Körbe néztem, de senkit sem láttam. Lehet, hogy teljesen megőrültem? Ennyire csak nem rossz a helyzet!

Persze, ha figyelembe vesszük, hogy zuhogó esőben üldögélek és magamban beszélek....

Biztos, hogy megőrültem. Orvoshoz kellene mennem. Lehet, hogy valamit tudna segíteni rajtam. Vagy csak beszélnem kellene valakivel? De kivel?
Sirius meghalt. Remus pedig maga a probléma. Mrs. Weasley elkezdene idegeskedni. Főleg, ha meghallaná, hogy REMUS és ÉN...
Nincsenek is olyan közeli barátaim. Ricardo? Áhhh nem!

Mi lenne, ha előbb bemennél az esőről?
Igen! Ez nem rossz ötlet. Most is magammal beszélgetek. Amilyen gyorsan csak lehet találnom kell valakit.
Vissza kellene mennem az Odúba. Legalább meleg van ott és őszintén már nagyon éhes vagyok. Így hát felálltam és az Odúra összpontosítottam.

- Ki az?

- Tonks.

- Áhh drágám, gyere bentebb - nyitott ajtót Molly.

- Hogy vagy Tonks? - kérdezte Mr. Weasley.

- Köszönöm jól. Remélem nem baj, hogy így rátok török.

- Jajj! Ne butáskodj! Nem vagy éhes?

- Egy kicsit - hazudtam.

- Ülj le. Mindjárt kerítek neked egy kis vacsorát.

- Köszönöm Molly.

- Tonks! De jó látni! Neked meg mi történt a hajaddal?

Bill sétált lefelé a lépcsőn. Ezer éve nem láttam.

- Kis változatosság.

- A régi jobban tetszett.

- Most ez sikerült.

- Gyere, üljünk le!

A szokásos helyemet foglaltam el. Bill pedig velem szemben ült le. Semmit sem változott. Talán egy kicsit érettebbnek tűnt. De ezt leszámítva, mintha most lépett volna ki a Roxfortból.

- Hallottam Siriusról. Biztos minden rendben van?

- Nem igazán. Minden összejön mostanában. Nem bírom már tovább.

Tört ki belőlem hirtelen. Nagyjából össze is foglalva ezzel a bajaimat.

- Nyugodj meg és mesélj el mindent. Tudod, hogy bennem megbízhatsz. Nem fogom elmondani senkinek sem.

- Tudom - erőltettem egy halvány mosolyt.

- Akkor láss hozzá a mesélésnek. Anyáék úgyis most el vannak foglalva.

- Az egész talán Remusnál kezdődött.

- Remus Lupin?

- khmm...igen

- Oh! Látom izgalmas történeted lesz.

- Én inkább tragédiának nevezném.

- Ejnye Tonks! Csak nincs valami közted és Lupin között? - mondta tágranyílt szemekkel.

- khmm....izé..

- Összejöttetek? És ez a nagy baj? Szerintem ez senkit sem zavar, sőt most hogy belegondolok szép pár lennétek...

- Nem ez a baj Bill!

És mindent elmeséltem neki egészen attól kezdve, hogy csatlakoztam a Rendhez.

- ...és ezt már nem lehet elviselni - fejeztem be.

- Hát nem volt unalmas életed.... Figyelj! Nyugodj meg. Csak tisztáznod kell magadban, hogy mi történt és hogy mit tehetsz ellene vagy érte.

Értetlenül néztem rá.

- Most össze vagy zavarodva, igaz?

- Igen, mint látod. Tudod pont ezért van szükségem rád.

- Látom semmit se változtál. - Aztán észrevette, hogy elég ideges vagyok és inkább folytatta az elméletét.

- Szóval akkor nézzük csak. Tehát összejöttél Lupinnal még Sirius halála előtt...aztán meghalt Sirius és te kiborultál. Gondolom ő is. Lehet, hogy azért nem akar veled együtt lenni, mert fél, hogy téged is elveszít, mint Siriust. Szóval félt téged, ami azt jelenti, hogy szeret. Tehát a megoldás erre a régi erőszakos Tonks!

Erre még nem is gondoltam. Ettől rögtön jobb lett a kedvem. Vissza tudom szerezni Remust.

- De persze lehet, hogy nem tudod rávenni majd, hogy visszamenjen hozzád.

Megint rossz kedvem lett.

- Figyelj Tonks! Nem láthatom át úgy a helyzetet, mint te. Csak azt tudom mondani, hogy szerintem még ne add fel. Szomorkodni pedig MIATTA nem érdemes.
Siriusról persze nem tudom ugyanezt elmondani. Tudom, hogy szeretted őt és nehéz nélküle. Nem mondom, hogy hamar el fogod felejteni, de egyszer túl leszel rajta.

Azt hiszem jót tett a beszélgetés. Most már nem fogok megőrülni. Ez azért haladás. Talán egy lépéssel már kintebb vagyok a depresszióból.

- Itt a vacsorád kedvesem - jelent meg Molly.

- Köszönöm.

- Jó étvágyat!

- Jut eszembe anya! Holnap érkezik Fleur - közölte könnyedén Bill.

- Tessék? - Láttam, hogy Molly mindjárt felrobban.

- Reméltem, hogy örülni fogsz. Csak szólni akartam, hogy viselkedj jól. Három hétig lesz itt.

- Nem volt elég belőle nyáron?

- Anya! Ő a menyasszonyom! Úgyhogy vagy elviseled vagy elköltözünk Franciaországba Fleur szüleihez.

Molly nem szólt semmit sem, de beletörődve elment mosogatni.

- Nem tudom mi lesz még itt. Nagyon nem szereti Fleurt, pedig nagyon okos és rendes lány. Ginyvel összefogtak ellene a nyáron. Nem értem miért kellett.

- A lényeg, hogy szeretitek egymást. Majd Molly is megbékél idővel.

- Én is ebben reménykedek.

Közben lenyeltem egy falatot az elém tett krumpliból.

- Holnap este itt lesz Lupin is. Nyugodtan nézz be vacsorár. Nekem most mennem kell.

- OK. Köszi a beszélgetést. Tényleg nagyon jól esett.

- Bármi baj van csak szólj nekem. Szívesen segítek. Jut eszembe tegnap járt itt Hanna. Nagyon szeretne veled beszélni.

- Hanna?! Roxfort óta nem láttam. Mit akarhat most?

- Nem tudom, nekem se mondott semmit. De szerintem valami nagyon fontos lehet.

Következő fejezet