15. A lányok bulija


Az elkövetkező napok gyorsan teltek. Hermione ideje nagy részét Dracoval töltötte. Először kicsit zavarban volt a fiúval az együtt töltött éjszaka után, de mivel Draco mesterien tudott úgy tenni, mintha mi sem történt volna, ő is hamar felengedett.

Harry és Ginny egész nap turbékoltak, Ron és Luna is sokat voltak kettesben. Piton sokszor napokra eltűnt. Ilyenkor egy rendtag jött a házba, vigyázni a fiatalokra. Petunia és Dudley nem sok vizet zavart: kerültek mindenkit. Petunia sápadt arccal járt-kelt a lakásban, semmi sem tudta kizökkenteni rosszkedvéből.

Augusztus közepén a házban tartottak egy nagyobb Rend-gyűlést. Az új roxforti tanév volt a téma. Kivételesen Harryék is részt vehettek csendes hallgatókként a megbeszélésen.

A kémek jelentéseiből kiderült, hogy Voldemort nagy erőket mozgósított az utóbbi időben. Minden jel szerint a végső, nagy csatára készül Harry Potter ellen. Megunta, hogy mindig elkerülik az összecsapást. Most már tényleg pontot akart tenni az ügy végére.

- Holnaptól elkezdjük Harry extra kiképzését – jelentette ki Dumbledore. – Sokat fejlődött tudása az elmúlt tanévben, de még rengeteget kell tanulnia, hogy legyen esélye Voldemort ellen. Kár lenne a nyár hátralevő részét elpocsékolni. Szeptemberig nem varázsolhat, de azon kívül is sokat tanulhat. Holnap reggel Roxfortba költözöl, rendben? – nézett a fiúra. – A tanári kar nagy része már ott van, és örömmel segítenek majd neked.

- Elnézést uram, de nem gondolja, hogy Harrynek segítségre lehet szüksége? – kérdezte óvatosan Ron. Draco is kihúzta magát ültében.

- Draconak is van oka arra, hogy extra önvédelemre oktassák – segített Piton is. El se hitte, hogy megszabadul Pottertől. Ha ügyes, talán a többi diákot is elviszik házából.

Dumbledore már régebben belátta, hogy Harry Potter csak a barátaival együtt motiválható a tanulásra, így belement, hogy Ron és Draco is extra kiképzést kapjanak. A lányok esetében hajthatatlan maradt. Úgy döntött, a harc „nem lányoknak való”.

- Igen, mi inkább az eszünket használjuk, és nem az öklünket – gondolta magában mérgesen az igazgatóra Hermione.

- Petunia és Dudley Dursley is elköltözhet körülbelül egy hét múlva – folytatta az igazgató. – Találtunk nekik Írországban egy menedékházat, ahol meghúzhatják magukat feltűnés nélkül a harcok végéig. Akkortól Perselus már csak a három ifjú hölgyre kell vigyáznod.

- Nagyszerű – húzta el a száját a bájitaltan tanár.

Hermionéval madarat lehetett volna fogatni. Egy hét múlva az a nőszemély végre eltakarodik a házból. Nagyon boldog volt.

-----

Harry, Ron és Draco már három napja elköltöztek. Petunia és a fia ugyan még maradtak egy kicsit, de nem sok vizet zavartak. Petunia Draco miatt Pitonra is mérges volt, így vele se nagyon állt szóba. Ez Hermionét megdöbbentette. Mit tett Draco, hogy ilyen drasztikus változásokat idézett elő? Azt azért nem bánta, hogy Piton és Petunia nincsenek már olyan jóban. Eddig is mardosta a féltékenység. Piton túl sokat szerepelt a gondolataiban, főleg azóta, hogy rendszeressé váltak a bájital laborban töltött közös délutánjaik.

Hol Lupinnak főztek bájitalt, hol a Szt. Mungónak, de élvezetes volt a közös munka. A lány nem tudta komolyan venni a férfi nagyon ritkán előforduló gúnyos megjegyzéseit, vagy lekicsinylő beszólásait. Komoly, de élvezetes vitáik voltak a legfrissebb bájital-kutatásokról. A közös munkát a lány meglepetésére különben maga a bájitaltan tanár ajánlotta fel. A Petuniával töltött éjszakája óta alig lehetett ráismerni. Fesztelenebb lett a lánnyal, bár továbbra is megtartotta a három lépés távolságot. Egyszer még azt is megemlítette, hogy a lánynak tehetsége lenne ahhoz, hogy emeltebb szinten elmélyedjen a bájitalfőzés tudományában. Máskor meg arról beszélt, milyen jól jönne neki Roxfortban is egy ilyen lelkes segítség, ahol szintén sok munka várható a következő tanévben. Hermione úgy érezte, ez nyílt célzás volt arra, hogy önként jelentkezzen majd a feladatra.
Természetesen Piton egy-egy dicsérő mondat után nem felejtett el egy-egy gúnyosat is elejteni, de a lány még ezt is élvezte. Nem egyszer maga is megpróbálkozott hasonló stílusban reagálni. Nem nagyon – mégis egy tanárával beszélt -, de azért feszegette a tanár-diák kapcsolat határait.

-----

Piton péntek délután elment a lakásból. Nem randevúra ment. Bár nem ígérte meg a lánynak, hogy ezentúl szerzetesként él majd, mégsem vitte rá a lélek. Kedve se volt hozzá. Egyszerűen vágyott egy nyugodt, egyedül töltött napra. Nehéz volt a Hermionéval töltött közös éjszaka után továbbra is a régi módon viselkednie. A délutáni közös munkák voltak napjai fénypontja.

A lányok egyedül maradtak a lakásban. Vétek lett volna nem kihasználni az alkalmat. Főleg, hogy már nagyon régen voltak hármasban. A fiúk miatt a két lány nem sokat volt Hermionéval, ezt most bepótolták.

- Csapjunk egy közös görbe estét! – ajánlotta Ginny. – Tudom, hol tartja Piton a lángnyelv whiskyt!

- Megőrültél? – ijedt meg a gondolattól is Luna.

- Ugyan! Fogadjunk, hogy te még sohasem ittál! – nevetett fel a vörös lány.

- Nem is! Nem tudjátok, hogy ha lángnyelv whiskyt isztok, akkor utána megálmodjátok, hogyan fogtok meghalni? Ti nem olvassátok az apám újságját?

- Ez a cikk bizonyára elkerülte a figyelmünket – nyugtatta meg Hermione. – De ez nem olyan durva… úgy értem, talán nem is olyan rossz ilyet előre tudni… Én szívesen vállalom a kockázatot!

Hermione még sohasem kóstolt lángnyelv whiskyt. Ron és Harry néha igyekezett rávenni, hogy próbálja ki, de eddig inkább kimaradt az „élményből”. Most úgy érezte, a lányokkal nem lehet olyan veszélyes, ha egy kicsit elereszti magát. Annyit úgysem fog inni, hogy utána szégyellnie kelljen magát.

- Akkor mire várunk? – ugrott fel lelkesen Ginny. Maga sem hitte, hogy sikerrel jár. – Gyere Luna, meglátod, milyen jól fogunk szórakozni!

Pár perc múlva már Piton bájital laborjában jártak.

- És ha lebukunk? Piton nem hülye. Észre fogja venni, hogy fogyott az italából!

- Nem valószínű. Megszámolatlanul állnak az üvegek a szekrényben. Csak az a lényeg, hogy egy egész üveggel tüntessünk el. De ha akarjátok, az üveget újra teletöltjük valamivel, és visszarakjuk a többi közé. Ha észre is veszi valamikor, már nem leszünk itt, hogy a fejünket vegye! – nevetett Ginny.

Hermione nem hitte el, amit a lány mondott, mégsem tiltakozott. Lassan Luna is belement, hogy legalább megkóstolja az italt. Először köhögő rohamot kapott, de hamar rákapott az ízére. Hamarosan messze szállt a vihogás a házban. Nemsokára már pikáns történetekkel szórakoztatták egymást a lányok. Hermione talán többet is megtudott Ron és Harry szexuális szokásairól, mint szeretett volna. Cserébe ő is mesélt egy kicsit Viktor Krumról. Szerencsére még így, részegen is volt annyi önuralma, hogy Dracoról egy szót se szóljon. Megígérte a fiúnak, hogy éjszakájuk az ő titkuk marad.

Hermione nem ivott sokat, de az is megártott neki. Mikor másodszorra sem tudta megfogni az üveget az asztalon, elővette maradék józanságát, és megállj-t parancsolt magának. Szomjúságát így a közeli asztalon talált teli üveg tartalmával igyekezett csillapítani. Tudta tanáráról, hogy napközben sokszor iszik sütőtöklét, így meg sem fordult a fejében, hogy jobban megvizsgálja az üveget. Töltött magának egy pohárral.

Az italnak egy kicsit más volt az íze, mint amit reggelenként szokott inni, de finom volt, így felhajtotta a pohár felét.

- Mit iszol? – nézett rá Ginny.

- Sütőtöklét. Itt volt az asztalon egy üvegben… - mutatta Hermione.

- Normális vagy? Ez egy bájital labor! Nem szokás ilyen helyen ismeretlen italokat megkóstolni! – nézett megdöbbenve barátnőjére a vörös hajú lány.

Hermione maga is meglepődött, milyen hülyeséget csinált. Tényleg túl sokat ivott. Ginnynek igaza van. Igaz, ez csak sütőtöklé volt, de más is lehetett volna az üvegben. Mi történt volna, ha megmérgezi magát?

A gondolattól azonnal el is szállt jókedve. Luna szemei is keresztbe álltak, és érthetetlenül motyogott maga elé, miközben látszólag valamilyen láthatatlan lényekkel viaskodott. Itt volt az ideje a visszavonulásnak. Gyorsan eltakarították a romokat, igyekezve mindent az eredeti helyére visszarakni, majd elindultak az emelet felé.

Nem volt szerencséjük: a lépcsőn szembetalálkoztak Petuniával. A nő normális esetben figyelemre se méltatta a diákokat, de a feltűnően részeg lányok látványát már nem tudta szó nélkül hagyni.

- Elmegy a házigazda, és máris megisszák a házban fellelhető összes alkoholt? – ripakodott rá fagyos hangon a lányokra.

- Nem is… - motyogta Luna – egy csomót hagytunk még…

- Nem ittunk alkoholt! – vágott a szavába Ginny gyorsan. A három lány közül neki ártott meg legkevésbé a lángnyelv whisky, talán mert ő elég rendszeresen fogyasztotta.

- Persze… - sziszegte Petunia. – Ez esetben ugye nincs kifogásuk, ha én is megkóstolom, ami abban a pohárban van? – nézett Hermionéra, aki még mindig kezében szorongatta a poharát a gyanússá vált itallal.

A lány először tiltakozni akart, de aztán mégis szívélyesen a nő felé nyújtotta az italt - hátha mégis méreg. Akkor legalább mindketten rosszul lesznek, nem csak ő. Petunia kikapta a kezéből, és egy hajtásra megitta. Azonnal köhögni kezdett. Mugliként sohasem szokott sütőtöklét inni, és nem tetszett az íze. Arra azért rögtön rájött, hogy tényleg nem alkohol.

- Mi ez?

- Sütőtöklé.

A poharat visszaadta a lányoknak, majd szó nélkül elviharzott. Ginnyék nevetve felszaladtak az emeletre. Hermione elvégzett magán egy méreg tesztet, majd a negatív eredmény örömére még vagy egy óráig beszélgettek – természetesen Petunia Dursley-ről -, majd aludni mentek.

-----

Piton hajnalban tért vissza a lakásba. Amikor elment a labor ajtaja előtt, valami gyanúsat vett észre. Ő behajtotta az ajtót, most meg szinte teljesen nyitva van. Ki járt a bájital laborjában?
Bement, és öt perc múlva már mindent tudott. Nemhiába kémkedett évekig. Lakói nagyon amatőr munkát végeztek a rendrakással.

- Szóval a hölgyek csaptak egy kis bulit a whiskymmel! – suttogta maga elé. Egy kicsit ijedt volt, mi történhetett volna. Az asztalon felejtette az álompasi főzet prototípusát. Már a saját hajszálát is belerakta. Mi van, ha valamelyik megissza?

Mikor jobban megvizsgálta az üveget, tisztán látszott, hogy hiányzik belőle egy pohárral. Tehát valakinek ma éjjel pikáns álma lesz vele. De ha alkohollal keverve itta meg valamelyik lány a főzetet – ami eléggé valószínű -, akkor inkább bizarr lesz az az álom, mint kellemes. Sőt – minél több alkohollal issza, annál bizarrabb. Ez is az ital egyik mellékhatása volt.

Piton egyszer egy volt egyetemi évfolyamtársnőjével álmodott így. Szex ugyanúgy volt az álomban, de minden valóságot nélkülöző, bizarr melléktörténethez társult. A férfi összerázkódott az álom emlékére. Akárki is álmodik ma éjjel, az álom mély nyomot hagy majd benne.

-----

Eközben Hermione álmában már Roxfortban volt. Piton bájital tantermében töltötte az egész napot, nagyon élvezve a professzor társaságát. Úgy érezte, ő az a férfi, akire idáig várt. Itta szavait, ahogy macskaszemről, kökörcsinről, és halepéről magyarázott átszellemült arccal. Úgy érezte, egész életét azzal kell töltenie, hogy tanuljon tőle.

Este Piton udvariasan felkísérte a Griffendél toronyig. Út közben a diákok összesúgtak a hátuk mögött. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a professzorra tesznek gúnyos megjegyzéseket. Nagyon rosszul esett Hermionénak, hogy míg ő elismeri a férfi képességeit és eszét, addig a többi ember megveti múltja és külseje miatt. Pedig a hideg páncél alatt érző és szenvedélyes szív lapult…

Álmában éjszaka nem tudott aludni fojtogató gondolataitól. Nem hagyhatja, hogy Piton elhiggye, amit állítanak róla! Be kell bizonyítania, hogy neki milyen sokat jelent! Gondolt egy merészet, és kiugrott az ágyból. Felvett egy köntöst, majd meg sem állt a pincéig. Nagy levegőt vett, majd bekopogott professzorához.

Piton ajtót nyitott. Csak egy fekete nadrág volt rajta, semmi más. Meglepődött kései látogatóján, de szívélyesen beinvitálta.

A szoba hideg volt és kopár. Az ágyon kívül csak néhány szék, egy asztal, kandalló, és egy polc volt. Mindent elborítottak a könyvek rendetlen kupacai.

- Igen, Miss Granger? – nézett kérdőn a lányra. – Mit szeretne?

- Önt – suttogta Hermione. A férfihoz lépett. Egy pillanatig megigézve bámulta enyhén szőrös mellkasát, majd apró csókokkal borította be. Piton felsóhajtott, és nem tiltakozott. A lány lassan körbelépkedte, hátát is beborítva csókjaival.

- Ezt nem szabadna… - suttogta erőtlenül a férfi.

- Dehogynem! Most kell megtennünk! Ki tudja, máskor lesz-e lehetőségünk…

Piton nem ellenkezett tovább. Megfordult, hogy szembekerüljön a lánnyal. Előrehajolt, és megcsókolta. Keze lázasan kutatta a hálóköntös csatját…

Miután a köntös a földre hullott, Piton beletúrt a lány hajába. Csodálatos módon ujjai simán szaladtak végig a göndör fürtök között, nem akadtak el egy tincsben sem. Hermionénak ez sohasem sikerült a fésűvel.

A férfi ölbe kapta szerelmét, és elindult vele az ágy felé. Lekotort egy kupac könyvet, majd végigfektette a fekhelyen. Értő kezei alatt Hermionénak nem lehetett oka panaszra…

Az álom később a Nagyteremben folytatódott. Éppen reggeliztek egy júniusi napon, amikor az igazgató bejelentést tett.

- Mindig sajnálattal tölt el, ha egy ember, akiben megbíztam, eljátssza ezt a bizalmat. Éppen ezért fájó szívvel kell tudatnom, hogy Perselus Piton a mai naptól nem tagja iskolánk tanári karának.

Szavait először döbbent csend, majd örömujjongás követte. A diákok magasba dobálták tányérjukat, és boldogan nevetve rituálisan darabokra tépték bájitaltan tankönyveiket. Csak Hermione ült döbbenten. Hirtelen gondolt egyet, és odaszaladt Dumbledore igazgatóhoz. Megpróbálta kifaggatni, mit vétett Piton.

- Tegnap éjjel halálfaló gyűlésen volt, a Rend háta mögött. Többé nem bízhatunk benne. Voldemorthoz húz a szíve.

- Ez nem igaz! Tegnap éjjel nem volt halálfaló gyűlésen, biztosan tudom! – kérlelte a jóságos öregurat a lány.

- Már honnan tudhatnád? – nézett rá félhold alakú szemüvege felett az igazgató. – Megható ez a lojalitás egy tanárod felé, de rosszul teszed. Piton bűnös. Mrs. Dursley, a mugliismeretek tanárnő látta, amikor elment a gyűlésre!

- Mrs. Dursley hazudik! – kiáltott fel hangosan Hermione. – Csak azért teszi ezt, mert Perselus visszautasította szerelmét. És ezt… ezt azért tette, mert engem szeret. Az éjjel pedig nem lehetett halálfaló gyűlésen, mert… mert egész éjjel velem volt… kettesben… a szobájában…

Az álomban természetesen mégis kirúgták Pitont az iskolából. A halálfaló vádak alól tisztázta magát, de ott volt egy újabb kirúgási ok: viszonya egy tanítványával. Hermione és Piton alaposan felborzolták a kedélyeket Roxfortban. Az elkövetkező napokban ők voltak az állandó pletykatéma. De nem bánták. Úgy érezték, megérte.

Végül eljött a R.A.V.A.SZ ideje. Hermionét mindenki kerülte, így rengeteg ideje volt a tanulásra. Az eredményhirdetés bankettel volt összekötve. Miután mindenki megkapta a végzési okiratát, a diákok és tanárok műsort adtak elő.

Hermione egy sarokban ült, és a műsort figyelte. Mellette Dumbledore professzor és házvezető tanára helyezkedett el.

Hirtelen nyílt a csarnok ajtaja.

- Piton! Itt van Piton! Visszajött! – suttogták elborzadva a diákok, akik odafordultak a zajra.

Piton lobogó talárban odalépett szerelme elé, aki meglepve pillantott fel.

- Hermionét senki sem ültetheti a sarokba – mondta az elképedt Albusnak és Minervának, majd csontos ujjait a lány felé nyújtotta. A lány nem tétovázott: megfogta a férfi kezét, és követte a nagyszínpad felé, ahol időközben félbeszakadt a műsor.

- Évről évre megszokhatták, hogy nem én járom el az ünnepség záró táncát. Ez nem véletlen. Nem tudok táncolni. Én csak egy szexi bájitaltanár vagyok. Ebben az évben azonban történt valami. Közelebbről megismertem egy lányt, aki megtanította: minden ember egyenlő. Mindenkinek joga van a szeretethez, szerelemhez. Megtanított arra, hogy szeressek mindenkit, és akkor mindenki viszontszeret engem is. – mondta, majd hirtelen felkiáltott: - ÉS ÉN SZERETLEK BENNETEKET, KEDVES DIÁKJAIM!

A terem több pontjáról elindult egy-egy rohadt paradicsom, de szerencsére egy sem találta el a férfit.

Piton rezzenéstelen arccal folytatta.

- Bemutatom Miss Hermione Grangert, a leendő Mrs. Pitont. Ezen az estén vele fogom eljárni a búcsútáncot. Ha nem nézik végig, mindenkit megmérgezek!

Ezzel Hermionét ott hagyta a színpad közepén, míg ledobta talárját, és elmondta a zenekarnak, melyik számot játsszák. Nem mertek ellenkezni, így hamarosan lágy dallamok töltötték be a termet. A lányhoz lépett, a derekára rakta a kezét, és táncolni kezdtek. A varázslat lassan végighaladt a termen. Párok békültek ki, új szerelmek alakultak ki egy pillanat alatt. Mire a zene véget ért, már mindenki táncolt. Középen egy boldog pár csókolózott…

-----

Hermione korán reggel szörnyű fejfájással ébredt. Mielőtt felkelt volna, végiggondolta az éjjel álmodottakat. Megint Pitonnal álmodott. Olyan bizarr álom volt – kedvenc mugli romantikus filmje, a Dirty Dancing keveredett saját vágyaival, meg minden hülyeséggel. A szerelmes rész olyan valósághű volt, hogy elfogta a vágy egy igazi ölelkezésre. De nem. Ki kell vernie a fejéből tanárát. Lassan kezdődik az új tanév. Ami pedig az álom további részeit illeti, nem bírta megállni hangos nevetés nélkül. Ha Piton valaha is felkéri táncolni… sikítani fog.

-----

Reggelinél Ginny és Luna sápadtan tologatta az ételt tányérjukon.

- Csak nem másnaposak? – gondolta magában gúnyosan a bájitaltan tanár. Tekintete aztán Petunia Dursleyra esett. A nő a szokásosnál is jobban kerülte a pillantását – mintha zavarban lett volna. Pitonnak egy képtelen gondolat jutott az eszébe. Mi van, ha nem is a lányok csapolták meg a whisky-készletét, hanem Petunia? Mi van, ha volt szerelmének volt bizarr álma vele? Legszívesebben belenézett volna a nő fejébe, hogy kiderítse az igazságot. De nem. Erősnek kell lennie. Nincs joga ilyet tenni. Vagy mégis? Csak… csak a biztonság kedvéért…

Látta magát és Petuniát, ahogy szerelmeskednek egy mugli lakásban, az ágyban. Petunia hideg volt és kötelességtudó – mint aki éppen házastársi kötelességét teljesíti. Piton az álomban próbálta lenyűgözni, de látszott a nőn, hogy csak minél hamarabb túl akar esni az „eseményen”. A férfi próbálkozásai valahogy fel voltak erősítve, mint ahogy Petunia „szenvedése” is… Piton nem szívesen nézte ezt a szerelmes együttlétet, így odébb ugrott az emlékek között. Látszólag Petuniának rendes álma volt vele, és nem alkohollal kevert. Kíváncsi volt a házisárkány effektusra. Nem kellett soká várnia. Hamarosan azt is láthatta.
Egy kandalló előtt ült, amelyben elektromosan előidézett lángok lobogtak. Lába előtt két kövér kisgyerek játszott egy-egy varázspálcával. Látta, hogy hirtelen felpattan, és a gyerekekre ordít.
- Mondtam már, hogy nem játszhattok, amíg nem varázsoltok a szomszédok előtt!
Petunia ebben a pillanatban lépett a nappaliba. A gyerekeket védelmezve a háta mögé vonta, így szállt szembe férjével.
- Nem varázsolhatnak! Ők rendes emberek lesznek, mint az apjuk! – kiáltotta, tekintetét a kandallópárkányra vetve, ahol egy fénykép állt Dudley Dursleyről.
- Akkor is rendes varázslókat faragok belőlük, még ha közben bele is halnak, mint a hülye fiad! – ordított tovább. Pitonnak ennyi elég is volt az álomból. Szóval – nem meglepő módon -, nem ő Petunia álompasija. De legalább ezek után biztosan még jobban kerüli a nő. Ha valamitől, hát a varázslástól továbbra is retteg.

-----

Reggeli után Luna és Ginny lázasan suttogott az egyik sarokban. Hermione már kezdett mérges lenni rájuk, hogy kivonják a társalgásból, amikor a lányok óvatosan megközelítették.

- Mond csak… Hermione… nem álmodtál valami furcsát az elmúlt éjjel? – kérdezte Ginny idegesen.

Hermione mélységesen elpirult. Talán az arcára van írva, hogy megint pikáns álma volt? Akkor is tagadni fog! Nem tudhatják meg furcsa vonzódását!

- Nem. Miért? – kérdezte.

- Szóval… mi kettőnknek nagyon valósághű álmunk volt az éjjel. A whiskyre gyanakszunk. Tudod… hogy aki issza, megálmodja a saját halálát…

- Tessék? Meghaltatok álmotokban? – lepődött meg a lány.

- Nem pontosan meghaltunk. Én Voldemorttal párbajoztam, és vesztésre álltam, amikor felébredtem. Luna pedig álmában epertortát evett.

- Tessék? – Hermione nem tudta követni a gondolatmenetet.

- Allergiás vagyok az eperre – fűzte hozzá Luna. – Szóval így fogok meghalni… - ábrándozott, szinte derűsen.

- Ugyan már lányok! – vigasztalta őket. – Ne higgyetek már minden babonában! Sok millióan isznak whiskyt, és nem halottam még senkitől, hogy megálmodta volna a halálát! – nevetett fel idegesen. – Akkor többet úgysem innának!

- Most már biztos vagyok benne, hogy te nem olvasod apám újságát! – sértődött meg Luna. – Igenis sokan megálmodják előre a saját halálukat! Ott van Rosy Attala, aki azt álmodta, hogy megfullad majd, és úgy is lett! Egy éjjel…

- Elég legyen! Egy szót se többet! Ezek csak mendemondák! Ne foglalkozzatok vele! – fakadt ki idegesen a göndör hajú lány, majd beviharzott a szobájába. Úgy emlékezett, van egy olyan könyve, ami az ilyen babonákkal foglalkozik. Jobb, ha elolvassa. Biztos, ami biztos.

Hirtelen belehasított: ha mindez igaz lenne, ő örökké élne. Az a jelenet Pitonnal biztosan sohasem fog lejátszódni a valóságban! Ettől jó kedve lett, ledobta a könyvét az ágyra, és nevetve visszament a nappaliba, megvigasztalni a lányokat.

------

Két nap múlva hirtelen betoppant a Weasley család. Végre visszatértek Egyiptomból, és magukkal vitték a lányokat az Odúba a szünet hátralevő rövid idejére.

A Dursley család megmaradt két tagja is távozott a házból. A búcsú rövid volt és fagyos.

Perselus Piton nemsokára már hiányolta a zajt és a felfordulást házából. Na és persze Hermione Grangert.

--------

A szünet utolsó napján megtörtént a szokásos bevásárlás az új tanévre. Erre a napra a fiúk is Londonba mentek Roxfortból. Draconak semmi saját pénze sem volt, ezért Piton vette gondjaiba. Ő fizette a tankönyveit, és az egyéb szükséges dolgokat. Személyesen persze nem kísérte el bevásárolni, csak a pénzt küldte el neki.

Draco önérzetét eléggé sértette ez a kiszolgáltatott helyzet, de megnyugodott, amikor Piton közölte vele: ezt a pénzt felfoghatja kölcsönnek is, amit ráér később, majd tanulmányai után visszafizetni. De addig csak nyugodtan költse a pénzt.

Már az Abszol úton is meglátszott, hogy hamarosan el fog dőlni, Voldemort vagy Harry Potter éli túl a háborús időket. A boltokban már az árukészlet is alkalmazkodott a helyzethez: a Zsebpiszok közben lehetett halálfaló csuklyát venni, míg a fiatalok körében hódított az alkohollal lemosható ál-Sötét Jegy.

A könyvesboltban sorra jelentek meg a témával foglalkozó könyvek. A tíz legkelendőbb könyv között ott volt a kirakatban Trvtko: Pokoli történet – Két napig Tudjukki foglya voltam, valamint Emily és Amandine Limentour-Malfoy műve, a Halálfalók a 21. század hajnalán, avagy Hogyan lehetsz stílusos, sötét és sikeres* is.

-------

Jó volt újra találkozni a barátokkal a másnapi vonatúton. Neville, Dean, Seamus és a többiek elhűlve nézték Draco Malfoyt, ahogy kerüli régi barátait, és a griffendél híres hármasához csatlakozik. Ronnal és Harryval továbbra sem voltak barátok, de már ellenségek sem. Egyszerűen tudták, egyszerűbb békében meglenni egymás mellett.

Nehéz volt Draco helyzete. Sokan a mardekárosok közül fenyegetően méregették. Egyetlen szerencséje az volt, hogy több diáktársa már vissza se tért erre a tanévre. Ez is mutatta: Voldemort már tényleg a végső harcra készül, és összegyűjti híveit. Talán Draconak is szerencséje lesz, és nem akarják majd egy éjjel meggyilkolni – mint Voldemort árulóját – a megmaradt Voldemort-párti mardekárosok. És talán példáján felbuzdulva más mardekárosok is ellenállnak majd a Sötét Nagyúr hívásának.

Crak és Mostro szintén nem tért vissza az iskolába. A pletykák szerint ők már önként letették a hűségesküt Voldemortnak, és megkapták a Sötét Jegyet. Egy másik pletyka is terjedt a diákok között: eszerint a két fiú azt hitte, a karjukra egy tíz százalék kedvezményt biztosító kupont égettek, amit életük végéig beválthatnak minden McVarázsBurgerben. Állítólag könyörögtek Voldemortnak, hogy a másik karjukra is kapjanak. Azóta nem érkezett hír felőlük. Vajon élnek még egyáltalán?

Következő fejezet