°IEPP° - ~Imádjuk Együtt Perselus Pitont~
Menü
 
Lillia_hun írásai
 
Belldandy írásai
 
StormBird írásai
 
Kelenta írásai
 
Avalon írásai
 
Susan Kreber írásai
 
Silverflower írásai
 
Spirit Bliss írásai
 
Rea írásai
 
Magiccat írásai
 
Severosa írásai
 
Geisha írásai
 
Emily írásai
 
Dorkuci írásai
 
Angel8 írásai
 
Banyus írásai
 
Sophie írásai
 
Gwendolyn írásai
 
Severe Snape írásai
 
Anna írásai
 
Tündibogyó írásai
 
Nemesis írásai
 
Mudblood írásai
 
Szerkesztők írásai
 
Továbbírások
 
Emotional Lesson /14, SSHG, COMP/
Emotional Lesson /14, SSHG, COMP/ : 3.

3.


Emotional Lesson
Írta: Magiccat



Három




Csak egy kis, sötét szoba volt néhány szekrénnyel és polccal. Piton nem is számított többre, azonkívül jól tudta, nem szabad első látásra ítélnie.

- Lumos. – suttogta, és a kis könyvtárhelyiségben körbe táncolt a pálca fénye, átcikázva a középen álló, iratokkal telepakolt asztalon; a könyvekkel roskadásig megtelt polcokon és a már első látásra igen kényelmesnek tűnő, bíborfotelen.

A dohszag és a vastag porréteg hiánya azt sugallta a férfinak, hogy Dumbledore (vagy talán valaki más) nem is olyan régen járhatott az öreg polcok között. Miközben egyesével meggyújtotta a falon lévő gyertyákat szeme szakadatlanul a helyiséget pásztázta, gyanúsan kutatva esetleges támadók után. Mikor az utolsóval is végzett, még egyszer utoljára alaposan körbenézett. Halálfalóként megszokta, mindig minden helyzetben érhetik meglepetések.

Szerencséjére a helyiségben rajta kívül senki nem tartózkodott. Nyögve leroskadt a fotelre, majd kényelmesen elnyújtózott. Hosszú napot tudott maga mögött.

A délelőtt egész kellemesen telt, egész jól elbeszélgetett a lánnyal. Bár tulajdonképpen a téma szinte percről perce változott, és olykor Pitonnak elég nehezére esett követni Ms. Granger észjárását, azért örült, hogy Hermione egyszerre mindent meg akar vele osztani. A bájitaltanár annyira élvezte a filozófikus diskurációt, hogy csak néhány óra elteltével eszmélt rá, tulajdonképpen a lényegről nem is folyt szó.

Próbálta a beszélgetés fonalát a múlt felé terelni, enyhe célozgatásokkal kicsit többet megtudni, de a lány ilyenkor mindig elcsendesedett. A barna szemek ilyenkor elkomorultak, és Hermione tekintete zárkozottá vált.

Ezután a férfinak jobb ötlete támadt. Ha a lány magától nem hajlandó beszélni, akkor majd ő egyedül kideríti, mi a gond. Hisz ő, Perselus Piton az Okklumencia nagymestere, pont ő ne tudna információk után egy elmében kutatni? Ráadásul egy védtelen, mentálisan összetört személlyel szemben?

Pontosan emlékezett rá, ahogy a lány előtt állt, és kinyújtotta a pálcáját. A nap éppen besütött az ablakon, mindkettőjüket fényárba vonva, Hermione pedig nyugodtan ült az ágyán, lassú kézmozdulatokkal a lepedőt simogatta. Pontosan előtte volt a kép, ahogy kimondja, „legimens”... és utána következő az a hang, a lány hangja, az az éles sikoly...

És a képek, a zajok, amik megrohanták! Lehet-e egyáltalán emlékeknek, gondolatoknak nevezni azokat, amiket látott? Az elméje pontosan olyan volt, mint egy széttört tükör, amit rosszul ragasztottak újra egybe. Minden összefolyt és gyorsan kavargott, villanás villanást váltott, lehetetlen volt megkülönböztetni egyik momentumot a másiktól.

És ő maga, ő maga is érezte, mennyire elviselhetetlen ez a zűrzavar, szinte megőrjíti; el is rántotta a pálcáját, hogy minnél hamarabb megszakadjon az összeköttetés. Amit látott és hallott az maga volt a káosz, maga a kibogozhatatlan zagyvaság, semmit nem értett belőle. Rá kellett jönnie, más módón kell megközelítenie a problémát.

Mintahogy arra is rá kellett eszmélnie, hogy Dumbledore segítségét el kell fogadnia. Nem véletlen, hogy egy egész könyvtárt bocsátott a rendelkezésére, az öreg tudta, hogy szüksége lesz majd rá. Épp ezért ült a bíborfotelben, és ezért nyújtózott fáradtan.

Az az érzés töltötte el, hogy az idős igazgató igazából tudja a megoldást, csak azt akarja, hogy ezt ő, Perselus fedezze fel. És ez a tény volt az, ami a férfit rohadtul idegesítette. Ez az „én mindennel tisztában vagyok, amivel kell, de azért te jöjj rá magad, mit kell tenni” annyira az öregre vallott.

Egyszer már folytattak erről egy kis csevelyt. Akkor Dumbledore azzal menetegetőzött, hogy ezt a módszert csak akkor szokta bevetni, amikor az illetőnek egy fontos leckét kell tanulnia, olyat, amelyet magának, egyedül kell elsajátítania.

De Pitonnak halvány gőze sem volt arról, miféle leckét sajátíthat el azzal, hogy megpróbál egy szegény, félig bolond lányt kikúrálni. Egyszerre harag töltötte el a szórakozott igazgató iránt, aki talán ismeri a gyógymódot, mégsem segít Hermione-nak.

Miután kissé lecsillapodott közelebb húzta magát az iratoktól hemzsegő asztalhoz, és gondosan szemügyre vette a lapokat. Legtöbbjükre csak gyors jegyzetek, emlékeztetők voltak firkantva, vagy (a Professzor egyáltalán nem lepődött meg) egy-egy érdekes rajz díszelgett rajtuk.

Piton többek között megtalálta a mágiaügyi miniszter és Madam Cvikker karikatúráját is, és akkor még meg sem említettük a kismalacokat, a pixiket és egyéb állatokat ábrázoló firkálmányokat. A férfi már-már azon volt, hogy újra dühbe gurul, hisz nem azért rostokolt ebben az átkozott muglikórházban, hogy az igazgató rajztudását méltassa. Azonban hirtelen egy kupac névjegyzék alatt megpillantott egy könyvet.

Egy vastag, bőrkötésű, és igen öregnek tűnő, hívogató könyvet.

Nem habozott, azonnal kézbe vette, és kinyitotta. Végigsimított a más megsárgult papírlapokon, és élvezettel szimpantotta be a régi tinta illatát. Diákkorában nem egyszer dilisnek titulálták a lapok szagolgatása miatt, ám ettől a szokásáról képtelen volt megszabadulni. Mindig is imádta az illatot, ami ilyenkor megcsapta az orrát, a történelem és tudás illatát.

A könyv értékét tanúsította, hogy a szövegét kézzel írták, latin nyelven. A férfi meghökkenve konstatálta, hogy körülbelül hatszázéves bájitalrecepteket olvas, és szeme érdeklődve megcsillant az amúgy nem igazán jól bevilágított szobában.

Lehet, hogy ez a Dumbledore mégsem annyira szadista, mint ahogy az előbb vélte.

Bizonyára kell lennie valamiféle főzetnek, amely segít feltárni Ms. Granger emlékeit. Szélsebesen olvasott, ujjai követték a tekintetét, szemei az „elme” latin megfelelője, a „mens” vagy „mentium” után kutatott. Hosszas keresés után megállt egy cseppet sem könnyűnek tűnő receptnél.

Speculum Animae
(Quandoque bonus dormitat Homerus)


A leírás szerint a bájitalt egy varázsigével együtt alkalmazták a XIV. században.
Készítője, egy francia boszorkány, meglehetősen gátlástalan célokra használta: rávette a férfiakat, hogy minden vagyonukat rá ruházzák. A bűbájt rászórta a kiszemelt áldozatra, majd az ital megivása után mély álomba szenderült, és bejuthatott a kiválasztott férfi elméjébe. Még a legmakacsabb ember is kezes báránnyá vált az agyi körút során, állítólag áldozatai egyfajta álomként élték meg látogatását, és angyalként tekintettek a nőre.
A dolog sosem derült volna ki, ha a boszorkány nem próbálta volna ki saját bátyján a főzetet: az ismerős emlékek között elveszett, és öt óránál tovább tartózkodott a gondolatok között.
Örökre testvére elméjébe maradt bezárva. A bájitalt emiatt a veszély miatt nem is alkalmazták többé.

Perselus a tenyerébe támasztotta a fejét. Úgy sejtette, Hermione gondja a háború időszakában leledzik, márpedig ott kedvére találhatott ismerős emléket, megrázókat pláne. Így a kockázat, hogy esetleg a francia boszorkány sorsa vár őrá is, a kétszeresére nőtt.

Piton hátradőlt a fotelben, szemei kitágultak. Hirtelen olyan élesen emlékezett Dumbledore szavaira, amiket még indulása előtt mondott. Vitatkoztak, ami mostanság gyakran előfordult, akkor éppen azon, hogy miért nem Poppy segít Ms. Grangernek.

„Nem szeretek mások helyet dönteni, Perselus. Talán úgy gondolod, hogy azt teszem, de valójában te rajtad áll, mit fogsz cselekedni. Határozhatsz úgy, hogy nem kockáztatsz. Ám
attól félek, ebben az esetben a leckét, amely rád vár, soha nem ismerheted meg.”


Akkor és ott az irodában annyira elöntötte a méreg, hogy nem figyelt igazán, mit mond az öreg. Sajnos a férfi nem tudta kiszámítani, mikor ejt el Dumbledore egy-egy igen fontos megjegyzést, és mikor kezd rá a prédikátor, bölcs szövegére.

A férfi felsóhajtott. Töprengett az igazgató szavain, de úgy érezte, csak újabb megfejtendő rejtély jelentenek a számára. Miféle lecke? Egy újabb sóhaj keretében letépte Madam Cvikker fejét az egyik ötlestes karikatúráról, és betette a lapok közé könyvjelzőnek.

Tegnapelőtt még talán kérdéses lett volna, kockáztat-e a lányért. Aznap azonban lecke ide vagy oda, bár nem értette miért, de mindenre hajlandó volt a lány gyógyulása érdekében.

*


Gondoskodnia kellett arról, hogy ne fedezzék fel őket. Mrs. Sunlake-nek bejelentette, hogy a speciális magánóráját senki és semmi nem zavarhatja meg, és, hogy hatásosabb legyen a figyelmeztetés, fenyegetően a nő fölé tornyosult.

Ez nem okozott neki különösebb gondot, tekintve, hogy körülbelül két fejjel magasabb volt az idős asszonynál. A nő tudomássul vette az óhajt, nehezen leplezve kíváncsiságát.

Kopogott és belépett a 27-es szobába kezében féltve őrizve az italt, amely kemény négy óra fárasztó munka eredményeként született. A lány megint az ablaknál állt, háttal a férfinak, kezét az üvegre helyezve ismét a kinti tájat kémlelte.

Akár egy rabságban élő madár. Ki kéne ereszteni a szabadba, biztosan boldogabb lenne. – szólt magában keserűen Perselus, majd gondolatban fejbekólintotta magát az ostoba elképzelésért.

- Ms. Granger? – mondta megköszörülva a torkát.
A lány felé fordult, arca komor volt. Szemlátomást megviselték az Okklumencia eseményei.

- Kérem bocsásson meg a tegnapi felelőtlenségem miatt. – folytatta a férfi, remélve, Hermione beéri szűkös magyarázatával – Figyelmeztetnem kellett volna, mielőtt cselekszem. Mentségemül csak annyit tudok felhozni, hogy bár meggondolatlan voltam, csupán a maga érdekét tartottam szem előtt. Bevallom azt reméltem, hogy talán az Okklumenciával segíthetek Önön.

Hermione szája csakhamar mosolyra görbült, szemei egyszerre jobban tükrözték az életet, mint a közelmúltban bármikor. Ellökte magát az ablaktól, és közelebb lépett Perselushoz.

- Hát segíteni akart, Professzor? Tudtam!

A férfi nyelt egyet. Nemcsak az zavarta meg, hogy a lány a jelek szerint végre felismerte, hanem a tekintete is, a meleg, barna szemekből áradó bizalom.

- Igen.. nos... – a fény felé tartotta a bájitalt – Hoztam valamit. Ennek a főzetnek a segítségével talán sikerül... talán sikerül meggyógyulnia. – Perselus nem volt biztos benne, hogy Hermione érteni fogja, mit mesél neki, de azért folytatta – Egy bűbájt fogok magára mondani, ami miatt egy időre elveszti az eszméletét. Olyan lesz, mintha álmodna. – kíváncsian a lány felé tekintett, és megdöbbenve tapasztalta, hogy az arckifejezése pont olyan volt, mint egykor régen, mikor még a szorgalmas diáklányt látta benne, aki érdeklődve figyeli tanárját.

Szerette ezt az arcot. Olyan... megnyugvással töltötte el, hogy érdemes tanítania. Az, hogy szép volt, nem jelentett sokat, olyat találhatott eleget. Viszont a melegség, ami áradt belőle, szinte megbabonázta. Nem érezte magát méltónak arra, hogy ilyen tekintettel megjutalmazzák.

- Szóval... – köszörülte meg újra a torkát, és idegesen beletúrt a hajába – Én megiszom ezt a főzetet, ezáltal egy időre bekerülök a gondolatvilágába. Ha minden igaz, találkozunk is, és talán együtt sikerül fényt derítenünk mindenre.

- Együtt. – suttogta a lány, és még egyet előre lépve gyengéden átölelte egykori professzorát.

A férfi megremegett. Fogalma sem volt, hova tűnt a jeges hangja és a gúnyos, lenéző pillantása, de elhatározta, miután ennek vége, az első dolga lesz megkeresni őket.

*


Sötétség.

Teljesen körülvette. Megfogta a karját és belecsípett, mintegy ellenőrizve, nem csak álmodik-e, de nem történt semmi.
Tanácstalanul megmozdult, és meglepetten vette észre, hogy a lába nem ért talajt. Ő maga nem is lépkedett, hanem úszott a semmiben.

Érezte, valamit tennie kell, különben lejár az ideje; egyébként sem hitte, hogy pont Hermione Granger fejében találna ürességet.

Találomra elindult az egyik irányba, karjával, hogy minnél gyorsabban haladjon, próbálta segíteni a haladást. A semmikor és seholban elvesztette az időérzékét, úgy tűnt neki, évek óta lebeg a feketeségben. Mielőtt azonban pánikba esett volna, eszébe jutott, indulás előtt erre is gondolt, azzal előhúzta a nyakába akasztott homokórát.

Majd ingerülten eltette, mivel a sötétben lehetetlen volt kivenni, hogy mit is mutat. Azért Perselus Piton sem számíthat mindenre.

Nem tehetett mást, folytatta útját, remélve, kitartása célre fog vezetni. Igaza volt. Csakhamar egy kemény falnak ütközött, és fájdalmasan felüvöltött. A hangja több irányból is, sokszor visszaverődött, mire rácsapott a homlokára: csak kiáltania kellett volna, és rájött volna, hogy falak veszik körbe.

Megérintette az előtte lévő felületet: érdes, nyirkos volt. Megpróbált egy ajtót, vagy járatot kitapogatni, de hiába, mindenhonnan ugyanaz a rideg akadály köszönt vissza neki.

- Merlinre, engedj már be! – ordított, talán magának, talán a lánynak.

Megdöbbenésére az előtte lévő fal megmozdult, repedés keletkezett rajta, s akár egy rejtett ajtó, kinyílt. Piton a szeme elé kapta a kezét a hirtelen betörő fény miatt, és érezte, hogy egy hideg áramlat fut végig a testén – bár igazából nem is volt teste.

Habozás nélkül belépett az ismeretlen helyre. Kicsit hunyorognia kellett, mire megszokta a világosságot, aztán körbenézett. Egy hatalmas puszta közepén állt, akármerre tekintett, ellátott a horizontig, és a föld szinte mindenütt fekete volt, egy-két helyen bukkant csak fel néhány elszáradt növény vagy gyökér. A nap dél felé járt, az idő kellemesnek volt mondható – Piton mégis úgy érezte, menten megfagy.

Többször járt már itt, jól ismerte ezt a helyet. Mindig is kitűnő színhelyül szolgált az ütközeteknek. 

 
Pontos idő
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Frissítések


 
Egyéb továbbírások
 
Képek
 
Videók
 
Kristie SSHG ajánlója
 
Továbbírások linkjei
 
Barátaink oldala
 
Linkek
 
Számláló
Indulás: 2006-07-27
 

TRY.HU

Szavazás
Hogyan jutottál el az oldalra?

Még a Merengő fórumáról.
Lumos Hop-Hálózatán keresztül.
Ismerős ajánlotta.
Egy másik oldalról.
G-Portal listájáról.
Egyéb.
Már nem emlékszem.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Kiváncsi vagyok milyen korosztály látogatja az oldalt :)
Hány éves vagy?

Még csak 12 leszek.
13-15.
16-18.
19-21.
22-24.
Emúltam 25.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
engbanner_1

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak