Elfojtott érzelmek

^o^ 1. Fejezet ^o^

Este volt, Dumbledore a szobájában ült, s egy fiatal lánnyal beszélgetett.

- Dumbledore professzor! Hol fogok aludni? – kérdezte

- Mivel még nem vagy beosztva egy házba sem, egy külön szobát fogsz kapni. – mosolygott félhold alakú szemüvege alól.

Figyelte a lányt, majd felállt, intett a lánynak, hogy kövesse. A folyosón nem beszélgettek egymással. Majd az igazgató hirtelen megállt.

- Ez lesz a szobád. – mutatott az ajtóra – Jelszóval tudod levédeni. Amint beértél mond ki, s utána tartsd titokban. – mondta komolyan – Jóéjszakát!

- Jóéjszakát igazgató úr!

A lány figyelte, amint Dumbledore elmegy, majd belépett a szobába. Nem is telt el pár másodperc és már mondta is a jelszót.

- Constance!

Várt pár percet, de mivel nem történt semmi körbenézett.

- Szép kis szoba. – mondta – De elkél rajta egy kis változtatás.

A komor falak egy pálcaintéssel bordó, s a függönyök hozzá passzoló piros színűek lettek. Az ágynemű erős meggypiros színt öltött, s a bútorok is hasonlóan festettek.

- Na így már mindjárt más – mosolygott – Vajon a holmim hol lehet? – tűnődött. Majd az ágyhoz sétált s lefeküdt.

Másnap reggel kopogtatásra ébredt.

- Ki a frász keres ilyen korán? – ásítozva odament az ajtóhoz s kinyitotta.

- Nolti vagyok kisasszony. – hajolt meg mélyen a házi manó – Hamarosan kezdődik a beosztási ceremónia. Az igazgató úr üzeni, hogy legyen ott időben.

- Rendben, köszönöm.

Becsukta az ajtót majd elkezdett öltözködni. Kifésülte hosszú fekete haját, majd elindult a nagyterem felé.

- Mindenkinek szeretnék jó étvágyat kívánni. – mondta Dumbledore, ekkor azonban meglátta a várt diákot, s elmosolyodott – Mielőtt azonban hozzáfognánk éhes bendőnk megtöméséhez, egy új diákot szeretnék bemutatni, s egyben beosztani a házak valamelyikébe.

A lány magabiztosan lépkedett az asztalok között, majd megállt a tanári asztalnál.

- Gwendolyn Swefford! – szólt hozzá McGalagony – Kérem, jöjjön ide!

Rátette a teszlek süveget Gwen fejére, ám a süveg tanácstalan volt.

- Bátorságból nincs hiánya, esze is van bőven

Haragot is érzek, házba jutása függ tőlem! - mondta a süveg, de csak a lány hallotta, majd hangosan hozzá tette.

- Mardekár!

Látszott Dumbledoron, hogy nem örül a választásnak, de a ház asztalánál örömujjongás fogadta az új lányt, s ez valamicskét megnyugtatta. Mindenki köszönt neki, ő azonban mit sem törődve a többiekkel elhagyta a Nagytermet.

Dumbledore szomorúan figyelte, amint új diákja elhagyja a termet.

Gwen felment a szobájába, s lángra lobbantotta a tüzet kandallójában. Körbenézett, s észre vette, hogy csomagjai felkerültek szobájába, s cicája is ott van vele.

- Mizújs Delila? – kérdezte fekete macskájától – Már csak te maradtál nekem.

Leült a tűz mellett álló foteljébe, macskája az ölébe feküdt, s a tűzbe bámulva simogatta cicáját. Bambulásából halkkopogtatás zökkentette ki.

- Szabad! – mondta még mindig a fotelben ülve.

- Reméltem, hogy lent maradsz a többiekkel.

- Á professzor!

- Szabad? – mutatott a másik fotelre.

- Persze.

- Tudom, hogy nehéz dolgokon mész most keresztül, de nem zárkózhatsz el a külvilágtól!

- Ezzel tisztában vagyok. De nincs kedvem a többi diákkal lenni. – mondta szomorkásan, majd hozzátette – Nem maradhatnék ebben a szobában?

- Abban az esetben, ha megígéred, hogy lent eszel. – mondta, s a kis asztalkára szendvicseket varázsolt.

- Köszönöm. – mondta hálásan s elkezdett enni

- Itt van az óra rended – nyújtotta át a pergament.

Elvette, s szemügyre vette órarendjét. Dumbledore felállt, s az ajtóhoz ment. Már a kilincsen volt a keze, de visszafordult.

- Szeretnélek megérni valamire.

Gwen nem tudta mit szeretne tőle, s kérdő tekintettel nézett az igazgatóra.

- Csak óvatosan az erőddel! – kacsintott rá, majd kiment.

Elgondolkodott, hogy honnan tudhat az erejéről. Azonban nem volt sok ideje ezen töprengeni, mert mennie kellett első órájára.

Könyveivel a kezében baktatott lefele a lépcsőn.

- Bájitaltan – mondta kissé letörten – soha nem szerettem ezt a tárgyat – sóhajtott, majd a pincetermek felé vette az irányt.

- Hé! Gwendolyn!

- Tessék? – fordult oda mardekáros társához.

- Nem szeretem ez ilyen jött-ment nagyképű boszorkányokat.

- Nem vagyok jött-ment, úgyhogy ne sértegess, mert különben…

- Mert különben mi lesz?

Gwen nem tudott magán uralkodni, s mindenki meglepődve figyelte tovább az eseményeket. Haja egyszeriben rövid tüsi lett, s égő vörös színbe pompázott.

- Corbunculus! – mondta ki első átkát.

Társát meglepte a támadás, s így telibe találta a varázslat. Hatalmas kelések keletkeztek a bőrén, s összerogyott.

- Kent! – kiabálta az egyik lány, majd Gwenhez fordult. – Hogy merészeled? Capitulatus!

Gwen kitért a támadás elől, de nem volt rest cselekedni.

- Everti static! – eltalálta támadóját, aki hatalmasat repült, majd hanyatt vágódott a földön.

- Mi ez a lárma? – kérdezte bájitaltan tanáruk, majd körbenézett, s megakadt a szeme az új lányon, kinek haja már a természetes színében volt. – Á, Ms Swefford! Látom nem sikerül egykönnyen beilleszkednie. – mondta a lánynak, majd elfordult – Kent te szerencsétlen! Azonnal menj fel a gyengélkedőre. Te is menj Terry. – dörrent rá diákjaira.

- Ms Swafford! Itt nem szokás megtámadni a csoporttársat. – mondta, ám egy gúnyos mosolyt azért eleresztett.

- Tanár úr, én ezzel tisztában vagyok. De nem tűröm, hogy sértegessenek.

- Na, végre egy diák, aki magabiztos – mosolygott – De akkor sem ez a megoldás! – majd a többiekhez fordult – Nyomás hetedéves banda, gyerünk befele!

Az óra csendben telt el, senki nem akarta tovább feszíteni a tanárjuk idegeit. Több Griffendéles azonban gratulált Gwen akciójához. Ez azonban nem tetszett a tanárnak.

- 10pont a Griffendéltől! Ne a szájuk járjon, hanem a kezük. Hamarosan vége az órának, bírják ki addig!

Óra végén beszedte a bájital fiolákat. Gwen már ment volna ki, amikor tanára utána szólt.

- Ms Swefford!

- Tessék? – fordult vissza az ajtóból

- Meg kell, hogy büntessem. Írjon egy 4oldalas fogalmazást, a kelésekre való kenőcsről.

- Mi? Azért, mert engem sértenek, én kapok büntetést?

- Kentnek és annak a lökött Terrynek már így is baja van. Maga ezt a büntetést kapta. – mondta, majd intett, hogy távozzon.

Gwen hőbörögve elhagyta a termet.

- Mit képzel magáról?

- Szia! – ugrott elé egy fiú

- Megijesztettél! Te meg ki vagy?

- Mark, Mark Grant. Ja és Griffendéles – nyújtotta kezét

- Gwendolyn – fogadta el a kézfogást

- Jól elbántál a sráccal. – mosolygott elégedetten

- Ááá – legyintett – Ez semmi sem volt.

- Ezt meg, hogy érted?

- Szeretnéd tudni? – kérdezte huncutul

- Igen!

Gwen közel hajolt a fiúhoz, már közel volt a szájához, ekkor azonban égő sárga színű lett a haja, s a fiú megijedt. Gwen nagyokat nevetett.

- Ez gonosz volt.

- Najó, talán egy kicsit. – mondta még mindig nevetve.

- Ezt meg, hogy csináltad?

- Metamorfmágus vagyok. – mondta nagy büszkén – Tudom változtatni a kinézetem.

- De baró!

- Az. – bólintott

- Kitől örökölted?

Gwen azonban nem válaszolt. Otthagyta a fiút, aki értetlenül állt ott, s felrohant a szobájába. A ládáját feltúrva elővett, egy fényképalbumot, s könnyes szemmel nézegette tartalmát.

- Delila! – mondta szemét törölgetve – nem megmondtam, hogy ne ugrálj ilyenkor az ölembe! –letette az albumot kezéből, s megölelte cicáját.

- Nem szabad gyengének mutatkoznom. – mondta, s a tükörhöz ment. Letörölte könnyeit. – Talán ez a fekete haj nem illik annyira hozzám. – amint kimondta haja mindenféle színen átment, majd megállapodott a szőkés barnán. – azt hiszem ez lesz a legjobb – kacsintott tükörképére, majd elindult a könyvtár felé.

A könyvtárban egyből megtalálta a könyvet, melyből mindent megtudhat a kelések kezeléséről. Egész délután írta dolgozatát, mely hamar kész is lett. Amint befejezte, elindult vele tanárához. Bekopogott, s egy morcos tekintettel találta szembe magát.

- Mit akar?

- Hoztam a házi dolgozatot.

- Nocsak! – húzta fel szemöldökét, majd átvette a nyújtott pergamentekercset.

- Akkor én mennék is.

- Álljon csak meg!

- Igen?!

- Reggel még nem fekete haja volt?

- Látom, jó a professzor szeme. – mosolygott

- Ne szemtelenkedjen. – dörrent rá – És azonnal varázsolja vissza a haját.

- Ahogy gondolja – megrántotta vállát, s az azonnal visszaállt a fekete fürtökre.

- Maga metamorfmágus? – hüledezett Piton

- Talán nem tudta? – vonta fel szemöldökét

- Nem. Most pedig menjen!

Gwen elindult a folyosón, visszaváltoztatta haját, s közben nagyokat nevetett tanára meglepődöttségén.

- Hát te meg min nevetsz?

- Á szia Mark. Kérlek, ne haragudj ez előbbiért.

- Semmi baj. De áruld már el min nevettél ennyire.

- Pitontól jövök. Nem tudta, hogy metamorf mágus vagyok. – mosolygott

- Szóval őt is megleckéztetted? –kérdezte kicsi gyanakvóan

- Igen, de nem kell semmi rosszra gondolni. Ő a tanárom.

- Szóval nekem van esélyem? – kérdezte egy kacsintás kíséretében

- Na azért túlzásokba nem kell esni - mondta mosolyogva – Gyere, menjünk vacsorázni – megragadta Mark karját, s belekarolt.

Így mentek be a Nagyterem kapuján. Több Mardekáros értetlen tekintettel figyelte, amint egy társuk leül a Griffendél asztalához.

- Nem gondolod, hogy ebből még baj lesz? – kérdezte Mark

- Különösebben nem érdekel. Megígértem Dumbledornak, hogy itt eszem, de azt nem, hogy hol. – kacsintott

Dumbledore figyelte a párocskát, s kicsit megkönnyebbült, hogy látja a többiekkel új diákját.

- Igazgató úr, nem gondolja, hogy ez helytelen? – kérdezte Piton

- Perselus, egy új diák nehezen illeszkedik be. Talált magának egy barátot, s nem szándékozom szétválasztani őket.

- Úgy értettem, hogy nem a saját asztalához ült le – sziszegte fogai között

- Á, észre sem vettem. – mondta tréfálkozva – De engem nem zavar.

Láthatólag Pitont nagyon is zavarta. Nem értette miért pont egy Griffendélessel barátkozott össze. Gwen pont a tanára felé fordult, s elkapták egymás pillantását. Egy ideig farkas szemet néztek. Majd egy kíváncsi hang zökkentette ki.

- Hogy-hogy ideültél? – kérdezte egy Griffendéles.

- Jaj, Jenny. Nem mindegy? Ő normális, nem úgy, mint a többi Mardekáros.

- Hagyjad Mark. Szívesen válaszolok. – mondta Jennyhez fordulva – Nem tudom miért osztott be a süveg a Mardekárba, mert a szüleim Griffendélesek voltak. Semmi kedvem egy olyan bagázzsal összeismerkedni, akik folyton bántják a másikat.

- Ez érdekes. – mondta Mark – de a süveg még sohasem tévedett

- Hát nem tudom. Lehet, hogy idén először mégis.

Gwen a szobájában ült, s olvasgatott, amikor halk kopogásra lett figyelmes.

- Ki kereshet ilyenkor? – tűnődött, s ment ajtót nyitni.

- Szia! Zavarhatok?

- Mark, te mindig meg tudsz lepni – mosolygott – Gyere csak be.

Lehuppant a foteljébe, s a másikra mutatott, a fiúnak jelezve.

- Hogy találtál rám?

- Dumbledore mondta el. Látta, hogy jóban vagyunk. Mesélte, miért csatlakoztál év közben hozzánk. – mondta szomorúan, majd hozzá tette - Részvétem

-Köszönöm. – mondta könnyes szemmel

Pár percig nem szóltak egymáshoz, majd Mark körbenézett a szobában.

- C.S ?

- Tessék?

- A gitárra van írva.

- A mamám gitárja volt. Constance Swefford.

- Csak emlék, vagy tudsz is gitározni?

- Tudok! – csillant meg a szeme. – Szeretnéd hallani?

-Persze!

Mark odaadta Gwen kezébe a gitárt, s várt türelmesen. A lány elhelyezkedett, s elkezdett énekelni.

hey now (x4)

Have you ever seen such a beautiful night

I could almost kiss the stars for shining so bright

Then i see you smiling as i go

Oh Oh OooH

I would never want to miss this

Cause in my heart i know what this is

Chorus

hey now (x2)

This is what dreams are made of

hey now (x2)

This is what dreams are made of

i've got somewhere i belong

i got somebody to love

This is what dreams are made of

Have you ever wondered what life is about

You could search the world and never figure it out

You don't have to sail the ocean

No No Nooo

Happiness is no mystery its

Here and now, its you and me

Chorus

hey now (x2)

This is what dreams are made of

hey now (x2)

This is what dreams are made of

i've got somewhere i belong

i got somebody to love

This is what dreams are made of

Open your eyes

This is what dreams are made of

Shout to the sky

this what dreams are made of

Then i see you smile as i go

Oh Oh Ooh

Yesterday my life was duller

Now everythings techocoloured

Chorus

hey now (x2)

This is what dreams are made of

hey now (x2)

This is what dreams are made of

i've got somewhere i belong

i got somebody to love

This is what dreams are made of

Mark csukott szemmel hallgatta végig a lány énekét. Majd miután vége lett a dalnak, elkezdett tapsolni.

- Nagyon szép hangod van!

- Köszönöm – mondta kicsit elpirulva

- Nem szeretnél a többiek előtt játszani valamikor?

- Ezt meg, hogy érted?

- Mondjuk holnap, vacsora utánra kihirdetjük az egyik terembe. Azt meglátjuk mennyi az érdeklődő.

- Egy próbát megér.

- Most viszont megyek, későre jár. Akkor majd órán.

A fiú kilépett, s a lány az előbbieken gondolkodva feküdt le az ágyba, s szenderült álomba.