6. Fejezet

A kezdetek

Másnap reggel tehát összegyűlt a Roxfort tanári kara. Dumbledore irodája lett a gyűlés helyszíne. Az igazgató íróasztala mögött foglalt helyet, közvetlenül előtte pedig félkör alakban elhelyezett székeken az összehívottak. Dumbledore aggódása nem volt nem észrevehető, és ez feldúltságot is okozott mindenkiben. Mikor elcsendesedett a helyiség az igazgató felállt és a Reggeli Próféta néhány számát szétosztva belekezdett a beszámolóba.

-Kedves kollégáim, azt hiszem végleg elkezdődött, amitől az utóbbi nyáron tartottunk. Talán láttátok már a Reggeli Próféta ma reggeli számából, melyben a tegnap történt eseményeket hozták le. Azkabant elhagyták a dementorok, több mint valószínűnek tartom, hogy csatlakoztak Voldemorthoz csakúgy, mint a cikk végében említett óriások. Szerencsére még a nyáron sikerült elérnünk, hogy jó pár hordájuk a mi oldalunkon harcoljon. Hála Hagridnak és még néhány társának.

A biztonságra ezen túl még nagyobb figyelmet kell fordítanunk, ugyanis annak ellenére, hogy az aurorok még idejében odaértek mielőtt Azkaban foglyainak többsége megszökhetett volna, néhányan a legveszélyesebbek közül immár szabadlábon szervezkednek.

Az újságból gondolom a legtöbb diák értesült már a történtekről. Előttük tehát fölösleges bármit is titkolnunk. Nem akarom a szüleiket túl nagy reményekkel táplálni, az iskola nem lesz biztonságos, ha összegyűlnek ellenünk a sötétség szolgái. Éppen ezért a tanulókat hazaküldjük, az 5. évfolyam alatt kivétel nélkül mindenkit. A felsőbb évesek eldönthetik, hogy maradnak-e vagy sem. Számukra minden segítséget megadunk, hogy megtanulhassák a leghatásosabb védőbűbájokat és a tiltott átkokat. Több tehetséges tanulót láttam, akikből rendesebb körülmények között kiváló auror lehetne, és biztos vagyok benne, hogy tanításuk nem fog akadályokba ütközni.

A szülőknek természetesen a tudomására hoztam mindent, sokuk felajánlotta a segítségét, ha a helyzet a nyílt csatáig fajulna. Tartok tőle, hogy ez az összecsapás nem lesz elkerülhető. Nem ígérhetek semmit a győzelemmel kapcsolatban, de én személy szerint minden erőmmel azon leszek, hogy megmentsük a saját és elkövetkező nemzedékeinket a szörnyűségektől.

Csend következett, ennyire komoly helyzetre senki sem számított. Az igazgató sóhajtott, majd folytatta:

-Most azt kérem tőletek, hogy aki a veszélyeket vállalva az iskolában marad, az áll… - be sem fejezhette a mondatot, amikor mindenki kivétel nélkül felpattant a helyéről.

Az igazgató arcán szívből jövő mosoly látszott a reakció láttán. A szeme sarkában mintha egy apró könnycsepp jelent volna meg. Köhintve folytatta:

-Köszönöm. Ilyenkor érzem magam a világ legerősebb mágusának. Amikor látom, hogy nemcsak a legjobb kollégákat tudhatom magam körül, hanem a leghűségesebb barátokat is.

Efféle bókok hallatán mindenkinek mosoly futott át az arcán. Néhányan bólintottak, Dumbledore kis csend után befejezte:

-Nos… ennyiből állt volna a mai értekezlet. A tanórákat ezen a napon még megtartjuk, délután a házvezető tanárok tájékoztatják a Griffendélt, a Mardekárt, a Hugrabuggot és a Hollóhátasokat. Minerva, Perselus, Seréna és Madam Hoch kérem, maradjanak még itt egy pár szóra… - zárta le a gyűlést.

A négy tanár odaállt az igazgatói asztal köré. Mikor mindenki kiment Dumbledore tájékoztatta őket a halasztást nem tűrő intézkedésekről.

-Madam Hoch, kérem lépjen kapcsolatba a Minisztériummal, valamint Miss. Fleurral - kezdte.

-Fleur Delacour? Azzal a hölggyel, aki a Trimágus kupáért küzdött a múlt évben?

-Igen, pontosan. A tusa óta tartom a kapcsolatot a kisasszonnyal, ő az egyik legmegbízhatóbb forrás külföldi helyzetek terén. Már biztosan útban van Londonba. Most végzett és kitűnő érzéke van a tárgyaláshoz. Szeretném, ha megértetné Corneliussal, azokat az intézkedéseket, amiket muszáj lesz végre hajtania.

-Rendben, akkor indulok is, még ma! - mondta a tanárnő elszántan és kiment az irodából.

-Seréna, azt mondtad, amikor bejöttél, hogy beszélni szeretnél velem valamiről, hallgatlak.

-Tegnap volt egy kis összezörrenésem egy különös alakkal az erdőben, szerencsére egy barát közbelépett, de attól tartok, hogy feltörték a hopp-zárat, mert meneküléskor stílusosan hoppanálva távozott.

-Igen erről én is tudomást szereztem, csak az a rész maradt ki, hogy megtámadott téged. Szemlátomást nem hagyott benned mély nyomokat ez a kis közjáték. Mit kerestél egyáltalán a Rengetegben? - vonta kérdőre kissé szigorúan Dumbledore.

-Egy régi barátot kerestem, akit meg is találtam. Nem kell olyan komolyan venni, ha meg akart volna ölni akkor nem Crucatius-átkot használt volna.

Piton, aki eddig figyelmesen hallgatott, teljesen megdöbbent a lány viselkedésén. „Hogy a fenébe tudja ilyen szárazon előadni, hogy Crucatiussal támadták meg, estefelé az erdő közepén? Ezek szerint ismerte ezt az átkot, tudta milyen érzés, különben nem tudna most itt állni… így. Ki ez a nő?” - gondolkozott Piton.

-Ha te ezt ilyen könnyen mondod Seréna, akkor talán tényleg nem volt akkora a baj. Történt még valami, amiről tudnom kéne? - mondta Dumbledore, látva Piton furcsa arckifejezését.

-Nem. Akkor én nem zavarok tovább. Hagridhoz megyek, ha szükség lenne rám. -mondta Seréna. Tudta, hogy fölösleges volt ilyesmivel zavarni Albust, de jobb volt, hogy tud róla. Megfordult és kisétált az irodából. Kíváncsi volt ugyan milyen feladat vár Pitonra és Minervára, azonban megtanulta, hogy ilyen ügyekbe nem kotnyeleskedhet bele.

Piton gondterhelten lépett ki az igazgató irodájából. Azt a feladatot kapta, hogy készítsen el bonyolult bájitalt, ha esetleg sikerülne elfogni a behatolót. Ezt a feladatot azonban nem tudta hogyan is teljesítse pontosan. A főzet hozzávalóinak megszerzése sem volt könnyű feladat, azonban az elkészítési móddal is csupán egyszer próbálkozott még néhány évvel ezelőtt, de az a kísérlete is kudarcba fulladt.

A bájital, aminek az elkészítését Dumbledore rábízta egy nagyon régi recept volt, szinte soha nem használták, ugyanis két egymás mellett furcsa mellékhatást váltott ki fogyasztójából, egy órára a Verita-szérum hatását idézte és közben felszabadított minden addig használt elmét befolyásoló bűbájt. A szérum neve Serpens Gauda, kivételesen ritka összetevőkből állt, ez még nem is lett volna gond, a Roxfort szertárában mindent meg lehet találni. Az elkészítéssel már kevésbé fog boldogulni, ez a főzet nem egy emberes munka, mintha Dumbledore szándékosan adta volna neki ezt a feladatot.

Nem akarta belátni az igazgató előtt, hogy nem tudja teljesíteni a kérést. Egyetlen ember volt, aki eléggé értett a bájitalokhoz ahhoz, hogy segíteni tudjon, de inkább találkozott volna össze egy sárkánnyal mintsem megkérje… Serénát. Méltósága nem engedte bevallatni szerencsétlenségét.

„Akkor inkább már Seréna.” - sóhajtott egy kis idő után és elindult a lány szobája felé. Mikor odaért be akart kopogtatni, de megszólalt makacsabbik énje.

-Perselus Piton nem alázkodhat meg egy szemtelen kis fruska előtt, akinek még tanári diplomája sincs! - kerekedett felül benne a büszkesége, aztán erőt vett rajta a józanság és mégis bekopogott.

-Gyere csak be! - hallotta Seréna hangját. Piton belépett, meglepően hangulatosnak találta ezt a szobát.

-Jó estét Perselus, mi járatban errefelé? - kérdezte Seréna. A férfi jelenlétén éppúgy meglepődött, mint Piton maga. Serénán nem volt talár csak egy kihívóan testhezálló fehér blúz és farmer, mugli szerűen volt öltözve. Piton józan esze ellenére is végigmérte Serénát tetőtől talpig. Eddig is sejtette, hogy a talár mögött formás idomok rejtőznek, most azonban büntetlenül gyönyörködhetett bennük. Seréna is észrevette Perselus méregető pillantásait, de nem tudta dühíti vagy épp lázba hozza a férfi mustráló tekintete. Piton tekintete találkozott a lányéval és ez egy pillanat alatt visszazökkentette a kegyetlen valóságba.

-Seréna… azért jöttem... mert... - nem találta a megfelelő szavakat.

-Valami baj van? Tudok segíteni? - kérdezte a nő aggódva.

-Igen az az igazság...hogy Albus megkért rá... hogy készítsek el egy bájitalt.... a.... Serpens... Gaudat… - mondta zavartan.

-Igen, ezek szerint kénytelen megkérni engem, hogy segítsek, ugyebár? - mondta cinikusan Seréna, élvezte Piton zavarát.

-Igen...tulajdonképpen ez az amiért jöttem – mondta és kezdte visszanyerni beszédkészségét.

„Istenem az a fene nagy büszkeséged és makacsságod nem hagyja hogy csapatban dolgozz” - mosolygott magában Seréna.

-Természetes, hogy segítek Perselus, ellentétben Önnel nekem nem esik nehezemre a csapatmunka - felelte a lány enyhe éllel.

-Tudja Miss. Water a csapatmunka a feladatot végző személyektől függ. Ezért én általában megválogatom, kivel dolgozom együtt - a férfi szája gúnyos mosolyba torzult. Seréna nem tudta ezt most bóknak vagy sértegetésnek szánta a bájitaltan tanár, mindenesetre egy pillanat alatt mérges lett.

Dühösen felállt az asztaltól odalépett Perselushoz a szemébe nézett és ezt mondta:

-Döntse el végre Perselus Piton, hogy szüksége van-e a munkámra, mert ha nem ne raboljuk feleslegesen egymás idejét, viszont ha igen megkérném, hogy ha lehet NE kritizáljon, mert ezt ugyebár a csapatmunkában nem szokás.

-Még meg sem szólaltam és már a torkomnak ugrik… - mondta Piton halkan, hangja egyszerre nyugtatóvá vált, elbűvölte a lány közelsége. Érezte forró leheletét a nyakán, bódító parfümjének illatát az orrában.

Magához húzta és ajkait a lány ajkaira tapasztotta. Seréna egy pillanatig ki akarta szabadítani magát a férfi öleléséből, de csak addig az egy pillanatig, amíg nem kezdett el a szívével gondolkodni. Akkor Ő is szétnyitotta száját és viszonozta a férfi csókját, sokáig ölelték egymást szenvedélyes csókolózás közepette.

Amikor ajkaik elváltak egymástól hosszú másodpercekig nem tudták mit mondjanak egymásnak. Perselus halkan ezt suttogta még mindig Serénát ölelve:

-Le kellene mennünk a laborba dolgozni.

Seréna ránézett, majd bólintott, kibontakozott a férfi szenvedélyes öleléséből és elindult az ajtó felé. Perselus nem akarta így elengedni a lányt, ezért megköszörülte a torkát majd így szólt:

-Seréna örülök, hogy Önnel dolgozhatom, egy csapatban - mondta végül.

A lány visszafordult és sejtelmesen mosolygott a férfire, aki libabőrös lett ettől a pillantásától. „Egy igazi boszorkány” - gondolta a férfi mikor végigfutott a hideg a hátán, majd elindult a nő után.