14. Piton éjszakája


--Egy nappal korábban--

Perselus Piton már percek óta Hermione Grangert bámulta a vacsoraasztalnál. Úgy tűnt számára, jót tett a lánynak a szakítás, mert kivirult ma estére. A ruhája pedig nagyon kihívó volt. Dracoval bolondozott, aki azzal ugratta, hogy már független nő, aki újra meghódíthat akárkit. Draco is nagyon jókedvű volt, de ez nem csoda: aznap este végre sor kerülhet randevújára titokzatos új szerelmével.

Piton már bánni kezdte, hogy pont aznap estére beszélte meg Dracoval a cserét. Szívesen beszélgetett volna egy kicsit a lánnyal. Mióta kiderült, hogy „nem is olyan kis szent”, megint előtört a férfiban a vágy a lány iránt. Már képtelen volt visszafojtani.

Petunia iránt már nem tudta ugyanazt érezni, mint régen. Megpróbálta, de nem ment. Túlságosan megváltozott. Azok a kiabálások Potterrel, és a majomszeretet, amivel fián csüngött… És a legfontosabb: alig gyászolta a férfit, akivel élete nagy részét leélte, látszólagos egyetértésben. Petunia Dursley azokat a problémákat, amikkel nem tudott mit kezdeni, egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Férjének utolsó őrült tette is ilyen probléma volt, így nem foglalkozott vele. Elvégre mit szólnának a szomszédok, ha megtudnák férje milyen szerepet játszott házuk megsemmisülésében…

Pitont elborzasztotta ez a fajta életszemlélet, így igyekezett nem észrevenni Petunia apró célzásait, amivel azt sugallta, még lenne esélye nála. Most, hogy akaratlanul is belecsöppent a varázsvilágba, furcsa módon nem tartotta a nő kizáró tényezőnek, hogy Piton varázsló. Természetesen továbbra is lenézte a varázslókat, így valószínűleg a későbbiekben megpróbált volna muglit faragni Pitonból, ha együtt maradnak, de ebből a férfi nem kért.

Mérgesen gondolt az estére. Semmi kedve sem volt hozzá. Halálra fogja unni magát! Különben is, hogyan szerethetett bele Draco megint ilyen gyorsan valakibe? Alig néhány hete vannak itt, nem találkozhatott túl sok nővel a környéken. A szerelem pedig nagy, mert nem sokszor fordult eddig elő, hogy cserét kérjen a fiú.

Az első alkalom akkor történt, amikor Draco tizenöt éves lett. Beleszeretett egy harmincéves nőbe, aki természetesen nem viszonozta az érzéseit. A fiú ekkor fordult hozzá kérésével. Azt kérte, adja kölcsön a testét aznapra százfűlé főzet segítségével, míg felnőtt alakban meghódítja a nőt. Piton belement az ötletbe, had szerezzen tapasztalatokat a fiú. Ezt még további két alkalom követte, amikor a tanár végre megállj-t parancsolt. Beszélt a fiúval: ha egy nő nem fogadja el saját személyét, személyiségét, akkor mit akar tőle? Keressen valaki mást. Ez a testcsere nem megoldás. Draco megfogadta a tanácsát, és ezután inkább saját korosztályával foglalkozott. Az elmúlt tanév jórészt ebből állt nála. Aztán pár nappal ezelőtt megint azzal jött, hogy beleszeretett egy idősebb nőbe. Most az egyszer, utoljára, megint kölcsön szeretné kérni a testét. Mit tehetett volna? Megint belement. És persze ma estére beszélték meg a nagy akciót. Nagyszerű. Ő meg bujkálhat egész este és éjjel a lakásban, nehogy hirtelen két példányban bukkanjon fel valahol. Nem, ehhez semmi kedve ma.

Vacsora után az egész társaság szétszéledt. Piton elővette az egyik szekrényből a százfűlé főzetet két pohárral.

- Két adag? – lepődött meg Draco.

- Igen. Úgy döntöttem, addig én felveszem a te alakodat. Nincs kedvem itthon maradni ma este. Ketten egyszerre pedig mégse lehetünk ugyanaz a személy.

- Oké. De várj fél órát, miután elmentem, jó?

- Rendben. Te pedig ne felejts el óránként inni a főzetből.

Megitták saját adagjukat. Az átváltozás gyors volt és sikeres. Miután az új testükhöz illő ruhát vettek fel, Draco kisietett a konyhából. Piton leült az asztalhoz, és nekiállt újságot olvasni.
Alig pár perc múlva belépett Hermione Granger a konyhába.

- Draco, nem lenne baj, ha beszélgetnénk? – kérdezte.

Piton áldotta az eszét, hogy azonnal ő is átváltozott. Ha nem teszi, a lány előtt már le is bukott volna. A nappaliban biztos összefutott Draco-Pitonnal.

- Nem, dehogy! Baj van? Mégis jobban fáj az a levél, mint mutattad? - kérdezte végül. Te jó ég. Most bájcsevegnie kell a lánnyal Dracoként? Ha ezt túléli…

- Nem. Fáj, hogyne fájna, de nem fontos. Majd csak túlteszem rajta magam valahogy. Tudod jól, hogy mostanában valaki más jár az eszemben… - mondta Hermione.

Piton szíve összeszorult. Ő erről a lányról álmodozik, ő meg közben beleszeret valakibe. Valaki másba. Csodás.

- Akivel csókolóztál? – kérdezte a lehető legsemlegesebb hangon. Igazából nagyon félt a választól. Most végre kiderül, hogy tényleg semmi esélye a lánynál.

- Honnan tudod, hogy Pitonnal csókolóztam? – döbbent meg Hermione.

Nála jobban csak Piton döbbent meg. Miről zagyvál itt ez a lány? Ilyen képtelenségre hogyan reagálhat?

- Csókolóztál Pitonnal? – kérdezte. Miért hazudik ilyet a griffendéles? De hisz a griffendélesek híresen becsületesek…– Ezt nem hiszem el! Ő nem tenne ilyet egy diákjával! – mondta végül.

- Pedig vele csókolóztam. Azt hittem az előbb, hogy rájöttél. Akkor történt, amikor olyan rosszul volt, hogy felejtésátkot kért magára. Előtte mondta, hogy kihasználhatom a helyzetet: mondhatok neki bármit, nem lesz következménye, úgyis elfelejti. Gondolom azt hitte, sértegetni akarom, erre én egy csókot kértem. Nem tiltakozott, és eszméletlen jó volt! Kíváncsi voltam, csókol-e olyan jól, mint amilyen jól néz ki meztelenül… Tudod mióta láttam véletlenül csupaszon, többször vele álmodtam…

Piton a félrenyelt vajsörtől majdnem megfulladt. Mi jöhet még ma este? Mikor látta ez a lány meztelenül? És ők ketten már csókolóztak, csak elfelejtette? Ez nem lehet igaz! De… mit is jelent mindez? Gyorsan pörögtek a gondolatai. A lány csókot kért tőle. Látta meztelenül. Majd vele álmodott. Többször. Azóta sokat gondol rá. És még azt hitte, hogy nem találnak viszonzásra vágyai! Most mit csináljon?

- Draco, mond csak, tetszem neked legalább egy kicsit? – kérdezte a lány incselkedve.

- Igen. De miért? - Piton rosszat sejtett. Ez az este egyre zavarba ejtőbb lesz.

- Emlékszel, mit mondtál nekem reggel? Hogy úgy nézek ki, mint akinek pasi hiánya van? Nos, úgy néz ki, nagyon igazad van. Ráadásul mától független vagyok. Arra gondoltam, lefeküdhetnénk egymással. Csak ma éjjel. Tudom, hogy mással sokkal szívesebben lennél együtt, de mindketten úgy néz ki, hogy reménytelen kapcsolatra vágyunk. Rajtad keresztülnéznek, Piton pedig azon kívül, hogy a tanárom, még egy nagy barom is. Jó lenne egy éjszakára kikapcsolódni…

- Te le szeretnél feküdni velem? – lepődött meg a férfi. Miért akar lefeküdni Dracoval, ha éppen most mondta, hogy ő jön be neki?

- Igen – válaszolta a lány.

Egyre cifrább lesz ez az este. Mi jöhet még? Megkapja a lehetőségét annak, amire egy jó darabig esélye se lehetne? Draco testében megkaphatja a lányt, akire tanárként gondolnia se volna szabad? De mi van, ha a lány rájön a testcserére? És mi van, ha ezzel elvágja örökre minden esélyét? És mi van, ha ez az egyetlen esélye élete során? Inkább Draco testében, mint sehogyan!

- Csak ma éjjel? – kérdezte meg.

- Igen.

- Miért? – kérdezte Piton. Nem értett semmit.

- Mert mint mondtam, Piton egy barom. Ki akarom verni a fejemből.

Piton meglepődött. Te jó ég! Mit csinálhatott, hogy a lány így vélekedik róla? Hisz a bájitalfőzés óta szinte nem is beszéltek!

- Mégis mit tett Perselus, hogy így kiakadtál rá? – kérdezte érdeklődve.

- Jobb, ha nem tudod. De az is jobb, ha én meg kiverem a fejemből örökre. Bocs, hogy búfelejtőnek használnálak… de arra gondoltam, a te helyzeted se túl rózsás mostanában. Talán jó lenne neked is kikapcsolódni egy kicsit… csak egy éjszakára…

Na, ezzel most okosabb lett! Most mi a francot csináljon? Jobb, ha tovább faggatózik, hátha kirakja valahogy a mozaikot…

- Én mégis szeretnék még Pitonról beszélni veled – akadékoskodott a lánnyal. – Jó, ne mond el, mit tett, de azért gondolkozz. Ha tetszik neked, akkor a R.A.V.A.SZ után könnyen összejöhetsz vele. Nem hinném, hogy neked gondot okozna felhívnod magadra a figyelmét. Biztos vagyok benne, hogy te is tetszel neki. Akkor miért nem vársz egy évet? Tudom, soknak tűnik, de aztán rengeteg időtök marad egymásra… - úgy mondhatta ki saját gondolatait a lánynak, hogy nem kellett félnie az elutasítástól. Ezt az alkalmat nem hagyhatta ki.

- Nem tudom. Pont tegnap este gondolkodtam rajta. Tegnap a laborban nagyon jól éreztem vele magam. Akkor jöttem rá, hogy Viktorral itt lenne az ideje szakítani. Piton okos, intelligens, helyes, szexi, néha kedves és udvarias is tud lenni… de minden héten más nője van. Most is éppen cserkészni indult egy nagyvadra, ha jól láttam… - húzta el a száját a lány. – Ráadásul valaki olyanra, aki… szóval, aki nagyon rosszul esett…

Piton magában felujjongott. Nem lesz itt gond! Ha a nő, akire állandóan gondol okosnak, intelligensnek, helyesnek, sőt SZEXINEK tartja, mit aggódik? De itt a Draco okozta probléma. A lány látta, hova megy, és félreérti az egész helyzetet. Ki lehet Draco új szerelme, aki ennyire nem tetszik Hermionénak? A lány már tudja egy ideje, hogy nyaranta sokat randevúzik. Ez a nő miért más? Ha eddig nem volt féltékeny, most miért? Ki kell mosnia magát, különben búcsút mondhat a lánynak, mielőtt az övé lett volna!

- De Hermione! Piton facér! Nem jár senkivel, veled sem. Akkor miért vetsz a szemére olyat, ami teljesen természetes? Egy facér férfi miért ne mehetne randevúra?

- Mert… nem tudom. Ebből a szemszögből még nem néztem a dolgot. De tegnap úgy éreztem, lehetne köztünk valami. Tudom, hogy ő is vonzódik hozzám. Ez egyértelműen kiderült, amikor felejtésátkot kért. Akkor most miért megy máshoz? – suttogta. Piton megsajnálta. Szóval a lánynak is kellemes emlék maradt közös napjuk a bájitallaborban. Pedig mindent elkövetett, hogy jól megizzassza…

- Mert te egy diákja vagy. Egy év, mire végzel, és addig nem próbálkozhat. Talán jövő nyárig éljen szerzetesi életet?

- Igen – mondta Hermione durcásan. Piton rávigyorgott. Milyen kislányos így! De amit kér… végül is teljesíthető… De még annyi kérdés van, amit tisztázniuk kell addig…

- Szerintem megtenné a kedvedért, ha tudná, hogy te is vársz rá… De gondolj bele! Piton hogyan hihetné, hogy leállsz vele? Sokkal fiatalabb vagy! Ne mondd, hogy nem lenne probléma hosszú távon, hogy majd húsz évvel idősebb! Téged nem zavarna a korkülönbség? – ez is egy olyan kérdés volt, amire régóta kereste a választ.

- Azt hiszem, nem. De ezt így előre nehéz megmondani. Menet közben derülne ki, milyen rigolyái vannak, és én együtt tudnék-e élni vele. De ezen felesleges gondolkodni. Csak álom az egész úgyis… És ha már a kornál tartunk, ő meg azért nem venne komolyan engem, mert túl fiatal vagyok. Kis csitrinek gondolna, akivel játszik egy kicsit, aztán viszlát!

- Túl okos vagy te ahhoz, hogy bárki is kis csitrinek gondoljon! És szerintem sok közös van bennetek. Mindenképpen érdemes lenne megpróbálnotok. Na, mit szólsz? – ajánlotta.

Sohasem gondolta volna, hogy lelkizni fog valaha is egy női tanítványával. De most nagyon fontos volt, hogy sikerrel járjon. Hisz saját magára akarja rábeszélni…

- Igazad van. De ma éjjel elment valakihez, amit nehezen fogok megbocsátani neki. Lehet, hogy kicsinyes vagyok, de szemet szemért. Én tényleg szívesen veled tölteném az éjszakát. Többször nem fogom mondani, mert nem szeretnélek ráerőltetni valamire. El tudod dönteni, mit akarsz. Én egy éjszakát ajánlok, amire most nagy szükségem van. Utána, ha akarod, újra átgondolom a Piton iránti érzéseimet. És ha az a bizonyos nő csak egyéjszakás kaland lesz nála is, hajlandó vagyok majd a jövőben esélyt adni neki. De én is szeretnék egy görbe estét. Még sohasem csináltam ilyet, és végre független vagyok. Te vagy az egyetlen, akivel hajlandó lennék rá, mert veled minden lehetne ugyanúgy utána. De nem zárom ki azt a lehetőséget sem, hogy nem esetén bepasizok valahol máshol. Rajtad múlik. Nos, hogy döntesz? Mondj nyugodtan nemet, ha akarsz! – vágta ki a lány szinte egy szuszra.

Piton agya lázasan járt. Azt hitte, álmodik. Ez hogy történhetett? Hermione ugyanúgy vágyik rá, mint ő a lányra. Milyen szomorú most is… és olyan reményvesztett. Csak mert Draco az ő alakjában randevúra ment, és féltékeny.

Most mit csináljon? Kapott egy olyan lehetőséget, amit nem szalaszthat el… Nem, ennek a kínálkozó alkalomnak nem tud nemet mondani. És ott a lehetőség, hogy nem esetén a lány valaki máshoz megy… nem, azt nem bírná elviselni. De joga van hozzá, hogy megtegye, amit kér? Mi történik, ha tényleg kiderül, ő volt Draco testében? Nem vágja el magát ezzel örökre a lány előtt? Bár, akkor legalább lesz mire emlékeznie…

Döntött. Megcsókolta a lányt.

- Akkor ezt vehetem igennek? – kérdezte Hermione, kérdőn.

- Igen. Ha később nem rám leszel mérges, ha megbánod ezt az éjszakát. Én még véletlenül sem szeretnélek átverni. De ilyen ajánlatnak nem lehet ellenállni - válaszolta Piton. Ezt azért fontosnak tartotta közölni, biztos, ami biztos. Bár, ha rajta múlik, ez az éjszaka örökre az ő titka marad. Esetleg ha tényleg valóra válna az álomnő főzetes álma, akkor bevallaná a lánynak. Azután jönne csak az igazi házisárkány effektus!

Hermione bólintott, mire Piton újra megcsókolta, most már mindent beleadva. El se hitte, hogy ez megtörténik. Ha egy tizenhét éves testben is, de övé lesz a lány, aki hónapok óta minden gondolatát kiteszi.

- Menjünk a szobámba – suttogta két csók között.

- Nem lehet. Tudod jól, hogy a fenti szobákba csak a tulajdonosuk és Piton mehet be… Maradjunk a konyhában. Ide úgysem jön senki…

Piton majdnem elszólta magát. Hisz ő a saját szobájára gondolt…

- Csináltad már konyhaasztalon? – nevetett végül.

- Nem – nevetett a lány is.

Ekkor hirtelen eszébe jutott valami. Egy nagyon fontos valami. Remélhetőleg Draco még nem kérdezte soha a lánytól.

- De… de ugye te már nem vagy…

- Szűz? Nem. Voltam párszor Krummal, de be kell valljam, nem volt valami túl jó… Talán a kviddics miatt gondolta azt mindig, hogy minél gyorsabb, annál jobb… - nevetett megint a lány.

Piton magában gúnyosan elmosolyodott. Az a Krum ilyen béna alak? Akkor könnyű lesz lenyűgözni a lányt. Annak azért örült, hogy Hermionénak már volt dolga valakivel. Egy szűz lánnyal nem szívesen tette volna meg ezt az „egyéjszakás kalandot”. Egy szűz lánynak romantika, meg gyertyafény kell. De azért ma este is minden tőle telhetőt megtesz, hogy felejthetetlen élményt nyújtson. Ha másért nem, hát Draco hírneve érdekében… na és mert nagyon fontos neki ez a lány…

- Akkor figyelj, mert ma este egy profi vesz kezelésbe – szerénykedett. – De ehhez nyugodt hely és sok idő kell. Erre a konyha nem alkalmas. Gyere velem. Tudok egy jó helyet!

Piton kézen fogta Hermionét, és végigvezette a folyosón.

- Hé, ez Piton szobája? – rettent meg a lány. – Ide nem jöhetünk!

- Miért nem? Ez van olyan izgalmas, mint a konyha, de kényelmesebb. Te mondtad, hogy Piton randizik ma este…

- És ha hirtelen betoppan?

- Akkor lebukunk. Vállalod a kockázatot?

- Oké. Maximum őt is bevesszük harmadiknak… hé, nyugi, csak vicceltem! – nevetett a lány.

Piton a szobában nem esett neki azonnal a lánynak. Biztos akart lenni abban, hogy tényleg akarja az éjszakát. Amikor Hermione magához húzta, nem tiltakozott. Ez az éjszaka nem is alakulhatott volna jobban. Hála Draconak és titokzatos szerelmének.

-----

A szerelmeskedés csodálatos volt. Pitonnak csak arra kellett figyelnie, hogy ne felejtsen el újra inni a százfűlé főzetből az egy óra leteltével. A szőlő és a fagylalt jó ürügy volt a pillanatnyi távozásra.

A lány gyönyörű volt. Alakja karcsú, mellei formásak, és pont akkorák, hogy a tenyerébe illettek. Nem, a francba is. Draco tenyerébe!

Hermione göndör fürtjei szétterültek a párnán, szeme csukva, arcán kifejező mosoly. Piton – tőle szokatlan módon – legszívesebben minden gondolatát a lány fülébe suttogta volna. Pitonként talán meg is tette volna, de Draco testében nem gondolhatott ilyenre. Még a végén a lány úgy dönt, inkább Draco kell neki, nem ő!

A kis griffendéles az éjszaka alatt többször meglepte. Nem volt szégyenlős, mindenben benne volt, és könnyen a kezébe vette az irányítást. Nem játszotta a szende szüzet.

Hiába próbálta, nem találta nagyobb hibáját a lánynak, mint állandó okoskodása, amivel óráin rendszeresen az őrületbe kergette. De most őszintén, tényleg olyan nagy probléma hatalmas tudásvágya? Diákként őt is mindenki különcnek tartotta…

-Vao – mondta éppen a griffendéles. – Most már értem, miért van oda érted minden harmadik lány Roxforban…

Piton nagyon humorosnak találta a lány szavait, így belefojtotta a szót. Persze, Perselus Piton, a zsíros hajú denevér, mint Roxfort szívtiprója!

- Néhány esetben ez mit sem ér…

- Tudom. És sajnálom, hogy aki fontos lenne, annak pont nem te kellesz…

- Csak várd ki a végét! – nevetett fel jókedvűen. Kicsit zavarta, hogy Hermione látszólag mindent tudott Draco szerelmi ügyéről, míg őt nem avatta be a fiú. Ki lehet az a titokzatos nő?

- Ez a beszéd! – buzdította Hermione, majd folytatta. – Aludnunk kéne. De nem itt…

- Miért ne? Majd korán reggel eltűnünk, még reggeli előtt. Nem engedlek még ki a karjaim közül. De jól vagy?

- Nagyszerűen. És te? Nem bántad meg?

- Úgy ismersz te engem? Csodálatos vagy. Hülye az a Krum, hogy ezt elfelejtette. De örülnék, ha valamit megígérnél. Ha vége a tanévnek, adj Pitonnak egy esélyt, rendben? Szeretném, ha közösen megtalálnátok a boldogságot, vagy legalább megpróbálnátok. Mindkettőtöket nagyon kedvellek. Örülnék, ha nektek sikerülne.

Ezt muszáj volt elmondania. Ha az igazi Draco ennyire tisztában van barátnője érzéseivel, talán a valóságban is mondana hasonlót. Saját maga pedig nem hagyhatott ki egy lehetőséget, hogy „előkészítse a terepet”.

- Köszönöm Draco. Nagyon kedves vagy. Ígérem, adok Pitonnak egy esélyt. Túlságosan megkedveltem a nyáron, életem végéig bánnám, ha elmulasztanám még a próbálkozást is. És remélem, te is megtalálod majd a boldogságot és a megfelelő nőt.

- Úgy lesz, tudom. De most már tényleg aludjunk. Jó éjt! – csókolta meg szeretettel a lányt, amíg megtehette.

- Jó éjszakát! – válaszolta a lány, majd egymáshoz simulva elnyomta őket az álom.

-----

Piton reggel saját alakjában ébredt. Hermione meztelenül hozzásimulva, félig a mellkasára borulva aludt. A férfi a történteken gondolkodott. Végre övé lett Hermione. Igazából. Ez az emlék végigkíséri majd az elkövetkező egy év során. Aztán ha a lány végre levizsgázott, randevút kér tőle. A beszélgetésük után szinte biztos volt benne, hogy igent mond majd. Ha elsőre nem is, kitartó lesz. Ez a nő kell neki. Hihetetlen, hogy eddig nem jött rá - végre újra szerelmes. Remélte, nem azok a férfiak közé tartozik, aki koruk előrehaladtát minél fiatalabb barátnővel próbálják ellensúlyozni. Hermione kora mellékes volt a választásban. Inkább zavaró tényező, mint előny.

Óvatosan kicsúszott az ágyból, miután pár percig nézte a békésen szuszogó lányt. Nehéz lesz kibírni nélküle hónapokig.

A fürdőszobában újra ivott a százfűlé főzetből, majd visszament a hálószobájába.

- El ne aludj Hermione – suttogta az időközben felébredt lánynak. – Én most felosonok. Pár perc múlva kövess, ha nem akarod Pitont bevárni az ágyában. –Még egy utolsó puszit nyomott a lány homlokára, majd elment.

Egy órát a konyhában töltött. Meg kellett várnia, míg visszaváltozik Perselus Pitonná. Ezután visszament a szobájába, ahol meglepetésére Hermione még mindig békésen aludt. Most mit csináljon?

- Jó reggelt, Miss Granger – szólalt meg végül könnyednek szánt hangon. – Ugye nem rám várt egész éjjel ilyen hiányos öltözékben? – mutatott a lányra, remélve, hogy zavarba hozza.

- Bocsánat, tanár úr – suttogta a lány. – Én csak…

- Ne magyarázkodjon. Fél órája összefutottam Dracoval a folyosón. Minden világos számomra – improvizált gyorsan valamit.

- Amikor ön kijött Petunia néni szobájából? – kérdezte Hermione.

Pitonnal megfordult a világ.

- Micsoda?!

- Láttam tegnap este bekopogni hozzá. Remélem komolyak a szándékai vele…

- Miért? – rettent meg. Rosszat sejtett. Nagyon rosszat.

- Mert Draco… azt hiszem, szerelmes belé. Úgy tudom, ön is tisztában van azzal, hogy odavan az idősebb nőkért… Petunia néni pedig hetek óta keresztülnéz rajta…

Pitont sokkolta az információ. Draco elment Petuniához az ő alakjában? Szent Merlin! Ezért megöli azt a fiút!

- Értem. Hát majd elfelejti, mint az eddigi „szerelmeit” – mondta mégis a lehető legnyugodtabban. – Kimegyek öt percre. Addig öltözzön fel.

Öt perc múlva újra a szobában volt.

- Bocsánat… mindenért… - suttogta a lány. Zavarban volt és jól láthatóan szégyellte magát. – Reggeli után visszajövök kitakarítani, jó? És… még nem mondta, milyen büntetést kapok a… szemtelenségemért…

- Majd mindent megbeszélünk később. Megbüntetni pedig nem szándékozom. – mondta a férfi. Durva is lenne megbüntetni a lányt saját maga miatt. - Már nagykorú és szünet van. Legközelebb majd jobban vigyáz. Így is sokkal tartozom a felejtésátokért. Lépjen ide hozzám. Jobb, ha hopponálva viszem vissza a szobájába. A folyosó már nem biztonságos. Gondolom ön sem akar rosszindulatú pletykák céltáblájává válni.

Amint a lány odalépett hozzá, magához ölelte, és már a lány szobájában voltak. Élvezte a rövid testi kontaktust. Egy darabig úgyis le kell mondania róla. Remélhetőleg nem örökre.

- Reggelinél találkozunk. Addig beszélek Dracoval – tette hozzá inkább saját magának, majd már el is tűnt.

Dracot még nem találta a szobájában. Az egész éjszakát Petuniánál töltötte volna?

A saját szobájába ment, várakozni. Furcsa érzés volt a feldúlt ágyat nézni. Fél óra múlva messziről hallotta, hogy valaki közelít. Vörös fejjel Petunia rontott be a szobájába, a varázslókat átkozva.

- Beszélnünk kell! – kiabálta a nő. – Az a kis féreg elvarázsolt!

- Mi történt? – kérdezte mosolyogva. Álcáznia kellett magát. Ha Petunia megtudja, milyen szerepe volt az éjszaka eseményeiben, azonnal kikaparja a szemét.

- Este bekopogtál a szobámba. Azaz azt hittem, hogy te vagy az. Gyönyörű bókokat suttogtál a fülembe, majd… majd le-levettél a lábamról megint. Azt hittem, te is azt é-érzed, mint én a társaságodban… Azt hittem, te sem tudtál teljesen elfelejteni a közös múltunk után… Így beengedtelek a szobámba, ahol egész éjjel szeretkeztünk, de amikor reggel fe-felébredtem… az egyik diákod vigyorgott rám mellőlem az ágyból! Si-sikoltoztam, hogy mit keres ott, de ő csak mosolygott rám tovább… Majd megköszönte az éjszakát és kisétált a szobából! És közben nevetett! Magyarázatot követelek! – hadarta el a nő sokkolt hangon. Hangja el-elbicsaklott, szeme vörös volt a visszatartott könnyektől.

Piton élete egyik legnehezebb beszélgetése előtt állt. Amilyen kíméletesen csak tudta, előadta Petuniának, hogy mi történt. A saját szerepét „véletlenül” kifelejtette az események láncolatából… Végül még azt is megértette a nővel, hogy nem valószínű semmilyen kapcsolat kettejük között. Ami elmúlt, elmúlt.

-----

Reggelinél a lehető legdühösebben nézett a szüntelenül vigyorgó Dracora. Pedig a lelke mélyén gratulált a fiúnak. Igazi mardekáros! Mindenkit átvert, és a végén csak megkapta a nőt, akit akart! Igaz, először és utoljára. Bár ahogy a fiút ismerte, pár hét múlva már úgyis másba lesz szerelmes…

Petunia dühös tekintettel szabdalta apró darabokra az ételt tányérjában. Minden bizonnyal Dracot képzelte maga elé. Piton nem tudta teljesen megnyugtatni. Mégis hogyan tudna túllépni azon, hogy szeretkezett egy tizenhét éves fiúval? Ha a fia megtudná…

-----

Reggeli után Piton négyszemközti beszélgetésre hívta Dracot.

- Mégis mit képzelsz magadról? – kiabálta le a fiú fejét. – Az egy dolog, hogy átverted Petuniát, de te engem is átvertél! Miért?

- Bocsánat. De a vak is látja, hogy csak te jössz be Petuniának. Más alakkal nem lett volna érdemes próbálkozni.

- Akkor most mesélek valamit – sóhajtott fel Piton, és nagy vonalakban elmesélte Draconak ifjúkori szerelmének történetét.

------

- Akkor az egészről senkinek egy szót se! – mondta már az ajtóban, a kilincset szorongatva. – Nem tudom, meg tudom-e nyugtatni Petuniát a viselkedésed után. Olyan régi sebeket szakítottál fel! – sóhajtott. Hát igen. Petunia ezért rá is haragudni fog örökre. De Hermione miatt megérte.

- Bocsánat, én tényleg nem tudtam! – válaszolta Draco. Jókedve eltűnt. – Azt észrevettem, hogy tetszel neki, de azt nem tudtam, hogy régen szerelmes volt beléd.

- Hát most tudod.

- Bocsánat. Nem gondoltam, hogy téged is megbántalak ezzel. Ez eszembe se jutott. Akkor nem tettem volna ezt. Ígérem, mostantól távol tartom magam Petuniától.

- Neked továbbra is Petunia néni, vagy Mrs. Dursley. És ajánlom, hogy tartsd meg a szavad. Most menj. És tartsd a szád, ha jót akarsz! – fenyegetőzött még egyet Piton az iskolai stílusában. Az mindig bejött.

Következő fejezet