Egy óra múlva

Holló: Megvacsorázott?

Nefelejcs: Az túlzás volna… Ettem néhány falatot…

Holló: Aztán?

Nefelejcs: Mit aztán?

Holló: Szinte szikrázik a tolla nyomán a papír… Dühös?

Nefelejcs: Igen. A barátaim… kikészítenek.

Holló: Mivel?

Nefelejcs: Ők vették nekem ezt a könyvet, hogy néha kikapcsolódjak… De amikor inkább ide irogatnék, akkor megharagudnak… Nem értem a gyermeteg felfogásukat…

Holló: …

Nefelejcs: Ezt mindet kívánja hozzáfűzni?

Holló: Nem tudok hozzászólni a témához. Nem értek a konfliktuskezeléshez.

Nefelejcs: Valóban? Akkor meg se kérdezzem, hogy mit tegyek?

Holló: Átkozza meg őket – az tüneti kezelésnek elég szokott lenni…

Nefelejcs: Micsoda? Ugye, most csak viccelt???

Holló: … Igen.

Nefelejcs: Elég morbid vicc volt. (De tetszett! Egy pillanatig még a gondolattal is eljátszottam…)

Holló: Komolyan?

Nefelejcs: Hát… Eléggé feldühítettek… De én nem lennék képes ilyesmire a való életben… Megint az asztalomnál ülök - - - Inkább keresek kényelmesebb helyet… … Jó… Elhelyezkedtem…

Holló: Átült az ablakba?

Nefelejcs: Nem, az ágyamra hasaltam. … Én nem tudnék csak játékból megátkozni valakit…

Holló: Én képes voltam rá fiatal koromban.

Nefelejcs: Miért mondja azt, hogy fiatal korában??? Most sem öreg! Gondoljon arra, hogy élete legszebb éveiben jár! Elegendő a tapasztalata ahhoz, hogy már ne kövessen el hatalmas hibákat… Viszont elég fiatal ahhoz, hogy bármibe belefogjon…

Holló: Milyen optimista Kegyed…

Nefelejcs: Nem – ez nem optimizmus. Én realista vagyok.

Holló: Nem vagyok fiatal. … Néha ezer évesnek érzem magamat.

Nefelejcs: Nagyritkán én is. Azt hiszem, hogy ez a meg nem értettségből és a szeretethiányból fakad… De ne kanyarodjunk ilyen szomorú téma felé…

Holló: Most engem analizál, vagy saját magát? Hasonlít egy idegesítő lányra, akit … ismertem … talán.

Nefelejcs: Aha – értem. (Ha azt érzi, hogy most gúnyosan mosolygok – jól érzi.)

Holló: Félre értette a mondatomat. … Az a lány rettenetes volt, igazi eminens… Mindent tudott, mindenre válaszolt. Mindig övé volt a tökéletes dolgozat. … Mintha a világ megmentésén dolgozott volna…

Nefelejcs: Kicsit magamra ismerek ezekben a sorokban…

Holló: Most én mosolygok gúnyosan.

Nefelejcs: … Pedig elhiheti. Én is szeretem kihozni magamból a maximumot. Szeretem, ha megelégedhetek magammal: ma is tettem valami jót. … Segít abban, hogy este békésen tudjak elaludni…

Holló: A kalkuttai Teréz Anya beszél így…

Nefelejcs: Nevessen csak…

Holló: Nevetek is… Ezt veheti a mai napi jócselekedetének. Hogy megnevettetett…

Nefelejcs: Annak veszem.

Holló: Kislány! Tanulja meg, hogy a világ nem jó! Nem tudja megmenteni a bűnös lelkeket!

Nefelejcs: Lehet, hogy a világ nem tökéletes; de jobbá lehet tenni. És én mindent el is fogok követni, hogy ezt megpróbáljam.

Holló: Akkor küzdjön a gonosz ellen, vagy kutasson gyógyszert a betegségekre…

Nefelejcs: Nem tud eltántorítani a cinizmusával. Amint lehetőségem lesz, elvégzem az aurorképzőt…

Holló: És halálfalókkal fog csatázni? Elfogja őket?

Nefelejcs: Igen.

Holló: És lesz szíve megölni azt, aki az életére törne?

Nefelejcs: … Ha a helyzet megkívánná, biztosan lenne. Mint már mondtam, reális vagyok.

Holló: Maga nem reális, hanem naiv. Amíg a válaszokon gondolkodik, már meg is ölték… Higgyen nekem; egy laborban nagyobb biztonságban lenne…

Nefelejcs: És akkor hova futok, ha a háború berobban a laborom ajtaján is???

Holló: Remélhetőleg lesz ott valaki Maga mellett, aki megvédi Kegyedet.

Nefelejcs: Ezt elfelejtheti. Engem nem kell megvédeni… Tudatos és… éber vagyok… (Amikor nem vagyok álmos.)

Holló: Értem. Csóválom a fejem a makacsságán… Még a végén megöleti magát a halálfalókkal…

Nefelejcs: Nem zavarna…

Holló: Hogyan? Nem zavarná, ha megölnék?

Nefelejcs: Szükségszerűen egyszer mindenki meghal – akkor nem mindegy, hogy mikor? Eleget tanultam az életemben. Eleget tudok, hogy ne féljek a haláltól.

Holló: És eleget is élt ahhoz, hogy meghaljon?

Nefelejcs: Mi az élet? Ez már csak spekulatív filozófia…

Holló: Eleget éltem ahhoz, hogy öregnek érezzem magam – de vakon nem rohannék bele egy harcba, hogy meghaljak… A halál menekülés.

Nefelejcs: A halál megszabadítana a skatulyáktól.

Holló: Ezért én is okkal rimánkodhatnék, mégsem teszem…

Nefelejcs: Nem meghalni akarok; csak nem félek tőle, hogy meghalok.

Holló: Elárulok egy titkot, de vissza ne éljen vele…

Nefelejcs: Hallgatom.

Holló: Engem riaszt a halálom gondolata.

Nefelejcs: Ez volna a nagy titok??? Azt hittem, hogy a keresztnevét fogja kibökni… A halál gondolatától mindenki visszaretten – elvégre az ismeretlen felé igyekszünk…

Holló: És én még azt hittem, hogy én vagyok a Gúnyos…

Nefelejcs: Gúnyos volnék?

Holló: És lekezelő…

Nefelejcs: Hümm.

Holló: ???

Nefelejcs: …~~----~~~~

Holló: Mi történt?

Nefelejcs: Jaj, semmi, csak már elzsibbadtam a hasamon, és felültem az ágyon. Elnézést, megcsúszott a tollam…

Holló: Mindig ilyen örökmozgó? Rengeteg felesleges energiája lehet…

Nefelejcs: Ellenben Ön akár napokig is elüldögél a foteljében, igaz?

Holló: Balsors… Kiismert engem…

Nefelejcs: …

Holló: Mi az?

Nefelejcs: Semmi. Mosolygok.

Holló: Min?

Nefelejcs: Semmin. … Csak jó évődni valakivel.

Holló: Egyet kell értenem.

Nefelejcs: Sajnálatos módon, igaz?!

Holló: Nem, nem sajnálatos módon. Be kell vallanom, hogy jót tesz a hangulatomnak, ha Önnel levelezhetek.

Nefelejcs: Milyen diplomatikusan fogalmaz. Engem egyenesen feldob…

Holló: Tényleg is… ilyen fiatalon és okosan miért nem hagyományosan ismerkedik?

Nefelejcs: A barátaim szerint unalmas vagyok. Amikor pedig rossz napom van, akkor egyenesen kiállhatatlan…

Holló: A sorok között olvasok – rondának tartja magát?

Nefelejcs: Nem. Ne olvasson a sorok között! A sorokat olvassa: unalmas vagyok, és kiállhatatlan. És nem érdekel a szerelem. Ennyi.

Holló: Akkor mit keres itt?

Nefelejcs: Semmit. Kikapcsolódom. Eleinte persze csak a kíváncsiság vonzott, aztán később már az Ön társasága…

Holló: Bókol?

Nefelejcs: Úgy érezte, hogy ez bók volt??? Ha ettől jobban érzi magát, legyen. HA ettől jobb, akkor bókoltam…

Holló: Nem kell megmentenie az önbecsülésemet!!!

Nefelejcs: Eszemben sem volt. Jelenleg magamat akarom megmenteni…

Holló: Mivelhogy?

Nefelejcs: Nincs mivelhogy.

Holló: Hogyne volna. Nem fejezte be a mondatot… Akkor majd én megpróbálom…

Nefelejcs: Tőlem…

Holló: Szerelmes volt, de elhagyták. Kiábrándult, és igyekszik leplezni a sebeit…

Nefelejcs: Nem hiszem, hogy szerelmes lettem volna…

Holló: Hogy nem lehet biztos ebben? A szerelmet általában felismerik a nők…

Nefelejcs: Általában igen… Ezek szerint én kivétel vagyok.

Holló: … Most ezt nem látja, de elképedve bámulom a sorait. … Még sosem volt szerelmes? Az hogy lehet? Hiszen még én is voltam szerelmes! Nem hiszem, hogy nem ismerte fel legkevesebb, a fiziológiás tüneteit a szerelemnek…

Nefelejcs: … Mi van?

Holló: Heves szívdobogás, enyhe szorongás, bokaremegés… Általában hasonlókat produkálnak a nők, ha szerelmesek.

Nefelejcs: …

Holló: Gondolkodjon csak el, és rájön, hogy volt-e szerelmes…

Nefelejcs: …

Holló: Itt van még? Vagy elaludt volna?

Nefelejcs: …

Holló: Jó éjszakát!

***