XIII.

Reggel kissé álmosan ébredt, de mégsem annyira, mint a korábbi álmai után. Gondolatai szakadatlanul az Ilenától hallottak körül jártak. Még nem egészen értette, mit kellene tennie.
Újra és újra lepergette maga előtt az álmában tapasztaltak egy részét.


- Nem tévedsz, léteznek még Büntetők. Vagyis, jelenleg egy, aki itt van a Roxfortban. Ellened fog fordulni – ült le mellé Ilena, még mindig kissé fáradtan, távolba révedő szemekkel.

- Már megtette, csak eredménytelen volt.

- Meg fogja tenni újra. Választás elé fog állítani, hogy használd az erőd ellene, és meghalj, vagy támogasd őket.

- Nem fogom támogatni őket.

- Tudom…

- Nem kényszeríthet, hogy használjam az erőm. Másként is harcolhatok.

- Ebben nincs igazad. Nincs olyan ember itt, aki fontosabb, mint önmagad? – kérdezte enyhén felhúzott szemöldökkel. Megdöbbentően hasonlított az arckifejezése Perseluséra.

- Harry, Ron, Ginny – sorolta azonnal Hermione.

- Nem rájuk gondoltam, és ezt tudod.

- Miért lenne ő más? Vagy fontosabb?

- Erre a kérdésre te is tudod a választ. Valójában csak te tudod a választ.

- Nem tudom, mit érzek – suttogta. Zavarodott volt, olyan dolgokkal került szembe, amiket ébren nem akart végiggondolni.

- A döntés a tiéd. Ha szembeszállsz, meghalhatsz, mint annyian előtted, azonban ha eléggé erős vagy, és ha eléggé szereted őt…

- Nem tudom…

- Ennél többet nem segíthetek – nézett rá szomorúan. – A tudásomat már átadtam. Tudom, nem voltam kíméletes, de tapasztalat nélkül mit sem ért volna.

- Köszönöm


Perselus már nem volt a szobában, amikor a fürdőből visszatért. Lassan összeszedegette a könyveit, pennáját, pergamenjeit. Izgatott volt, ami meglepte. A vizsgák előtt mindig rettentően aggódott, habár tudta, hogy mindent megtanult, mégis örökös félelemben élt, hogy valami nem fog eszébe jutni. Ezzel az aggodalommal persze általában környezetét kergette az őrületbe…

Csak egy SVK órája volt, mert a többi a versenyre való tekintettel elmaradt. A 10 hetedéves versenyző a Nagyteremben vesz majd részt a próbán, ahol az iskola diákjai, és tanárai nézőként megjelenhetnek. Nem csak a verseny miatt volt izgatott, hanem tartott az órától is, ahol ismét szembe kell néznie Falleyval. A séta óta kerülte, amennyire tudta, az órákon pedig önmagától szokatlan módon próbált beolvadni a tömegbe. Figyelt és jegyzetelt, de soha nem jelentkezett. Sokszor igen nehezére esett, hiszen senki nem tudta a választ, és ő igen. Lassan azonban megszokta, hogy magában tartja az információt.

Ezen az órán azonban nem volt szerencséje, Falleynak rossz napja lehetett, mert végig gúnyolódott mindenkivel, Hermionéval is.

- Ezt az átkot már tanultuk ebben az évben. Senki nem emlékszik rá? Minek járnak erre az órára? – stílusa vészesen hasonlított valakiére, s ez a hasonlóság mosolyt csalt a lány szájára. Óvatlan volt, a tanár észrevette.

- Miss Granger? – fordult hozzá maró hangon. – Ön sem dicsekedhet különleges teljesítménnyel ebben az évben. Esetleg tudja az ellenátkot? Vagy csak úgy érzi, kár megosztani a nagyközönséggel, mert úgysem képesek megjegyezni? – tette még hozzá megvetően. Hermione szájáról azonnal lehervadt a mosoly, de továbbra sem szólt semmit. – Nos?

- Ismerem az átkot, professzor – szólalt meg végül halkan. Érezte, hogy nem feszítheti tovább a húrt.

- Akkor talán lenne olyan kegyes és megosztaná az osztállyal? – a férfi hangjából sütött a gúny.

Mindezt folytatta az óra végéig, de mostmár külön Hermionét célozta sértései java részével. Az óra végén a diákok megkönnyebbült sóhajjal szinte menekültek a teremből.
Ahogy kiléptek sugdolózni kezdtek. Még mindig nem mertek hangosan beszélni, Falley nagyon rájuk ijesztett ezen a napon.

- Nem volt elég egy Piton? – hangzott el több diák szájából.

- Rossz napja van… na de ennyire? Mi történhetett vele? – kérdezgették egymást.

Majd lassan győzött rajtuk az ebéd csábítása, s a Nagyterembe siettek. McGalagony előző este kihirdette, hogy az ebédet előrehozzák, hogy a verseny kezdetére kiüríthessék a nagytermet, és megfelelő állapotba hozhassák.

Ebéd közben lassan elfelejtkeztek a Piton beütést szenvedett SVK tanárról, és egyre többet beszéltek a versenyről. Érdekes programnak ígérkezett. Habár maga a bájitalfőzés nézése, vagy maga a folyamat a diákok többségét persze hidegen hagyta, a verseny mégis más volt. Egyrészt elmaradtak az órák, ami már eleve pozitívum, aztán többen jönnek majd a minisztériumból nézőnek, egy Bájitalmester – és ami igen fontos, nem
Piton – fog dönteni a sorrendről. Izgatottan tárgyalták, hogy vajon kik jönnek el, s az is szóba került, hogy miért rendeltek ki aurorokat is. Elvileg a verseny nem kellene, hogy veszélyeztetett legyen. Főleg nem itt, a Roxfortban.
Végül délben már teljesen kiürült a helység, és a diákok egy része – főként a lányok – már komoly öltözködési problémákkal küzdöttek, a fiúk pedig a parkban, vagy a klubhelységben sakkoztak, vagy beszélgettek.

Hermione izgatottan várt a többi versenyzővel együtt, egy üres tanteremben. Nekik délben ide kellett jönniük, hogy meghallgassák a szabályokat, és leellenőriztessék a pálcájukat. Már egy ideje némán ültek a teremben, de senki nem jött. Malfoy megunta a várakozást, és kedvenc hobbijának hódolva a griffendéleshez fordult.

- Sárvérű, tulajdonképpen mit is keresel te itt? Azt hiszed, lehet esélyed?

A lány megfontolta, hogy mi lenne kedvezőbb, meg sem szólalni, vagy visszavágni. Ideges volt, nem volt kedve vitatkozni, de tisztában volt vele, ha nem szól semmit, a szőke fiú addig gúnyolódik, amíg meg nem jön McGalagony professzor.

- Bízom a segítségben, amit majd tőled kapok. Mint bájitaltanon, emlékszel? – nézett fel a szürke szemekbe.

A mardekáros arca megrándult, száját keskeny vonallá torzította a düh.

- Nem segítettem… – kezdte dühösen, majd észbekapott.

- Nem? – mosolyodott el ártatlanul. – Eddig nem merült fel bennem, hogy ennyire gyáva vagy – folytatta enyhén meglepett arcot vágva. – Azt feltételeztem, egy Malfoy nem alacsonyodik le ilyen módszerekhez, mert nincs rá szüksége. Úgy tűnik tévedtem, felteszem, úgy vélted, másként nem tudsz legyőzni. – fejezte be nyugodt hangon, a fiú egyre dühösebben szikrázó szemeibe nézve.

Tudta, Malfoyt nem sokszor sértették meg így, de úgy gondolta, ez csak hasznára lehet. Tisztában volt azzal, hogy a szőke rendelkezik bizonyos tehetséggel bájitaltanból, és ha kellően összeszedetten dolgozik, komoly ellenfelet jelent.

- Mit mondtál Granger? – szája elfehéredett a dühtől, és pálcáját a lányra szegezte. A többi versenyző meglepve figyelte a jelenetet.

- Mi történik itt, Mr. Malfoy? – szólt McGalagony, már az ajtóból.

- Semmi, professzor – felelt, és gyorsan elrakta a pálcáját. Ez nem volt jó alkalom Grangert megátkozni, a bosszú ráér.

- Most pedig, hadd mutassam be a minisztérium képviseletében érkezetteket – itt felsorolt több ismert, és kevésbé ismert nevet. A varázslók kedélyesen mosolyogva besétáltak a terembe. –, illetve a verseny bíráját: Miss Leay.

A diákok tátott szájjal bámultak a belépő nőre. Fiatal volt, és különleges. Nem lehetett volna szépnek nevezni, vonásai nem voltak szabályosak, alakja nem volt tökéletes, mégis, olyan báj és kecsesség jellemezte, hogy minden férfira hatással volt a környezetében. Hosszú, szőkésbarna haja fonatokban omlott a hátára, nagy, sötétkék szemei, és furcsán ívelt szemöldöke csodálkozó kifejezést kölcsönöztek ovális arcának.
Orra kissé túl pisze volt, érdekes ellentétet képezett telt ajkával. Alakja nőies volt, amit hosszú testére simuló vörös talárja kellően ki is hangsúlyozott. Kedvesen mosolyogva végigmérte a versenyzőket, majd kecsesen meghajolt. Hermione érezte, hogy a Bájitalmesternő pillantása átfut rajta, majd miután mindenkit felmért, visszatér rá.

- Kérem, foglaljanak helyet, ismertetném a verseny szabályait – kezdett bele McGalagony egy hosszadalmas beszédbe. Mindeközben a kék szemek továbbra is Hermionéra tapadtak, s egy idő után sem bírta tovább, viszonozta a kutató pillantást. Ahogy barna szemei találkoztak a nő kék szemeivel, úgy érezte, mintha egy örvény ragadná magával. A leendő bíró arcán enyhe meglepettség tükröződött, ami azt mutatta, ő is érzékelte a kapcsolatot.

- Viselkedj, engedély nélkül más érzelmeibe nézni minden Érző számára tilos! – hallott egy szigorú hangot Hermione. Óvatosan körbenézett, de senki más nem reagált, tehát csak ő hallotta. – Ők nem hallanak, ne aggódj.

- De hogyan? – visszahangzott a döbbent kérdés a lány fejében.

- Tanítód, és Őrződ vagyok. Így elengedhetetlen a telepatikus kapcsolat. Most azonban figyelj, ha meg akarod nyerni a versenyt, ismerned kell a szabályokat. Nem leszek részrehajló, ha hibázol, vesztesz – hallotta a hangot, mostmár lágyabban.

Innentől Hermione nagyon nehezen tudott ismét a szabályokra, és McGalagonyra koncentrálni. Őrző? Ilena erről miért nem írt semmit? Aztán eszébe jutott a telepatikus kapcsolat Lilasszal.

- Köszönöm a figyelmüket. Kérem, adják át pálcájukat ellenőrzésre. Majd, ha visszakapták, fáradjanak a Nagyterembe – zökkentette ki gondolataiból az igazgatónő hangja.

Amikor beléptek a versenyre átrendezett terembe, tátva maradt a szájuk. Még Malfoy is megdöbbent, bár próbálta palástolni. Hermione azonban nem foglalkozott ilyesmivel, enyhén tátott szájjal nézett körbe.

A teremből eltűntek az asztalok, helyette a falak mentén padok jelentek meg, különböző magasságokban lebegve. A diákok kényelmesen ülve beszélgettek. Teljesen megtöltötték a szabadon hagyott helyeket a terem szélén lebegve. Az ajtóval szemben egy hosszú asztal állt kissé magasabban, mint a terem közepén elhelyezkedő színpad. Az asztalnál a külső megfigyelők, tanárok, és a minisztériumból érkezettek foglaltak helyet. Középen a kiemelt színpad állt, amin a versenyzőknek szánt üstök már helyet kaptak. Mind egy-egy üsthöz sétáltak, Leay két aurorral együtt követte őket. Amint mindenki megtalálta a helyét, a színpad lassan felemelkedett. Így mindenki jól láthatta őket, és a diákoktól teljesen elválasztva dolgozhattak.

McGalagony professzor a Bájitalmesternőhöz fordult, aki felemelte a kezét, mire a teremben lassan teljes csend lett.

- A legfontosabb szabályokat még egyszer ismertetném, hogy a nézőközönség – itt taps szakította félbe, főként a hatod-és hetedéves fiúk részéről – is követhesse az eseményeket. Tehát, amikor a versenyt megnyitom, minden résztvevő előtt megjelenik majd a bájital neve, és a recept bizonyos lépései. Emellett az összes hozzávaló, amire szükségük lehet, néhány felesleges anyaggal együtt. A versenyzők feladata a recept kiegészítése, és a megfelelő összetevők alkalmazása. Aki a másik bájitalába beavatkozik, azonnali kizárásra kerül. Aki hibázik, és ezzel mások biztonságát veszélyezteti, az előbb említett sorsra jut. A választott bájital többféle módon elkészíthető, és ennek függvényében, eltérő tulajdonságokkal fog rendelkezni. A leghatásosabb főzet készítője lesz a győztes. A bájital elkészítésére fordítható maximális idő 4 óra. A gyorsaságot is figyelembe veszem a döntésnél. Most tehát, kezdődjék a verseny. Az elkészítendő főzet: Rememdium!

Intett pálcájával, és a versenyzők előtt álló asztalok rögtön hozzávalókkal lettek tele, és egy recept részei rajzolódtak ki mindenki előtt. A teremben suttogás kezdődött a bájital nevét hallva, nem sokan ismerték, s így szomszédjukat faggatták esetleges információkért.

Hermione először végiggondolta mit tud a főzetről pontosan. Elmosolyodott, mikor meghallotta a nevet, hiszen erről a főzetről is olvasott a Perselusszal megfejtett könyvben. Az alapfőzet tulajdonsága volt, hogy elfogyasztója minden betegségét megmutatta, a beteg szervről árnyképet vetítve az alany elé. A könyv írója azonban továbbfejlesztette a bájitalt, és így, az nem csak megmutatta a betegségeket, hanem többségüket azonnal meg is gyógyította. Egyesével végignézte az asztalán levő üvegcséket, hogy a szükséges plusz anyagokat megtalálja-e. Szerencséje volt, talált aranyport, őrölt egyszarvú körmöt, és barea virág szárított levelét is. Ekkor átfutotta az előtte lebegő receptet, pálcájával irányítva a sorokat. Megnyugodott, emlékezett a hiányzó részekre. Körbepillantott, és kissé csodálkozva vette észre, hogy mindenki más már dolgozik. A teremben már sokan sugdolóztak, hogy ő esetleg nem tudja a receptet, és azért várakozik. Elmosolyodott, majd egy intéssel tüzet gyújtott üstje alatt. Nem olyan erőset, mint a többieké, az ő főzetéhez gyengébb lángra volt szükség. Beleszórta az üstbe az első hozzávalókat, majd lassan aprítani kezdte a marage gyökeret. Egy órán át keményen dolgozott, egy pillanatra sem emelte fel a fejét, ekkor azonban robbanás rázta meg a termet. Felnézett a hangra.

- Miss Hint, önt sajnos ki kell zárnom a versenyből. Kérem, üljön le oda – intett Miss Leay a színpad szélére, ahol megjelent egy kényelmesnek látszó szék. Ahogy a lány beleült, a szék eltávolodott a színpadtól. A versenyzők folytatták a munkát, néhányuk arcán enyhe mosoly játszott, hiszen ellenfeleik száma egyel csökkent.

Hermione eljutott a receptben egy pontig, ahol a főzetet 20 percig lassan forralni kell, 10 percenként hármat keverve rajta balra, majd pedig jobbra. Így volt ideje felmérni, hol tart Malfoy, majd egy óvatos pillantással a többieket is felmérte.

A Bájitalmesternő köztük sétálgatott és minden üst mellett mondott valamit a pálcájába. A versenyzők nem hallhatták, viszont a közönség így kapott tájékoztatást arról, hogy ki hol tart.

- Mr. Malfoy eddig hibátlanul készítette el a főzetet, és most érkezik el ahhoz a szakaszhoz, ahol egyéni döntése fogja a főzet erősségét meghatározni. Láncfű hozzáadásával fokozni kívánja a főzet feltáró hatását, érdekes megoldás, kérdés, hogy mely anyagokkal keveri még – hallatszott a Nagyteremben a lágy hangú kommentár.

Hermione ismét körbenézett, de most nem a mellette dolgozókat figyelte, hanem a nézőket. Szeme megakadt Perseluson. A férfi arca nyugodt volt, kissé sápadt, de érzelmeket nem tükrözött. Azonnal megérezte, hogy valaki nézi, felhúzott szemöldök és gúnyos arckifejezés lett a bámészkodó jutalma. A lány gyorsan továbbfordult, most nem volt szüksége rá, hogy elbizonytalanítsa bájitaltanára hideg pillantása. Egy barna szempárral találkozott tekintete legközelebb, és meglepve érezte meg a férfi félelmét. Falley szinte rettegett, és ez csak erősödött, amikor tekintete Hermione mellé lépő nőre siklott.

- Megmondtam, hogy ne olvass más érzelmeiben engedély nélkül – csattant fel a fejében ismét a bíró hangja.

- Nem volt szándékos, csak ránéztem. Retteg, azt hiszem tőled – feleselt vissza gondolatban, mialatt megkeverte a főzetet.

- Beszélnünk kell a verseny után. Most koncentrálj – hallotta ismét a nő hangját. Majd Miss Leay ismét pálcájába kezdett beszélni.

- Miss Granger eljárása igen érdekes. Eltér az eredeti recepttől, de láthatóan teljes szándékossággal teszi. Plusz hozzávalókat is felhasznál, kérdés, hogy milyen hatást ér el a főzetnél. A választott anyagokat nézve, valamilyen gyógyító hatással kívánja megnövelni a bájital hatékonyságát. Lehetséges, hogy egy különleges tehetséggel van dolgunk. Nézzük, hogy áll a következő versenyző? – tette még hozzá, lassan továbblépve.

Ekkor letelt a „pihenésre” szánt 20 perc, és ismét a főzet kötötte le minden figyelmét. Lassan haladt, úgy gondolta, nem érdemes sietnie, mert ha elrontja a bájitalt, mindent elveszít, míg ha óvatos, de eredményes, a gyorsabban végzőket is lekörözheti.
Az idő rohamosan telt, és a 4 óra lejárta előtt 10 perccel a Bájitalmesternő erre fel is hívta a dolgozó diákok figyelmét. Malfoy ekkor még egyet kevert, majd egy intéssel eloltotta a lángokat az üst alatt. Elégedetten, önmagától eltelve nézett körbe a diákseregen. A mardekárosoktól hangos taps lett a jutalma. Miss Leay azonnal odasietett.

- Kész van, Mr. Malfoy? – érdeklődött.

- Még 5 percet hűlnie kell és utána megfelelő lesz – felelte vontatottan a fiú.

- Rendben – Egy intéssel eltüntette az asztalról az összes üvegcsét, és az asztal fölött néhány halványan világító számjegy jelent meg, amely a felhasznált időt mutatta.

Hermione is eltüntette a lángokat, és fáradt mosollyal nyugtázta a főzete fölött lebegő, könyv által megkívánt vöröses párát.

- Elkészült, Miss Granger? – fordult ekkor a lányhoz, aki válaszként bólintott.
A griffendélesek egy óriási tapsviharral jutalmazták a mozdulatot.
A nő ismét intett pálcájával, üressé varázsolva az asztalt, majd egy üveg jelent meg, amelybe még egy intéssel töltött a főzetből. Az üveg az asztalon állt, rajta cirádás arany betűkkel megjelent a Hermione Granger felirat, és az asztal fölött itt is fellángoltak az időt mutató számok. Majd visszasétált a mardekároshoz, és ott is elvégezte az előbbi műveletet.

Ezalatt Malfoy gúnyosan nézett a lányra. Úgy gondolta, ha a griffendéles tökéletes bájitalt is készítette, akkor is hátrányban van, mivel időt vesztett. Hermione csak rámosolygott, majd a nézősereget kezdte pásztázni.

Miután Miss Leay mindkét asztalnál végzett, a versenyzők közé sétált, és mostmár mindenki számára hallhatóan szólalt meg.

- Az idő lejárt. Kérek minden versenyzőt, hogy azonnal fejezze be a munkát – majd egyesével haladva elvégezte a már említett műveletet az adott ház diákjainak tapsával kísérve. Miután végzett, ismét a közönséghez fordult. – Most pedig következzen az értékelés. Az összes főzetet elfogyaszthatónak ítéltem, így magam leszek az ellenőrző alany. – Szavait hallva a diáksereg elhallgatott, és a vendégek asztalától is kapott néhány kérdő, vagy döbbent pillantást. – Van egy gyógyíthatatlan betegségem, amit igen nehéz bármilyen varázslattal, vagy bájitallal kimutatni. Kérdés, hogy melyik főzet képes rá?

Az első főzetből ivott néhány kortyot, amit a diákok néma csöndben néztek végig. Megjelent a mellkasa előtt egy halvány aranyszínben játszó felhő, majd el is tűnt.

- A bájital erős, mert valamit érzékelt, de a betegséget nem tudta meghatározni.

Sorban haladt, hasonló eredménnyel. Hol kicsit hosszabb ideig látszódott a felhő, hol kezdett alakot ölteni, ennél többet azonnal senki sem ért el. Végül elérkezett Malfoyhoz, ahogy felhajtotta a főzetet, megjelent előtte az ismert arany felhő, majd egy tüdő alakját vette fel, végül egy helyen elszíneződött, és eltűnt a csillogás.

- Mr. Malfoy bájitala képes volt pontosan meghatározni a betegségem helyét, elismerésre méltó teljesítmény – mosolygott a fiúra. A szőke mozdulatlan arccal nézett rá, majd meghajolt először a nő, majd a közönség felé. Mozdulatát háza ismét tapsviharral jutalmazta.

A Bájitalmesternő utoljára Miss Granger főzetéből ivott. A hatás megdöbbentő volt. Először ismét megjelent az arany füstfelhő, majd felvette a tüdő alakját. Lassan elhomályosodott, kifakult a már ismert helyen. A nő már készült megszólalni, amikor a kép ismét változni kezdett, a fakó, szürke rész lassan színesedni kezdett, majd egyre csillogóbbá vált, végül visszanyerte eredeti arany színét. A teremben néma csend lett, mindenki bíró előtt lebegő teljesen aranyszínű szervet nézte.

- Miss Granger, ha szabad kérdeznem, mit változtatott a főzet hatásán? – fordult rosszul leplezett zavarral a lányhoz.

- A bájital alapvetően csak meghatározza a betegséget, de néhány változtatással gyógyítani is képes. Ezeket a változtatásokat hajtottam végre – hadarta teljesen elpirulva a griffendéles. A teremben még mindig néma csönd uralkodott, a kijelentés elég hihetetlenül hangzott.

– Ha ez valóban így van, akkor Mr. Malfoy főzete már nem mutathat betegséget – ezzel visszasétált a szőke asztalához, és ismét ivott a bájitalból. Várt egy keveset, de az arany felhő elmaradt. A teremben először meglepett suttogás kezdődött, majd a griffendélesek tapsviharral, és füttyökkel jutalmazták bajnokukat.

- Úgy vélem a verseny győztese ezennel egyértelműen kihirdethető: Miss Granger. A második helyezett Mr. Malfoy, a többi résztvevő azonos szinten teljesített. A következő fordulóra egy hónap múlva kerül sor. Addig is eredményes felkészülést kívánok mindenkinek! Az első két helyezett bájitalát a Szent Mugó rendelkezésére bocsátjuk, az igazgatónő felajánlásának megfelelően.

A teremben a szavak hatására felborult a rend. A diákok kiabáltak és tapsoltak, csak a mardekárosok arcán tükröződött a tömény undor. A lebegő padok, a színpad, és az asztal lassan földet ért, majd eltűnt.

- Kérem, nyugodjanak meg! – próbált rendet teremteni McGalagony professzor. – Mindenki hagyja el a termet, a vacsorára egy óra múlva kerül sor.

A diákok hangosan beszélgetve kiözönlöttek, Hermione nem tudott szabadulni az őt körülvevő griffendéles tömegtől. Egy pillanatra megdermedt, mikor ismét meghallotta a Bájitalmesternő hangját.

- Találkoznunk kell, vacsora után, Perselusnál.

- Rendben – üzent vissza gondolatban, majd minden ellenkezése ellenére a klubhelység felé sodródott a sok gratuláló között. Szeme találkozott Pitonéval, aki hidegen, elutasítóan nézett rá. Nem értette, mi történhetett, legszívesebben otthagyta volna az őt ünneplő tömeget, hogy beszéljen a férfival, de nem volt esélye. Amíg háztársai őt ünnepelték a klubhelységben, ő azon gondolkodott, vajon miért haragszik rá a férfi? Mert legyőzte Malfoyt? Vagy, mert a könyvből vett adatokat használta fel?