°IEPP° - ~Imádjuk Együtt Perselus Pitont~
Menü
 
Lillia_hun írásai
 
Belldandy írásai
 
StormBird írásai
 
Kelenta írásai
 
Avalon írásai
 
Susan Kreber írásai
 
Silverflower írásai
 
Spirit Bliss írásai
 
Rea írásai
 
Magiccat írásai
 
Severosa írásai
 
Geisha írásai
 
Emily írásai
 
Dorkuci írásai
 
Angel8 írásai
 
Banyus írásai
 
Sophie írásai
 
Gwendolyn írásai
 
Severe Snape írásai
 
Anna írásai
 
Tündibogyó írásai
 
Nemesis írásai
 
Mudblood írásai
 
Szerkesztők írásai
 
Továbbírások
 
Jégszív /14, SSHG, WIP/
Jégszív /14, SSHG, WIP/ : 1. Dumbledore, mint társkereső szolgálat

1. Dumbledore, mint társkereső szolgálat


 1. fejezet
Dumbledore, mint társkereső szolgálat

A messzi keleten, a magas dombok és hegyek mögött kelő nap rózsaszínre festette a korábban mélykék színben pompázó eget. A közeli erdőben lévő, hatalmas fenyő – és tölgyfákat csak rendkívül kis mértékű, szélnek nem nevezhető, kellemes, lágy szellő legyezgette, mi több, a földből előbúvó, megannyi haloványzöld fűszál is csak kis hajlandóságot mutatott a mozgásra. Hajnal volt még, az idő öt óra fele járt, így érthető, hogy a természet egyetlen teremtményének se volt ínyére a korai kelés, így az egykor oly gigantikus, pusztító erők, mint a szél, csak kedvesebbik, szelídebbik arcukat mutatták a külső szemlélő felé.

A Föld kiemelkedései mögött álló, roppant régi, ódon, ámde annál gyönyörűbb építmény, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola helyezkedett el, mely a felemelése óta eltelt majd’ ezer év alatt annyi mindent élt meg, hogy tíz élet is kevés lenne felsorolni – megannyi vad vágynak, szelíd ábrándnak és képzelgésnek, borzalmaknak és tragédiáknak, örömünnepeknek és vidámságnak volt a színhelye, hogy ember legyen a talpán, aki minderre képes emlékezni…A tanintézmény igazgatója, a nagy hírű Albus Dumbledore is csak a szeretett iskolájában dúló érzelmek egyetlen, apró töredékét ismerte, de ez a – egyébként korántsem csekély mennyiség – is hatalmas teherként nehezedett rá, s bár magának se vallotta be szívesen, lassan kezdett elfáradni a hatalmas súly alatt, melyet a megannyi probléma, gond és érzés rótt rá. Legszívesebben magában tartotta volna a tényt, hogy ő legalább annyira ember, mint bárki más a Roxfortban, s már korántsem bírja el azt a rengeteg fáradalmat, melyet az elmúlt évek róttak rá. Nemes egyszerűséggel kimerült, mint ahogy a tanulók és a professzorok teszik a nap végén: csak éppen ő már élete telét élte meg, s mindenki tudja, hogy ez az időszak többnyire a pihenésé. Dumbledore azonban nem pihenhetett, hiszen akkora felelősség nehezült rá, melyet már felfogni is jószerivel képtelenség, nemhogy oly pompásan és kitartóan viselni ezt a terhet, mint ahogy az intézmény feje tette.

A domb tetején álló, ősz szakállú varázsló mélyet szippantott a csípős, hajnali levegőből, mely finom áramlatként keringett körülötte, s lágyan suhogó lepelként vette körül testét. „Mennyi minden van itt” – gondolta magában – „ami hiányozni fog. Például a reggeli, friss levegő… a muglik és mi magunk is oly könnyedén elmegyünk a világ ilyen egyszerű, mégis kiváló csodái mellett, anélkül, hogy akár egy pillanatra is megállnánk, hogy kiélvezzük a pillanatot. Csak egy pillanat, minden nap egy perc… ennyi ideje mindenkinek van.” Az igazgató egy sejtelmes mosoly kíséretében sötétkék talárja zsebébe rejtette pálcát szorító kezét, s félhold szemüvegén át hunyorogva vizslatni kezdte a láthatárt. „Ha mindennek vége lesz” – jutott eszébe hirtelen -, „ezt se fogom látni többé. Lehet, hogy az az esetleges másik világ, melybe a halál taszít majd, szebb vagy jobb lesz ennél, de nekem akkor is elképzelhetetlenül fognak hiányozni ezek az apró, mégis fantasztikus földi momentumok… „

- Dumbledore professzor – hallatszott ekkor egy kimért, hideg női hang. A varázsló meglepetten fordult meg tengelye körül: azt hitte, az ehhez hasonló hajnali órákban egyedül ő tartózkodik Roxfort birtokain. Ezek szerint tévedett.

- Minerva! De jó, hogy látom! – kiáltott fel kissé meglepetten az igazgató, s boldogan rámosolygott a jövevényre, aki azonban nem viszonozta a kedves gesztust. Dumbledore rég megszokta már, hogy Minerva McGalagony nem keresi őt fel minden ok nélkül, minden látogatása mögött valamilyen fontos közlendő rejtőzködött, melyet alkalomadtán – lehetőleg minél hamarabb – az átváltoztatástan – tanárnő meg is osztott az idős férfival.

Az őszülő, szigorú tekintető nő már-már szöges ellentéte volt az öregnek, egyedüli hasonlóságként csupán annyit lehet megemlíteni, hogy mindkettejük szíve a leglágyabb vajból készült, bár ezt a professzorasszony nem szívesen mutatta ki, mi több, lehetőség szerint elrejtette mindenki elől, a komoly, könyörtelen, megfontolt és gyakorlatias arcát mutatta a világ felé.

- Dumbledore professzor, attól tartok, ez így nem mehet tovább! – fakadt ki a nő, mire az igazgató döbbenten felkapta a fejét.

- Nocsak! Miről beszél, Minerva?

- Természetesen Harry Potterről, Ron Weasleyről, Hermione Grangerről és Perselus Pitonról!
Azt hittem, hogy az iskola befejeztével képesek lesznek félretenni a köztük feszülő ellentéteket, de tévedtem. Ez egyszerűen… megbotránkoztató! Már nem tudom anélkül végezni a napi teendőimet, hogy félbe ne szakítaná egy-egy dühödt kiáltás valamelyikőjük részéről. Én… én… egyszerűen már… betelt a pohár. Én már ezt nem vagyok képes elviselni. Tudom, hogy sok gondja van, Dumbledore professzor, de kérem, próbálja megérteni… én egyszerűen már… - McGalagony nyelve akadozott beszéd közben, s több értelmes mondatot képtelen volt kiejteni a száján, de az igazgató így is értette mondandója lényegét. Bölcsen sóhajtott egyet, majd a válaszadás előtt még a távolba pillantott. Megannyi baj, megannyi viszály… mit lehet tenni?...

- Azt akarja, hogy békítsem össze Harryéket Pitonnal? – Dumbledore hangjából kicsengett, hogy maga is alig tudja elhinni, hogy valakinek akár eszébe juthat egy ilyen abszurd ötlet. Azt azonban tudni kell, hogy a Roxfort feje egyenesen rajongott az abszurd ötletekért.

- Nos, ami azt illeti… - motyogta kissé elveszetten McGalagony professzor. – Javítson ki, ha tévedek, de a dolog mindenesetre megér egy próbát, vagy talán nem?

- Hogyne – bólintott bölcsen Dumbledore, mire a professzorasszony megkönnyebbülten felsóhajtott. – A próbálkozás mindig jó, mert lehetőséget ad egy új kezdetre. A határokat azonban mindenhol meghúzza valaki – ha mi nem, hát az élet bizonyára megteszi helyettünk.

- Határok? – kérdezett vissza feszengve McGalagony.

- Bizonyám, Minerva – bólintott komoran Dumbledore. – És amennyiben jól látom az itt folyó dolgokat, bizony ezek már túljárnak minden határon. Ők négyen, együtt, megszegtek minden erkölcsi szabályt – legalábbis azok közül az összeset, melyek a békés együtt élésre vonatkoztak.

A boszorkány kétségbeesetten ropogtatta a kezét, bár igyekezett nem kimutatni belső vívódását.

- Nos, értem, professzor – közölte a tőle megszokott szigorú, katonás hangnemben. – Ami azt illeti, visszatérek az irodámba és… megpróbálom egyedül megoldani a fennálló problémát. ÉN ugyanis ezt már nem tűrhetem többé…

- Másfelől viszont – szakította félbe a panaszáradatot a varázsló – maga is tudja, Minerva, hogy mennyire szeretem túllépni a határokat, s nincs kétségem, hogy Harry és társai ugyanígy éreznek.

- És Piton professzor? – kérdezett vissza McGalagony gyanakodva.

- Na igen, itt kezdődnek a bajok – somolygott az igazgató -, hiszen Perselus legalább annyira keményen ragaszkodik a szabályokhoz, mint amennyire Potter kerüli őket.

- Dumbledore professzor, én nem kívánom, hogy összebarátkozzanak, talán lehetetlenre is vállalkoznánk ezzel… kudarcra ítélt terv lenne, ez bizonyos. Én csak annyit szeretnék, hogy képesek legyenek a normális együttműködésre… ez nem olyan nagy kérés, ugye? – pillantott kérdőn Dumbledore-ra a tanárnő, mire beszélgetőpartnere fáradtan nyújtózott egyet. Miután a férfi kellőképp kimerevítette zsibbadt tagjait, így szólt:

- Nézze, McGalagony professzor, valóban ez lenne az egyszerűbb, könnyebb megoldás, de mi ennél többre is képesek vagyunk. Barátságot akarok teremteni, nem is egyet, mert nemsokára Perselus kérlelhetetlenül magára marad, s nem lesz, ki megvigasztalja magányában.

- Ezt meg hogy értette? – kérdezte megbotránkozva McGalagony. – Csak nem?...

- Elég legyen! – szakította félbe Dumbledore. – Erre még később is ráérünk. Csupán annyit kell tudnia, hogy ez az utolsó teher, amit öreg gerincem még elbír, utána végleg összeszakadok. Szép halál, nem gondolja? – merengett el kedélyesen munkatársa legnagyobb döbbenetére. – Mindenesetre, az utolsó küldetésem szeretném a lehető legtökéletesebben véghezvinni, hogy egy nyugodt és békés világot hagyjak magam mögött – mondta, majd minden további szó nélkül otthagyta a kétségbeesetten ácsorgó McGalagonyt a domb tetején.

A boszorkány sokáig töprengett az elhangzott szavak jelentésén, de nem jutott egyértelmű döntésre: az elméjében kavargó lehetőségek mind-mind túl szörnyűek és rémisztőek voltak ahhoz, hogy megpróbáljon hinni bennük, így úgy döntött, adott pillanatban majd rákérdez az igazgatónál a különös monológ tényleges jelentésére.

Következő fejezet

 
Pontos idő
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Frissítések


 
Egyéb továbbírások
 
Képek
 
Videók
 
Kristie SSHG ajánlója
 
Továbbírások linkjei
 
Barátaink oldala
 
Linkek
 
Számláló
Indulás: 2006-07-27
 

TRY.HU

Szavazás
Hogyan jutottál el az oldalra?

Még a Merengő fórumáról.
Lumos Hop-Hálózatán keresztül.
Ismerős ajánlotta.
Egy másik oldalról.
G-Portal listájáról.
Egyéb.
Már nem emlékszem.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Kiváncsi vagyok milyen korosztály látogatja az oldalt :)
Hány éves vagy?

Még csak 12 leszek.
13-15.
16-18.
19-21.
22-24.
Emúltam 25.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
engbanner_1

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak