Mit hoz a reggel....


Most mégis én következtem. Az alku másik felét kellett teljesítenem. Remus is erre várt. Láttam a szemében a kíváncsiságot. Nem titkolhattam tovább, el kellett mondanom.

- Ha úgy érzed, nem megy, akkor nem kell elmondanod...- kedves volt tõle, hogy segíteni akart, de már elhatároztam magam.

- Nem...most én jövök. Jobb ha most letudom. - nagy levegõt vettem.

- Rendben...

- Ezek az álmok tényleg nem véletlenek....nem tudom mennyit, tudsz a múltamról....

- Nem sokat...egyedül Siriuson átismertelek meg....

- Akkor azt se tudod, hogy mi történt kiskoromban a szüleimmel. - megrázta a fejét.

- Amikor Voldemort rettegésben tartott mindenkit, akkor anyám testvérei is csatlakoztak a halálfalókhoz...- nagyot nyeltem - Egyik este, amikor már mindenki aludt, zajt hallottam. Aztán egy sikítást.... Nagyon féltem, ezért bebújtam a szekrényembe....Egy kicsivel késõbb valaki betörte az ajtómat. Bellatrix volt az, anyám testvére. Megpróbált elõhívogatni. Azt mondta, nem kell félnem, õ majd segít. Ekkor anyám berontott a szobámba. Tudtam, hogy nagy baj van...... - nem bírtam tovább mondani. Kitört belõlem a sírás.
Remus megölelt és próbált nyugtatni, de én nem tudtam abbahagyni a sírást. Annyira fájt az, ami történt. Még soha nem meséltem róla senkinek se.

- Az orrom elõtt ölte meg!! Láttam ahogy térdre esik és még az utolsó leheletével is azt kiabálta, hogy meneküljek. Még mindig elõttem, van az arca. És én... és én elfutottam. Le a lépcsõn egyenesen a pincébe. Nem mertem körülnézni, csak futottam..... Remus!!! Megölte az anyám, az apám. És mindezt csak azért, mert apa nem volt aranyvérû.... és engem is megölt volna hidegvérrel...

Az esti beszélgetés után már jobban éreztem magam sokkal. Megnyugodtam és Remus hazavitt. Nincs valami nagy házam. Egy kicsi földszintes lakás egy még kisebb kerttel. De most nem ezt akarom taglalni. Viszont van egy hatalmas ágyam. Amin imádok elterülni esténként. Talán azért vettek nekem annak idején ilyen nagyot, hogy le ne essek róla....Viszont másnap reggel nem egyedül ébredtem benne. Nem tudom mi lehetett. Talán sokáig beszélgettünk és egyszer csak elaludtunk, minden esetre Remus mellett ébredtem fel. És most elõször sikerült errõl az ágyról is leesnem. A horkolására ébredtem fel és annyira megijedtem, hogy szó szerint kiugrottam az ágyból. Szegény Remust is felébresztettem. Azt se tudta, hogy hol van hirtelen. Miután sikerült mindkettõnknek felfognia, hogy mit is keresünk itt, utána megegyeztünk, hogy mit csináljunk.
Mivel Remus vendég volt itt, ezért lementem reggelit csinálni. (ami nem az erõsségem) Addig pedig õ elment fürdeni. Pár perc után jutott eszembe, hogy nem adtam neki törülközõt, úgyhogy gyorsan kerestem egyet és bekopogtam a fürdõbe. Nem jött válasz. Mivel vízcsorgást nem hallottam, gondoltam bemegyek odaadni neki a törülközõt.
Kinyitottam egy résnyire az ajtót, majd meglengettem a piros törülközõt. Semmi választ nem kaptam, ezért benéztem.....A lélegzetem is elakadt. Olyan zavarba jöttem, hogy csak bedobtam a törölközõt és elrohantam. Annyira kínosan éreztem magam. Mert még az egy dolog, hogy benéztem és ott állt Remus, de egy szál ruha se volt rajta. Vörösebb voltam, mint a törölközõ, amit a kezemben tartottam. Visszamentem a konyhába és próbáltam a reggeli készítésre koncentrálni. Ami elég nehéz volt, mert (mondjon bárki bármit) csak Remusra tudtam gondolni. Lehet, hogy csak egy pillanatra láttam, de...olyan jó teste van!!!! És ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben, amikor egyszer csak megjelent az ajtóban Remus. Most már felöltözve. Rá se mertem nézni.

- khmmm...õõõ bocsi....én csak a törölközõ.. és...

- Nincs semmi baj. - mondta kicsit furcsa hangon. Szerintem õ is zavarban volt.

- Kész a reggeli. - váltottam gyorsan témát és hozzáfordultam. Hiába volt rajta ruha, én még mindig a nélkül láttam. Amitõl megint zavarba jöttem.

A kínos reggel után átmentünk a Grimmauld térre, ahol már vártak minket...Csak arra nem számítottak, hogy együtt fogunk beállítani.....

- Jó reggelt! - köszönt Mrs. Weasley, aki annyira el volt foglalva, hogy szerintem azt se tudta kinek köszön.

- Mi van Holdsáp barátom! Csak nem eluntad az egyedüllétet?! - jelent meg a konyhaajtóban Sirius.

- Neked is jó reggelt Molly! - folytatta Remus a társalgást, mintha meg se hallotta volna Siriust.

- Tudod barátom egyszer mindenkit, elér a szerelem. - mondta Sirius, akit szintén nem érdekelt, hogy Remus rá se figyel.

- Érdekes, hogy pont te osztod ezt meg velem a Roxfort legnagyobb szoknyapecére.

- Nagyon vicces! - húzta fel az orrát Sirius.

- Akkor indulhatunk Remus? - szólt Molly.

Pillanatok alatt elhagyták a házat. Pedig még beszélni akartam volna Remusszal a reggel történtekrõl. Siriusszal maradtunk csak ketten a konyhában. Õ leült reggelizni, én pedig leültem mellé. (valahogy már nem volt kedvem reggelizni...)

- Na mesélj csak! - szólalt meg végül teli szájjal.

- Mit? - értetlenkedtem.

- Mi volt ez a reggeli jelenet az én Remus barátommal?

- Milyen jelenet? Mi csak együtt jöttünk, mi ebben a furcsa?

- Nympha, tudod te mikor láttam én már Remust "együtt jönni" valakivel?

- Hát...gondolom sokszor.

- Nem igazán. Úgyhogy elõttem aztán nem kell tagadni semmit. Szóval mi történt azután, hogy itt maradtatok tegnap este kettesben?

- Sirius...félreérted az egészet. Csak beszélgettünk és hazakísért aztán reggel ott aludt mellettem és...- láttam, hogy Sirius szemei elkerekednek. - Úgy értem beszélgettünk és aztán már késõ volt és elaludtunk...és nem történt semmi - tettem hozzá gyorsan még mielõtt ezt is félreérti. A zuhanyzós jelentet már meg se mertem említeni.

- Értem..- láttam rajta, hogy nem hisz nekem. - Szerintem szép pár lennétek együtt. Remusra is már ráférne, hogy szerelmes legyen, szegény barátomnak elég sok rossz kijutott.

- De Sirius...mi csak barátok vagyunk Remusszal.

- Ahogy gondolod....de én nem így látom. - nézett rám csalafintán. - Mindenesetre szólj, ha megváltozott a véleményed. - mosolygott rám miközben felállt az asztaltól. - És ha van idõd, akkor segíthetnél nekünk takarítani.

Következő fejezet