tőle, hátha közveszélyes.
- Ó, az volt a csali. Valójában harmadik óta jártunk. Mindig csak olyan átkokat küldött rám, amiket megbeszéltünk. Ellenben a barátait ki nem állhatom.

A lány reménykedve felnézett.

- Pettigrew olyan kövérkés… szerintem túl sokat zabál. Mindig mondtam Jamesnek, hogy fogja vissza, ha esztétikus környezetet akar maga körül. Na és az a Lupin… Egyszer majdnem megölt, pedig én csak rá akartam ijeszteni. Sirius Blackről már hallottál? Szerintem fogsz. Feltűnő jelenség. Előbb-utóbb csinál valami nagy mutatványt, és halhatatlan lesz. Fene egye meg, túl jó esvékából, nehéz elviselni.

- Te nem utálod Sirius Blacket? – kérdezte csendesen a lány. Úgy nézett ki, mint aki már mindenről lemondott.
- Hát… Ki nem állhatom, ez igaz. Főleg miatta kellett színlelnünk Jamesszel. Rohadt idegesítő volt. Sirius így, Sirius úgy, egyem azt az ártatlan kis heteró lelkét! Néha legszívesebben kinyúvasztanám.

- Legalább ez stimmel – mormogta maga elé Wilhelmina. – Mennyire gyűlölöd őt? – kapta fel a fejét reménykedve.
Snape eltűnődött. – Szívesen megbuktatnám Slughorn helyében. Mert bájitaltanból aztán nem penge! Csak esvékából veri magát. Persze, az ő családjával a háta mögött nem nehéz villogni! Az a hatalmas könyvtár…

- Jobb esvékából, mint te? – A lánynak nehezére esett kiejteni a szavakat.
Severus felsóhajtott. – Igen, tartok tőle… Nem tehetek róla, mostanában olyan unalmas dolgokat tanulunk! Te nem tudod elképzelni… a te idődben már biztos levették a tantervről többrendbeli diák-elhalálozás miatt. Egyszer én is leestem a padról óra közben. Elaludtam…

Wilhelmina kapkodva vette a levegőt. – Miket vesztek? – sóhajtotta.
- Ööö… fene tudja, nem készülök órára. Ami érdekel, azt már megtanultam. A többinek meg helló, így jártak. Tudod, a mi korunkban aztán igazán nem lehetsz univerzális. Szűrni kell a tananyagot. Két része van: ami kell neked, és amire nagy ívben szarsz. Hm… lejegyezted a diákszlenget vagy ez a ti időtökben is működik még?

Wilhelmina visszafojtott egy sikolyt. – Mit érzel Dumbledore professzor iránt? – morogta megadóan.

- Szigorúan csak barátságot.

- Áááá… akarom mondani… várj, mindjárt jövök. – A lány idegesen felpattant és besietett a fák közé. Snape érdeklődő arccal pillantott utána.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

- Kiordítottad magad? – fogadta Severus vigyorogva ifjú riporterét.
- Ki – hangzott a velős válasz. – Folytassuk.

***



- Képesnek érzed magad a gyilkolásra? – Snape álmosan rezegtette a szempilláit. Már ki tudja, hányadik kérdésnél tartottak, és Wilhelmina még mindig nem kérdezett semmi izgalmasat.
- Aha – ásította, és megigazította a mappát az ölében.
- Mivel csinálnád? – faggatózott bőszen a lány.
- Bonckéssel – vigyorgott Snape, és fáradt mozdulattal a füle mögé tűrte a haját. – Csak vicceltem! – mentegetőzött, ahogy meglátta a másik ingerült arcát.

- Ezzel nem megyünk semmire – szögezte le komoran Wilhelmina. – Őszinte válaszokat kérek.

Snape ismét ásított. Kinyitotta az ölében lévő mappát, majd tűnődve becsukta újra. Az iratcsomó tompán puffant. Tetszett neki a hang, így még párszor megismételte a tranzakciót.

- Snape… SNAPE!! – felnézett, és egy nagyon dühös barna hajú lánnyal találta szemben magát. – Ugye be akarsz állni halálfalónak?

- Mi van? – egy pillanatig eltűnődött a kérdésen. – Vacsorához kongatnak. Jössz?
- Nem! – toporzékolt a lány. – Válaszolj!
- Ejnye már! – fortyant fel Snape. – Olyan vagy, mint anyám.
- Milyen? – Wilhelmina orrlyukai kitágultak az izgalomtól. – Szadista? Kegyetlen? Érzéketlen? Bántott téged?

- Ő sem bír enni, ha ideges – vont vállat Snape.

Wilhelmina ismét elment üvölteni.

***



- Hoztam neked kaját – mondta ártatlan hangon Snape, mikor visszatért az erdő szélén hagyott lányhoz. – Gondoltam, hátha…
-…megéhezek – fejezte be könnyes szemekkel Wilhelmina. – Köszönöm.
- Nem kéne úgy elkámpicsorodnod – jelentette ki a fiú, miközben ismét helyet foglalt az öreg tölgy tövében. – Van mit enned, és van mit belélegezned. Mi a fenét akarsz még?

- Te, te mit akarsz? – fakadt ki a másik. – Hogy veheted ilyen félvállról az életet?!
- Nem veszem – vont vállat Snape. – Csak szeretek élni.
- És ennek érdekében bármit megtennél, ugye? Bárkin képes vagy átgázolni, igaz? – kérdezte reménykedve a lány.
- Már megint kezded?...

Snape ficergett egy kicsit ültében, majd tűnődve megszólalt.
- Tudod… valamiért az az érzésem, hogy te mindenképpen azt akarod hallani rólam, hogy pokolian gonosz vagyok.

Wilhelmina ingerülten fújt egyet, és nem válaszolt. Kezdeti bizonytalansága, udvarias modora már a múlté volt, ahogy felismerte, hogy ifjú Snape nem fogja megerőszakolni, feldarabolni és elásni, akármilyen sorrendben is.

- Legalább az apádat utálod valamennyire? – kérdezte szomorúan.

Severus sajnálkozva a fejét rázta. – Néha leissza magát, és olyankor elviselhetetlen, de egyébként egész jó fej a fater. De nem hinném, hogy sokat tanulhattál róla, mivel mugli szegény, nem tud varázsolni – legyintett, és feljebb csúszott ültében. Megragadott egy kiálló gyökeret, és kényelmesen rákönyökölve Wilhelminát bámulta. – Valami baj van?

A lány egyre vörösödő fejjel meredt a cipőjére. ,,Ez nem lehet igaz”, mérgelődött magában. ,,Semmit nem lehet rábizonyítani.”
- Rosszul vagy? – érezte Snape kezét a hátán; a fiú megcirógatta a lapockája körül a bőrt, és aggódva pislogott rá.
- Anyád – morogta Wilhelmina, és félrelökte Severus karját.
- Gondoltam, hogy előbb-utóbb visszatérsz rá – mosolyodott el cinikusan Snape. – De nem, még mindig nem utálom. Egyéb? Csak nem pszichológiai tesztre készülsz? Szép kis házidolgozat lesz ebből… tömeglélektan és a hatvanas évek diákjainak érzelmi konfliktusai…

- Elég! – csattant fel a lány.
- Kemény fába vágtad a fejszéd… - folytatta tűnődve Snape.
- Azt mondtam, kuss legyen!
- De nem hiszem, hogy ez nekünk problémát okozna. Majd én segítek neked. Szeretek mindenkit és mindent, szívesen…
- ÚRISTEN!! – Wilhelmina ököllel püfölte a saját térdét.
- Na jó, elismerem, ez csak vicc volt – vigyorodott el gúnyosan Snape. – Távol áll tőlem a világbéke. Őszintén szólva elég kevés embert kedveltem meg eddigi életemben.

- De én köztük vagyok… - suttogta maga elé meredve, döbbenten a lány. Szívét elöntötték az ismerős szerelmi történetek különféle aspektusai.
- Ezt nem mondtam – szögezte le komolyan a fiú. – Tizennyolc éves vagyok, és ma láttalak életemben először. Mégis mit vártál?! A nyakadba borulok és elrebegem, hogy csak rád vártam?

- De mivel eddig nem volt dolgod nőkkel, gondoltam…

- Mi? – hökkent meg Snape. – Hát ezt meg ki mondta neked?
- Biztosra veszem, hogy nem volt még szexuális kapcsolatod! – erősködött Wilhelmina. – Ahhoz túl koraérett és visszahúzódó vagy! Senki nem kedvel!

- Sev! – szólalt meg hirtelen egy hang a hátuk mögött. – Jössz kviddicsezni?
- Nem, Amos, ma nem játszom – legyintett Snape. – Csajjal vagyok.
- Ajj, már megin’? Mondtam, hogy kiteszlek a csapatból, ha még egyszer a farkad után mész! – fenyegetőzött a másik fiú somolyogva. – El ne merj lógni a következő meccsről!

- Ki nem hagynám – mosolygott undokul Snape. – Elvégre nálam jobb fogót nem nagyon tudnátok szerezni.
- Átigazoltatjuk Pottert – mondta csúfondárosan Amos. – Jól van na, megyek már! – kiáltott fel nevetve, ahogy a másik fiú nonverbálisan ráküldött egy vékony kék sugarat. – De a srácok várnak este a Seprűbe! Malfoy üzeni, hogy ellátogat a faluba.

- Ott leszek – kiáltott utána derűsen Snape. – Hol is tartottunk? – fordult vissza szomszédja felé.
- Ott, hogy rituálisan meggyilkollak, és a darabjaidat elosztogatom a trollok között – morogta Wilhelmina.

- Örömmel hallom, hogy sikerült megutáltatnom magam. Látod, ezért nem keresem olyan gyakran más tizenévesek társaságát – vont vállat a fiú. - Van még kérdésed?

Ám a lány nem felelt. Átkulcsolta a térdét, és csak úgy rázta a hangtalan zokogás.

- Hé! – csodálkozott Snape. – Mikor azt mondtam, nem szeretek mindenkit, az nem azt jelentette, hogy nem segítek, ha súlyos érzelmi problémáid vannak! Naa… Wiiill…

- Hagyjál – szipogta az érintett. – És ne szólíts férfinéven!
- Nekem tetszik – duruzsolta Snape. – Neked nem?
- Nem izgat fel – makogta a lány két sírásroham közt. – Hagyd abba! – A fiú ugyanis átkarolta, és megpróbálta elringatni, hogy megvigasztalódjék.

- Legalább az apád utáld egy kicsit… vagy Pottert… vagy… nem is tudom – nyögdécselt. – És tudom, hogy halálfaló vagy – törölgette le a könnyeket az arcáról.

- Én… - kezdte Snape, de tekintete megakadt a lány szomorú szemein. – Tudod mit, legyen, a fenébe is! Csak ne sírj már! Beállok halálfalónak, csak ne zokogj nekem itt! És edd meg a kiflid! – nyomta a kezébe a vacsoráját.

- Tényleg megteszed? – kérdezte reménykedve Wilhelmina.
- Hát…
- Tedd le a Megszeghetetlen Esküt!
- Én… hát… - Snape bizonytalanul tekergette a talárja ujját. – Na jó – sóhajtotta, ahogy meglátta a lány elkeseredett arckifejezését.

***


Körülbelül negyed órával később Hermione Granger a saját idejében kilépett a Tiltott Rengeteg fái közül, és elégedetten elindult a kastély felé, hogy megvigye a hírt Harrynek és Ronnak: Severus Snape már diákkorában is velejéig romlott volt.



VÉGE

 

 
Pontos idő
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Frissítések


 
Egyéb továbbírások
 
Képek
 
Videók
 
Kristie SSHG ajánlója
 
Továbbírások linkjei
 
Barátaink oldala
 
Linkek
 
Számláló
Indulás: 2006-07-27
 

TRY.HU

Szavazás
Hogyan jutottál el az oldalra?

Még a Merengő fórumáról.
Lumos Hop-Hálózatán keresztül.
Ismerős ajánlotta.
Egy másik oldalról.
G-Portal listájáról.
Egyéb.
Már nem emlékszem.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Kiváncsi vagyok milyen korosztály látogatja az oldalt :)
Hány éves vagy?

Még csak 12 leszek.
13-15.
16-18.
19-21.
22-24.
Emúltam 25.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
engbanner_1

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre