Szeptember 28. késő éjszaka

Nefelejcs: Ne haragudjon, elaludtam…

Holló: Miért haragudnék???

Nefelejcs: Azt hittem, engem várt…

Holló: ??? Miért vártam volna?

Nefelejcs: …

Holló: ???

Nefelejcs: Értem.

Holló: Most jutott eszembe, hogy ma még meg sem néztem az üzeneteimet. Pusztán ezért vagyok itt…

Nefelejcs: Aha, értem.

Holló: Miért helyesel?

Nefelejcs: Nem helyeselek…

Holló: Dehogynem. Szinte látom, ahogy gúnyosan bólogat. Most meg elhúzza a száját…

Nefelejcs: Ó, szent egek! Kiismert engem… Most mitévő legyek???

Holló: Ne gúnyolódjon! Inkább mondja el, miért itatta tegnap az egereket?

Nefelejcs: Nem fontos.

Holló: De tegnap még fontos volt.

Nefelejcs: Nem akarom egy idegen embernek elmondani, hogy mi bánt…

Holló: Hiszen tőlem senki sem tudná meg…

Nefelejcs: Nem ezen van a hangsúly. Nem ismerjük egymást.

Holló: Szerintem, ennek csak örülhet…

Nefelejcs: Vagy maga örülhet… Idegesítő vagyok.

Holló: Nem.

Nefelejcs: Nem kérdeztem. Mondtam. Idegesítő vagyok.

Holló: El tudom képzelni.

Nefelejcs: Jobban örülnék, ha nem rólam képzelegne…

Holló: Nem magának akarok örömet okozni, Hölgyem.

Nefelejcs: Mit is vártam? És, ha most azt képzeli, hogy forgatom a szemeimet, akkor JÓL KÉPZELI!

Holló: Tudom… Milyen színű a szeme?

Nefelejcs: Barna, de ezt egyébként a tulajdonságaim között fel is tüntettem… Hogy bukkant rám, ha még ezt sem olvasta el???

Holló: Nem olvastam el a tulajdonságairól, sem kedvteléseiről, sem a személyes adatlapjáról. Egyszerűen olyan keresési profilt írtam le, hogy Kegyed volt a második, akit ajánlott a rendszer… Nem én bukkantam Önre, hanem a klub…

Nefelejcs: És mi lett a szerencsétlen első áldozattal?

Holló: …

Nefelejcs: Mi lett vele? Az őrületbe kergette a modorával, igaz? Nem kell válaszolnia, TUDOM, HOGY ÍGY TÖRTÉNT.

Holló: Milyen humoros.

Nefelejcs: Szerintem is.

Holló: Nem így történt. Az illető… kiábrándult a személyemből… amikor megtudta, hogy ki vagyok…

Nefelejcs: Miért? Ki vagy?

Holló: Elmés. Nagyon elmés. Nem adok ki magántermészetű információt. És nem tegeződöm.

Nefelejcs: Oh, elnézést. Kiestem a szerepemből.

Holló: Elnézem.

Nefelejcs: Mily kegyes az Úr… Most ez nem látszik, de kuncogok.

Holló: Ne kuncogjon, az gyerekes!

Nefelejcs: Aha, most látszik, hogy hátrányban van…

Holló: Miért is?

Nefelejcs: Azt írta, ne kuncogjak, mert az gyerekes. Fiatal vagyok. Még lehetek gyerekes.

Holló: Mennyire fiatal?

Nefelejcs: Eléggé. Milyen különös, nemde? Bezzeg én tudom, hogy Ön sokkal-sokkal-sokkal idősebb nálam.

Holló: Megnézte???

Nefelejcs: De meg ám. És azt is tudom, hogy sötét színű a haja és a szeme. És tudom, hogy szeret olvasni. Mivel foglalkozik?

Holló: Ez személyes jellegű kérdés.

Nefelejcs: Nem baj.

Holló: … Utazgatok.

Nefelejcs: Én is szeretnék utazgatni. Majd egyszer körbejárom a Földet, hogy sok új népet és kultúrát megismerhessek… Mit csinált, mielőtt utazgatni kezdett?

Holló: Ezt-azt… … Maga mivel foglalkozik? Megnéztem az adatlapját. Sok kérdésre nem válaszolt…

Nefelejcs: Általában könyvek fölött töltöm az időmet… Ha nem, akkor hülyékkel vagyok körülvéve…

Holló: Ismerősen hangzik… A sorok között olvasva, a tegnapi bánatot érzem előtörni…

Nefelejcs: Tegnapi bánat??? Ez nem a tegnapi, hanem szinte mindennapos… Amúgy nem bánatos vagyok. Csalódott.

Holló: Miben csalódhat az, ki Hérakleitoszt szereti?

Nefelejcs: A felnőttekben. A társadalomban. Mindenkiben.

Holló: Oh, mintha magamat hallottam volna… Hova lett a korábbi, kuncogós jókedve?

Nefelejcs: Itt szunnyad a szám szélén. Fáradt vagyok. Még mindig az asztalomnál ülök, és be kellene fejeznem valamit… Csak képtelen vagyok rá…

Holló: Sürgős feladat?

Nefelejcs: Nem annyira, még van időm megírni. Csak szeretném, ha tökéletes volna.

Holló: Kegyed még fiatal, talán még nem tudja, hogy nincs tökéletes…

Nefelejcs: Hogyne lenne!

Holló: Akkor mondjon rá példát! Mi lenne tökéletes ezen a világon?

Nefelejcs: … Most gondolkodom… Valahol minden rendszerben megvan ám a tökéletesség, csak nem mindig lehet azonnal észrevenni…

Holló: Ez mellébeszélés. Tökéletes nem létezik.

Nefelejcs: … Én ismertem valakit. Ő majdnem tökéletes volt…

Holló: Ismert? Ez eléggé múlt időben van… És az csak majdnem tökéletes… Az nem teljesen tökéletes. Mi történt az illetővel?

Nefelejcs: Nem tudom. Elment.

Holló: Elment? Ennyi? Hagyta elmenni??? Miért nem harcolt érte?

Nefelejcs: Micsoda??? Nem. Nem úgy történt, ahogy gondolja. Nem történt semmi sem köztünk… Csak… Á… Hagyjuk. Nem is ismertem őt…

Holló: Nem is ismerte? Akkor hogyan állíthatja, hogy tökéletes???

Nefelejcs: Nem tudtam, hogy nem ismerem… Tökéletesnek tűnt. Szerettem annak látni…

Holló: Emberre nem lehet azt mondani, hogy tökéletes. Olyan ember nincs…

Nefelejcs: Szerintem minden ember tökéletes a maga nemében, a maga sajátosságaiban… Ő is tökéletes, amennyiben saját magához mérem…

Holló: De, ha Önhöz méri???

Nefelejcs: Nem mérem magamhoz. Nem mérem magam mellé. Többé már nem… Most megyek aludni. Jó éjszakát.

Holló: Jó éjszakát.

***