Hétfő reggel Hermione feszülten, fáradtan ébredt. Nem emlékezett az álmára, csak valami homályos balsejtelem maradt meg benne.

- Képzeld új SVK tanárunk lesz! – sikkantotta izgatottan Parvati, mikor meglátta, hogy Hermione is felkelt.

- Ki lesz az? McGalagony miért nem jelentette be a vacsorán? – felelt álmáról teljesen megfeledkezve Hermione.


- Egy fiatal férfi – a bejelentést sokatmondó kacsintás követte. –Matt Falley, itt végzett 5 évvel ezelőtt. Aurorként dolgozott idáig. McGalagony azért nem jelentette be, mert csak tegnap fogadta el az állást – sorolta a válaszokat.

- Honnan tudsz erről? – kérdezte szemöldök ráncolva Hermione. Nem értette, miért nem beszéltek erről semmit a Rendben. Az újj SVK tanár még fontos lehet számukra.

- Véletlenül arra jártam este, – pirult el Parvati – hallottam, amikor Frics felkísérte az igazgatónőhöz. Nem volt vele túl kedves. – Nevetett az emlék hatására.

- Véletlenül? – faggatta mosolyogva Hermione – Csak nem a Hugrabug fogója volt a véletlen? Hogy is hívják, David?

- Küldött egy baglyot este, te már aludtál. Megkérdezte, hogy nem találkoznék – e vele. Most, úgy néz ki, együtt vagyunk – mesélte mosolyogva Parvati.

- Gratulálok – ölelte meg Hermione –, már itt volt az ideje. Mióta is próbál kettesben maradni veled? Egy éve? – tette még hozzá nevetve.

- Ne legyél már ilyen – felelt, miközben már dobott is egy párnát, megbosszulni a „sértést”.

Kibontakozott egy párnacsata, amibe hamarosan a szoba többi lakója is becsatlakozott, mígnem Parvati felsikoltott.

- Mi történt?

- Jól vagy? – jöttek az aggódó kérdések mindenfelől.

- Már csak 10 percünk van, ha reggelizni is akarunk az órák előtt. Így nem mehetek le.

- Azt hittük fájdalmaid vannak. Azért ez nem ekkora probléma. – Nézett rá rosszallóan Hermione.

- Te ezt nem érted, ha a barátoddal találkoznál, talán neked se a könyveid lennének végre a legfontosabbak – felelt az ijedező kicsit sértetten, és ezzel el is tűnt a fürdőszoba ajtó mögött, hogy 10 perccel később egy teljesen megváltozott lány kerülhessen elő.

Hermione magára kapta az első ruhadarabot, ami a kezébe akadt, aztán elgondolkodva keresni kezdte a könyveit. Vajon igaza van Parvatinak? Változna valami, ha valaki megtetszene neki? Ha jobban körüljárta a problémát, tényleg kicsit szokatlannak tartotta, hogy míg körülötte minden fiú és lány párt keresett, és havonta másba lett szerelmes, őt senki nem érdekelte egy szemernyit sem. De ki érdekelné az iskolából? Annyira gyerekesek, és egyszerűen nem lehet velük semmiről beszélgetni.

Még a legjobb barátai is, ha egyáltalán odafigyelnek rá, legfeljebb a kviddicsről képesek komolyan beszélgetni. Mostanában Ginny is eltávolodott tőle, túlságosan lefoglalta Harry. Olykor magányosnak érezte magát, de arra lassanként ráébredt, hogy ezt az űrt egyik barátja sem képes kitölteni. Valójában nem tudta mi hiányzik az életéből, bár néha sejtette, hogy talán egy társ, akivel tényleg lehet beszélgetni.

- Gyere, mert teljesen elkésünk – ráncigálta az ajtó felé Parvati.

A nagyterem ajtaja előtt a már kifele igyekvő Malfoyba botlottak.

- Már csak ez hiányzott – dohogott Hermione.

- Sárvérű, hát még mindig nem jöttél rá, hogy neked nem itt van a helyed? Remélem ebben az évben megtanulod végre – tette még hozzá és gonosz vigyorral elsietett.

Parvati ekkor meglátta barátját, úgyhogy egy bocsánatkérés után távozott, Hermione pedig kedvetlenül indult reggelizni.

- Mire készülhet Malfoy? Túlságosan elégedett volt – motyogta önmagának elgondolkodva, de semmi ötlete nem volt, így inkább a kiosztott órarendet kezdte el nézegetni.

- Hétfő reggel bájitaltan a Mardekárosokkal, nincs is ennél jobb – morogta Ron két nagy falat rántotta között.

**

Reggeli után majdnem futva érkeztek Piton terme elé, mert perceken belül kezdődött „kedvenc” órájuk. Nem volt szerencséjük, a teremben már nem volt három hely egymás mellett. Még két szabad asztalt láttak a griffendélesek között, és egyet elöl Malfoy közvetlen közelében
.
Hermione gyorsan felmérte a terepet és döntött, nem engedheti egyik fiút sem Malfoy mellé. Egyrészt biztos, hogy hamarosan párbajozni kezdenének, ami Piton óráján a Griffendél csúfos pontveszteségével járna, másrészt egyikük sem volt túl jó bájitaltanból, ha ráadásul a professzor orra előtt kellene elkészíteniük a főzetet, teljesen esélytelenek lennének.

Nyugodtan lepakolt a Malfoy melletti asztalra, még hátrafordulva látta Harry és Ron bosszús és együtt érző pillantását, majd a mardekáros fiú kedves szavai elterelték a figyelmét.

- Sárvérű, ne merj a közelemben ülni.

- Nem tehetek róla, de idehúzott a szívem – mosolygott rá Hermione, pilláit rezegtetve, Parvati is megirigyelhette volna. Megérte, Malfoy, és a környező háztársai megrökönyödött arcát látva.

- Legalább öt percig békén hagy – gondolta bosszúsan Hermione.

Tudta, hogy mindenkinek szokatlan, hogy nem tartja a száját, de a nyár megedzette. Folyamatosan győzködte a fél Rend, hogy Ron a megfelelő számára, és ne legyen már butuska. A végén már annyira idegesítették a segítő szándékú tanácsok, hogy elkezdett vissza–visszaválaszolni. Lassan megtanult csípősen felelni mindenre, amit nem akart hallani. Olykor még most is nehezére esett, de az előbbi már csak Malfoy arckifejezéséért megérte.

Ekkor Piton elkezdte az órát:

- Az idei évben sokkal nehezebb bájitalokkal fogunk foglalkozni, mint eddig. Tekinthetik ezt gyakorlásnak a versenyre – mondta felhúzott szemöldökkel, az elfehéredő arcokat látva.

Szerette a hatást, amit már csak megjelenése is keltett. Rettegő diákok, görnyedő hátak, padra néző arcok. Miért kéne barátságosnak lennie? Vele se volt senki az. Egyébként is, ostoba kölyök mind, csak bosszantják azzal, hogy még a receptet sem képesek hibátlanul elolvasni, amit a táblára ír. Néha komolyan kételkedett egyesek épelméjűségében.

Ebben az osztályban is, ha három vagy négy olyan diák volt, akivel egyáltalán érdemes foglalkozni. Legnagyobb bosszúságára az egyik Granger. Nem lehetett nem tudomást venni tehetségéről, itt kevés lenne az, hogy mindent elolvas. Meglepő érzékkel is rendelkezett, bár ezt Piton akkor se vallotta volna be senkinek, ha az életébe kerül.

Mostanában túl sokat gondolt az okoskodó lányra. Nyáron túl sokszor kellett együtt dolgozniuk, még ha csak rövid ideig is. Bosszantotta a griffendéles jelenléte, az, hogy minden kérdésre tudta a választ, és legfőképpen az, hogy valamiért Granger nem félt tőle. Emellett pedig, bár ezt sem vallotta be magának, szinte élvezte a vitáikat a bájitalokról, a hozzávalókról, a lehetséges változtatásokról. Meglepő volt, hogy a lány partnernek bizonyult. Ez is dühítette... Valójában Hermionéban minden idegesítette. El is döntötte, hogy ma sem lesz vele kíméletes, sőt, úgy is tartozik még jó pár nyári vitáért, amikor Granger merészen kioktatta, hogy nem az iskolában vannak.

- A mai feladat a Relaxa Blune főzet elkészítése lesz. A csoport többségének nekiállni is felesleges, úgysem lesznek képesek jól dolgozni… - tette még hozzá lekezelően.

Hermione felmordult, nem szerette ezt a stílust, és megszokta nyáron, hogy visszavághat. Mostmár azonban tartania kellett a száját, ha nem akart bajt, most azonban nem volt szerencséje.

- Problémája van Miss Granger? Esetleg úgy érzi nem lesz képes a főzet elkészítésére? Akár el is hagyhatja a termet, és elégtelennek értékelem az órai munkáját – fordult hozzá a professzor.

- Elnézést Piton professzor. Csak köhögnöm kellett – próbált valami elfogadható magyarázatot találni. A szeme azonban dühtől csillogott, vissza kellett fognia magát, hogy ne azt mondja, ami már a nyelve hegyén volt.

- Talán még mindig nem tette túl magát a kis nyári kalandján? Pedig ez a főzet nem készíthető el, ha nem képes koncentrálni. – Majd ezzel elintézettnek tekintve az ügyet a táblára intett, megjelenítve a hozzávalókat. – Kezdjenek hozzá! – parancsolt a diákokra.

Hermione neki is látott, de nem figyelt túlzottan a munkájára, ezt a bájitalt többször elkészítette már a nyáron, mert kitisztította a tudatot, és ezzel segítette a koncentrálásban. Úgy gondolta, akár álmából felriadva is tökéletesen menne.

- El is felejtettem említeni, az eredményt óra után mindenki kipróbálja. Nem ajánlom, hogy elrontsák, mert ha rosszul készül el, akár a gyengélkedőn is tölthetik a következő pár hetet – mondta, miközben sokatmondóan a vörösödő, remegő Neville-re nézett.

Hermione rápillantott a főzetére és megállapította, hogy azzal minden rendben van. Körbenézve látta, hogy Neville jobban járna, ha felrobbantaná szokásos módon a munkáját, mert akkor legalább nem kéne innia belőle. Harry főzete viszonylag elfogadhatóan nézett ki, Roné azonban furcsa szürke felhőket eregetett.

Megpróbálta figyelmeztetni, hogy kevés asea virágszirmot szórt bele, mindezt mutogatva, tátogva. Malfoy kihasználta a pillanatot, és ami a legközelebb esett a kezéhez, gyorsan beleszórta a lány főzetébe, az pedig enyhe sistergéssel el is nyelte. Hermione azonban annyira el volt foglalva a mutogatással, hogy semmit nem vett észre.

- Miss Granger 20 pont a Griffendéltől, forduljon azonnal előre és koncentráljon a saját főzetére. Úgy látom, Mr. Weasley munkája sem rosszabb az önénél – gúnyolta hideg hangon Piton. Magában csak furcsállotta a dolgot. Granger elront egy főzetet? Hát hova fajul a világ?

Hermione csodálkozva fordult vissza, a bájitala fél perce még tökéletes volt. Amint ránézett, értette, miről beszél a professzor. A főzet sötétzöld helyett bordó színben pompázott, és az állaga is teljesen eltért a megkívánttól. Gondolkodni kezdett mi történhetett, de ebben a percben véget ért az óra.

- Mindenki merjen egy keveset a főzetéből és fogyassza el. Majd pedig, lemérjük a hatást. A megfelelően elkészített bájital teljes relaxációt és összpontosító képességet eredményez. Ez a kis apróság - mutatott az asztalán álló virágra - megmutatja a koncentrációs képességet. A leggyengébb képesség a fekete, és ahogy halványodik a színe, egészen a fehérig, úgy mutatja a koncentráció növekedését. Mr. Malfoy kezdheti. – Ezzel eléhelyezte az asztalra a virágot, ami azonnal egy világos barnás árnyalatot vett fel. A fiú elégedetten elmosolyodott, majd ivott a főzetből. A virág azonnal reagált, halvány sárgára váltott.

- Bár nem tökéletes, elfogadható. A következő Miss Granger.

Hermione aggódva figyelte az előtte levő folyadákpt. Fogalma sem volt, mi történhetett, de tudta, ha nem jól készíttette el, a főzet nem az összpontosítási képességeit javítja, hanem ellenkező hatást válthat ki.

Piton elé helyezte a virágot, ami nem változtatott a Malfoynál látott halvány sárga színén. Malfoy felmordult, de aztán nem is törődött vele, mert tudta mi következik. Az örökké tökéletes Granger hibázott, és ez azonnal látszani is fog.

Hermione beletörődve ivott, és ahogy lenyelte a kellemetlen ízű folyadékot a virág színe sötétedni kezdett, majd feketére váltott.

- Gratulálok Miss Granger a munkája elégtelen, 30 pont a Griffendéltől, mert álmodozással tölti az időt az óráimon.

A griffendélesek megdöbbenve felmorajlottak, a mardekárosok viszont elégedetten nevettek. Hermione megszégyenülve hajtotta le a fejét, de az utolsó, amit látott Malfoy elégedett mosolya volt. Azonnal rájött mi történt, megőrzött tudata utolsó foszlányaival.

- Ezért még számolunk – suttogta oda.

- Fenyegetsz sárvérű? Én megmondtam, hogy neked nem itt a helyed. Még egy egyszerű bájitalt se tudsz rendesen elkészíteni – nevetett gúnyosan a szőke fiú.

Ekkor Hermione szemei előtt elsötétült a világ, először nem értette, mi történik, megpróbált megkapaszkodni az asztalában. Majd hirtelen elözönlötték a teremben levők érzelmei: közvetlen mellőle mérhetetlen elégedettség áradt, de a legerősebben az egész teremben uralkodó félelmet érezte, és még halványan megdöbbenést, és aggodalmat. Furcsa volt, mert eddig nem tudta beazonosítani kitől sugároznak az érzelmeik, de most hogy a feje teljesen kiürült a főzet hatására, azt is tudta, hogy az erősebb hatások kitől származnak. Majd a sokktól, amit a rengeteg érzelem okozott elájult.

- Potter vigye fel a gyengélkedőre – parancsolta rá idegesen Piton. Nem értette mi történt a lánnyal. Mindig tökéletesen teljesít, és mindig teljesen összeszedett. A virág mutatta a főzet elkészítésénél is teljesen jól volt, mégis hibázott. Sejtette, hogy Malfoy keze van a dologban, de ez nem érdekelte. Úgy gondolta, Granger megérdemli, legalább nem hiszi azt, hogy tökéletes. A főzetnek viszont ilyen hatása nem lehetett volna, s ezért aggódott. Ráadásul egy griffendélesért. Kezdett kételkedni saját észbeli képességeiben is.

- Folytassuk a munkájuk ellenőrzését. Mr. Longbottom - lépett a virággal a nyárfalevélként remegő fiú elé.

**

Hermione nemsokára magához, majd miután megígérte, hogy eleget fog aludni és nem tanul túl sokat, megfelelően eszik és sokat lesz szabad levegőn, végre a el is hagyhatta a gyengélkedőt. Nagyon haragudott Malfoyra, hogy már az első nap hiányzott miatta. Első útja a könyvtárba vezetett, hogy végre utánajárjon új képességének, közben a tapasztalt érzelmeken gondolkozott. Már megint Piton, és már megint aggódott. És megint fejéhez vágta a nyári "kalandját". Dühítette a férfi.

A könyvtárban vagy harminc könyvet halmozott fel az asztalára, és órákon keresztül kutatott, eredménytelenül. Még csak hasonlót sem talált, hiába olvasott el mindent, amit csak a témához közelinek érzett, semmi. Három óra múlva, hogy kicsit pihentesse elfáradt szemeit, lehajtotta fejét az előtte levő könyvre, és azonmód el is aludt.

- Hermione, jól vagy?

- Jól lennék, ha nem kiabálnál a fülembe – nyögte ki nagy nehezen.

Ron talált rá a könyvtárban órákkal később, miután vacsorán nem volt, és a gyengélkedőn sem találták Harryvel.

- Hermione, mi történt veled? – próbálta kipréselni két nevetőgörcs között, mikor megpillantotta a lassan felálló lány ruháját és arcát.

- Csak elaludtam – felelte értetlenül.

- De, de, mitől nézel így ki? – próbálkozott ismét.

Hermione végignézett magán, és tátva maradt a szája. Fekete tűsarkú, combközépig érő csizma, fekete bőr miniszoknya, apró top simult rá a talár alatt, kezein a körmök mélyvörösre festve…

- Nem vettem eddig észre, hogy sminkelnéd magad. Szokatlan – próbálta nem túl hangosan felhívni figyelmét az egyéb új dolgokra.

Hermione előkapott egy tükröt, és ledöbbent, mélyvörösen csillogott az ajka, szeme feketével erősen kihúzva. Nem is emlékeztetett önmagára.

- Malfoy, megölöm! – volt ez első két szó, ami elhagyta a száját.

- A tűsarkúddal leszúrsz, sárvérű? – hangzott fel a vontatott hang a háta mögül. Majd elégedetten végigjártatta a tekintetét a lányon.

- Nahát Granger, így egészen nőnek látszol. Csak azzal a bozonttal a fejeden kéne még kezdeni valamit. - Már emelte is a pálcáját, hogy meg is tegye, de Hermione gyorsabb volt. Úgy érezte, hogy betelt a pohár, pálcájával a fiú felé intett.

- Flower toux – mondta ki jól érthetően.

Malfoy túl lassú volt, nem számított támadásra és így elkésett a pajzsbűbájjal.

- Capitulatus – mondta ki az első átkot, dühösen, hogy Granger gyorsabb volt. A várt hatás azonban elmaradt, az átok helyett egy rózsa röppent Hermione elé.

A fiú elkerekedett szemekkel állt ott a rózsa megjelenése után.

- Granger, milyen átkot küldtél rám? – kérdezte vészjóslóan.

- Oh, nyáron találtam – kezdte tündérien mosolyogva, miközben a rózsát szagolgatta – kedves varázslat. Amíg fel nem oldom, minden varázslatod egy virágként fog megtestesülni. Egyébként sose gondoltam, hogy virágot kapok pont tőled, majd lepréselem, és elteszem a legkedvesebb emlékeim közé. – Majd felkapott egy könyvet, amit még nem olvasott át és Ront magával húzva otthagyta a még mindig tátott szájjal álló Malfoyt.

Következő fejezet