12. Hermione levele


Reggeli alatt Piton végig a griffendéles lányt fürkészte. Megpróbálta elképzelni, mint feleségét, és gyermekei anyját. Olyan békés, meghitt volt az az álom… nem hagyhatja, hogy befolyásolja az érzéseit! Ahelyett, hogy elfelejtené a lányt, még a végén beleszeret!

Élete során egyetlen egyszer volt szerelmes. De akkor még teljesen más volt minden. Fiatal volt, nagyon fiatal, azt hitte, majd megváltja a világot. Milyen naiv is volt! Aztán hirtelen rosszra fordult minden.

Egyszerre a sok bántó apróság összegyűlt, dühbe gurult és meghozta élete legrosszabb döntését, ami máig kihat életére. Beállt halálfalónak. Potterék állandó gonoszkodása Roxfortban, ahol barátai se nagyon akadtak különc természete miatt, Petunia epés megjegyzései a varázslókra… ez mind egyszerre összegyűlt benne, és elárasztotta. Voldemort könnyű megoldást ajánlott az élet problémáira. Szakított szerelmével, és részt vett a halálfaló gyűléseken. Néhány hét után már karján sötétlett a Sötét Jegy, és nem volt visszaút. Most már tudja, a düh rossz tanácsadó. Azért ilyen most, amilyen. Ritkán mutatja ki valódi érzéseit.

Amikor rájött, mibe keveredett, egyetlen emberre számíthatott. Albus Dumbledore nem hagyta elveszni a lelkét, segítségére sietett, amikor szüksége volt rá. Igaz, meg is kérte cserébe a segítség árát. Piton így rengeteg hasznos információt szolgáltatott ki a Főnix rendjének Voldemortról és hűséges csatlósairól. Árulónak érezte magát, de a saját élete volt a tét.

A kémkedés a mai napig rányomja bélyegét életére. Ebből látszik, hogy elég egy rossz döntés életünk során, és akár örökre megváltozhat minden.

Voldemort visszatértekor Dumbledore kérésére újra hűséget esküdött neki. A porban csúszott-mászott előtte. Elég nehéz volt ezt a megalázó magatartást összeegyeztetnie büszkeségével, de úgy érezte, sok embernek fontos, amit tesz. Még ha a külvilág egyelőre mit sem sejt ebből.

Hát igen, a varázsvilág. Ott sohasem volt túl népszerű. Ezért kezdett legtöbbször mugli nőkkel. De azért a boszorkányok között is szép számmal akadt olyan, aki azért vonzódott hozzá, mert olyan rossz híre volt. Szeretkezés alatt alig várták, hogy megnézhessék, végigsimíthassák kezén Voldemort bélyegét, hogy aztán kellemes borzongással testükben adják át magukat az élvezeteknek. Piton lelke mélyén elítélte ezeket a nőket, de nem volt hülye: ezek a nők kedvesek voltak, szépek, intelligensek… jó volt eltölteni velük az időt. Még ha csak rövid ideig is – a Sötét Jegy vonzalma általában csak rövid ideig tartott, mint ahogy Piton kapcsolatai is.

Kémkedése alatt megtanulta kontrollálni magát. Annyiszor kellett színlelnie, hogy nem esett nehezére hol kedvesnek, hol nyersnek lennie, ahogy a körülmények kívánták. Megérte a fáradozást.

Tavaly nyár óta a rend nem erőltette a kémkedést. Volt egy másik beépített emberük a halálfalók között, akiben Voldemort jobban megbízott. Piton helyzete ugyanis Bellatrix állandó áskálódása miatt megrendült a Sötét Nagyúr előtt. Állandó vizsgáztatásban volt része, és teljesíthetetlen parancsokkal bombázták. Állandóan borotvaélen táncolt. Életét csak annak köszönhette, hogy ilyen jól értett a bájitalokhoz. Volt néhány saját találmánya, amihez csak ő értett az egész világon, Voldemortnak pedig szüksége volt rájuk. Amíg ezeket elkészíti rendszeresen időre, életben marad Bellatrix ellenére.

Az elmúlt egy évben nagyon ritkán szólította magához a Nagyúr. Piton ezt egyáltalán nem bánta: szeretett volna még élni, amíg lehet. Most viszont kétségesebb volt a helyzete, mint eddig valaha. Ha csak egy halálfaló is életben maradt a sikertelenül végződött Harry Potter elrabló akció során, aki felismerte… nem, ebbe jobb nem is belegondolni.

Gondolatai lassan visszakanyarodtak diákjára. Mit csináljon? Mindig magabiztos volt a nőkkel – soha nem vette szívére a visszautasítást, de Hermione más volt. Nem akarta, hogy a lány nemet mondjon, ha eljön az ideje. De még olyan messze van az az idő, amikor egyáltalán legálisan próbálkozhat… és addig nem ártana, ha egy kicsit felderítené a terepet. Csak hogy lássa, hogyan viszonyul hozzá a lány. Nagyra nőtt denevérnek látja ő is, mint a többi diákja, vagy ő intelligensebb ennél, és mélyebbre lát. Csak arra építhetett, hogy kedvesen viselkedett vele, amikor a felejtésátkot kérte. A felejtésátok előtt is bizakodó volt, erre utal az akkor saját magának írt levele.

----------

Az elkövetkező két hét unalmasan telt. Hermione nekiállt tanulni a következő tanévre, Draco Petunia kívánságait leste, mint egy lelkes kiskutya, Dudley evett vagy az apját siratta, Ron Lunával, Harry meg Ginnyvel volt egész nap.

Petunia szokatlanul csendes volt, és néha kereste Piton társaságát. A három lépés távolság továbbra is megmaradt köztük, de néha nosztalgiáztak a múltról. Csak csendes beletörődéssel – mint akik tudják, hogy ami elmúlt, az elmúlt. Lakótársaiknak nem említették közös múltjukat.

Hermione néha még álmodott Pitonnal, de továbbra is igyekezett kiverni fejéből a férfit. Ez nem volt könnyű, mert túl sokszor jutott eszébe az a „kikönyörgött” csók, ami túl jól sikerült… Akkor azt mondta a férfinek, hogy nem akar egy vörös melltartó lenni a kanapén, néha mégis eszébe jutott ez a lehetőség is. Miért is ne? Fiatal még, most kell élnie, most kell tapasztalatokat gyűjtenie. Gondolatban ilyenkor mindig megszólalt a lelkiismerete, ami figyelmeztette: van barátja. Viktorral utoljára a téli szünetben találkozott, és furcsa mód már nem hiányzott annyira, mint szokott. Az is nehezítette a felejtést, hogy tudta: tetszik Pitonnak. Ez a csókjukkor egyértelműen kiderült. Ha próbálkozna a férfinél, valószínűleg nem utasítaná vissza. Akkor meg miért várna még egy évet a R.A.V.A.SZ vizsgájáig? Egyre bizonytalanabb lett.

Az elmúlt napokban Dracoban is tartania kellett a lelket. Szegény fiú bármit csinált, nem sikerült Petunia Dursley figyelmét felhívnia magára. Azt viszont észrevette, hogy Piton nagyon bejön neki, amin teljesen kiakadt.

- Tiszta hülye a pali, hogy nem használja ki a helyzetet – mondta a lánynak.

- De Draco! Csak tiszteletben tartja, hogy most lett özvegy! – lepődött meg Hermione. A gondolat, hogy Piton és Petunia együtt, szinte sokkolta.

- Petunia nem nagyon bánkódik. Nem venné zokon – mondott ellen a mardekáros.

- Ezt én is látom – húzta el Hermione a száját. – Szerintem régen lehetett köztük valami. Petunia nővére boszorkány volt, így találkozhattak véletlenül.

- Nem hinném, hogy Potter anyján keresztül ismerhették egymást. Petunia nem tudta, hogy Piton varázsló. Más lehet e mögött. Majd kinyomozom valahogy. Kíváncsi vagyok, mit eszik rajta Petunia.

Ekkor egy gonosz ötlet körvonalazódott Draco fejében. Most már tényleg itt az ideje a „mardekáros furfang” bevetésének. Régen kért szívességet bájitaltan tanárától. Talán most újra belemenne a férfi egy cserébe. Nem kell tudnia, kire vetett most szemet.

--------

- Perselus, beszélhetnénk? – lépett délután Draco a bájitaltan tanárhoz.

Draco már többször folytatott amolyan férfi a férfival beszélgetést házvezető tanárával, így Piton nem lepődött meg a fiú kérdésén. Draco mindig inkább hozzá fordult ilyen problémáival és nem az apjához. Perselus ennek köszönhetően pontosan tisztában volt azzal, hogy Draco kiket hódított már meg tanítványai közül. Ismerte a fiú különös vonzódását is az idősebb nők felé. Szerencsére ez a vonzódás nem terjedt ki egy roxforti tanárnőjére sem, Piton legnagyobb megkönnyebbülésére. Azt a problémát még ő sem tudta volna megoldani, ha Draco hirtelen beleszeret Minervába vagy a könyvtárosnőbe.

Draco most nem árulta el vonzódásának tárgyának nevét, ezt egy kicsit furcsállta. De azért szívesen segített neki azzal, hogy ismét teljesítse kérését. Csak annyit kérdezett:

- Mikor?

- Majd szólok, rendben? – mosolygott hálásan a fiú. – És köszönöm.

Csak a szobájában nevetett fel.

---------

Vacsoránál Piton Petuniát figyelte. A nő kezdett magához térni a kezdeti sokkból. Néha már veszekedett Harry Potterrel és újra agyonkényeztette a fiát. Már nem ijedt meg egy-két varázslattól sem, csak néha megvetően elhúzta a száját. Gúnyos modora és megjegyzései a diákokat Pitonra emlékeztette.

- Ő a női kiadású Perselus Piton – suttogta Ron Lunának, majd a többieknek is. Teljes mértékben egyetértettek.

- Összeillenének – adta hozzá Ginny. Ez a gondolat Hermionének és Draconak már egyáltalán nem tetszett. Azért hangosan ők is helyeseltek. Nem örültek volna, ha barátaik rájöttek volna: néha kiken jár az eszük.

--------

Pár nap múlva Hermione Granger rosszkedvvel ébredt. Ideges volt és feszült. Nem értette miért, mert az előző napja csodás volt. A napot Pitonnal kettesben töltötte, Lupin bájitalát készítve.

A nappaliban lézengett, mikor meglátta Pitont egy nagy halom üvegcsével. A magánlaboratóriuma felé tartott. Hermione gondolt egy merészet, és a férfi elé állt.

- Valami baj van? – nézett rá a férfi. Úgy látszott, csak most eszmélt fel gondolataiból.

- Nem segíthetnék valamit a bájitaloknál? – kérdezte a lány könyörgő arckifejezéssel.

- Ennyire unatkozik?

- Igen.

- Azt hittem, eléggé lefoglalja, hogy elvégez egy csomó házimunkát a házimanó helyett – gonoszkodott Piton. Hermione elpirult. Nem gondolta, hogy Piton erről is tud.

- Nincs semmi házimunka – vallotta be. – Minden könyvemet kétszer kiolvastam. Minden házi feladatomat megcsináltam. Tenni szeretnék végre valami értelmeset! – sóhajtott fel. – Biztos akad valamilyen feladat, amit elvégezhetnék… akár a legalantasabb szeletelési munkát is szívesen…

- Jöjjön – intett a bájitaltanár. – De ha nem fogad szót, visszavonom az ajánlatomat. A laborban nem ismerek ellentmondást!

Bent mindent lepakolt az egyik pultra, majd a fogasra mutatott, hogy vegyen fel a lány egy védőtalárt. Hermione szinte elveszett a nagy méretű férfitalárban, de Piton megsajnálta, és egy pálcaintéssel a méretére igazította a ruhadarabot.

- Köszönöm. Mit fogunk készíteni?

- Kedvenc vérfarkasuk úgy néz ki, hogy beszervezte néhány társát, hogy Harry Potter oldalán vegyenek részt a harcokban. Cserébe farkasölő főzetet ígért. Az elkészítését természetesen meghagyta nekem. Egész Angliában én vagyok az egyetlen, aki képes iható minőségűt készíteni belőle.

- Én azt hittem, az egész világon… hisz a főzetet ön publikálta évekkel ezelőtt a Havi Bájitalban!

Piton pislogni is elfelejtett egy ideig. Nem gondolta volna, hogy Hermione Granger olvassa a Havi Bájitalt… ráadásul tisztában van a munkáságával… vajon mit tudhat még?

- A világon azért még akad néhány mester, aki a leírásom alapján el tudja készíteni a főzetet, ha nem is olyan hatásosan, mint én. De ezek szerint ön is olvasta a receptet. Vissza tudja idézni a hozzávalókat?

És elkezdődött Hermione Granger magán bájital kiképzése. Piton kíméletlenül kikérdezte mindenről. A lány pedig várakozásán felül szerepelt. Kétségtelenül volt érzéke a bájitalkészítéshez. Na persze ezt nem kötötte az orrára. Inkább jól leszidta, amikor egy centiméteres darabok helyett kilenc millimétereseket vágott az egyik hozzávalóból. A lány ellenkezés nélkül újrakezdte a munkafolyamatot. Innentől kezdve már nem nagyon beszéltek, mindketten elmerültek a saját munkájukban. Valami zavar mégis ott volt a levegőben. Valami ki nem mondott, amit mindketten éreztek.

-----

Amikor némán dolgoztak egymás mellett, a lány úgy érezte, nem csak ő van enyhén zavarban a helyzettől, hanem a tanár is. Mikor véletlenül a karjához ért, azonnal bocsánatot kért, pedig ez egyáltalán nem volt jellemző rá.

Hermionét megnyugtatta a tudat, hogy nem csak ő nem tudja, mit tegyen, hanem a férfi se. De ugyanez zavarba is hozta. Te jó ég: kölcsönös plátói vonzalom egy középkorú férfival! Mi sül ki ebből? Még szerencse, hogy Piton nem is sejti, hogy vonzódik hozzá.

Mégis miért ajánlotta fel, hogy segít a férfinak? Még hogy nincs mit olvasnia? Ugyan már! Persze imád a bájitalokkal foglalkozni, de azért Pitonnal kettesben sokkal izgalmasabb. Egyszerűen kiváncsi volt, mi sül ki abból, ha kettesben maradnak, és együtt dolgoznak. Nem kellett csalódnia. Piton vizsgáztatta, magyarázott, gonoszkodott, de az egész mégsem volt ugyanolyan, mint az iskolában. Más szemmel nézett a férfira. Igyekezett belesni a kemény páncél mögé. Úgy érezte, ez néha sikerül is, de csak mert a férfi hagyta. Látszik, hogy nem szeret tanítani: nyáron sokkal lazább. Bizonyára Roxfortban a sok diák miatt sokkal mogorvább.

A zavar lassan felengedett, amikor a férfi – kissé iskolai stílusban – megint elkezdte kikérdezni a bájitalfőzés apró trükkjeiből. Így hamar eltelt az egész nap.

A nap végére már tudományos kutatásokról és eredményekről beszélgettek, vitatkoztak. Pitonnal lehetett ezekről a dolgokról beszélni, mert meghallgatta a másik véleményét. Igaz, el ritkán fogadta. Természetesnek vette, hogy mindig neki van igaza. Vita alatt éles szemmel minden következetlenséget kiszúrt a lány érvelésében, így Hermione sokat tanult a nap végére. Végre talált egy olyan beszélgetőpartnert, akivel komolyabb témákról is véleményt cserélhetett. Piton kora és tapasztalata itt óriási előny volt más férfiakkal szemben. Hermione rájött: ő és Viktor sohasem lesznek teljesen összeillők. Ha együtt akarnák leélni életüket, Hermione előbb-utóbb belehalna az unalomba, mint ahogy Viktor is, olyan különbözőek.

Hermionénak be kellett ismernie: neki hosszú távon csak olyan okos férfi jönne be, mint Piton. A kérdés csak az, Piton többi tulajdonságát el tudná fogadni?

Az estét ennek a kérdésnek a végiggondolásával töltötte. Azon gondolkodott hipotetikusan, el tudná-e fogadni Piton korát, kinézetét, belső tulajdonságait. Végül arra jutott, hogy igen. A kinézete nagyon is rendben van - Harryék akármit is mondanak -, a modorán ugyan lehetne csiszolni, de most a nyáron nagyon igyekezett, a kora pedig… nos, igen. Az azért kissé meredek. Majdnem húsz év! De egy próbát azért megér! Itt az ideje, hogy kiadja az útját Viktornak, és akcióba lendüljön – persze csak nagyon lassan, óvatosan Pitonnál. Minél jobban megismeri a nyár végéig, annál jobb. Aztán ha végre végzett Roxfortban, ennyi információval már tudni fogja, mit tegyen.

-----

Reggeli felé menet rosszkedvét Draco is észrevette.

- Ha nem ismernélek jobban, azt mondanám, pasi hiányod van! – nevetett a lányra.

- És ha az van? – mordult fel a lány. – Olyan jó lenne odabújni valakihez! Megesz a penész ebben a házban!

- Drága jó professzorunk meg nem veszi észre magát! – kötözködött tovább a lánnyal, miközben barátságosan átölelte a vállát.

- Ugyan, hagyj már! – vágott vissza, de az ölelést nem utasította vissza.

- Tegnap is egész nap a laborban voltatok kettesben! – mondta Draco. – Petunia olyan féltékeny volt! Még a drága fiacskájával is kiabált!

- Tényleg? – lett azonnal jobb kedve a lánynak. Nagyon nem szerette, ahogy az a nő professzorára szokott nézni. Tetszett neki, hogy féltékeny lett rá az a nőszemély.

- És volt oka a féltékenykedésre?

- Á, csak bájitalt főztünk és beszélgettünk. Tanulási céllal – tette gyorsan hozzá.

- Értem – mosolygott rá a fiú, mialatt beléptek az ebédlőbe.

Piton hideg szeme keresztüldöfte a párost. Draco gyorsan elengedte Hermione vállát, és leültek az asztalhoz. Adtak egy kis okot a féltékenykedésre bájital professzoruknak is. Petunia és Dudley ma nem ettek velük, mert előző este Dudley elrontotta a gyomrát és ágyban maradt. Anyja ápolta.

Evés előtt Piton postaosztást rendezett.

- Egy levél a Weasley testvéreknek, és egy Potternek Egyiptomból. Egy levél a Szent Mungóból Miss Lovegoodnak, és egy Bulgáriából Miss Grangernek.

Miután elolvasta Viktor levelét, Hermione hirtelen nem tudta, sírjon, vagy nevessen. Legyen még rosszabb a kedve, mint ébredéskor, vagy érezzen megkönnyebbülést.

- Rossz hír? – nézett rá Draco.

- Ahogy vesszük. Viktor azt írja, hogy bocsánatot kér, de megcsalt egy bulgár évfolyamtársnőjével. Ja, és hogy nem lenne-e gond, ha ezentúl nyitott kapcsolatban élnénk.

- A barom! – hördült fel a mardekáros.

- Vigyázz a szádra! – szólt rá Piton. Csodálkozott, hogy Hermione nem zavartatja magát, és előtte kitárgyalja legbelsőbb magánügyeit. Inkább csak azért figyelmeztette Dracot, hogy így felhívja jelenlétére a figyelmet, amit valószínűleg elfelejtett a lány, azért ilyen nyílt.

- Mi az a nyitott kapcsolat? – kérdezte Luna.

- Amikor nem csak a barátoddal fekszel le, hanem mással is, és ezért a párod nem haragszik, mert ő is ezt csinálja – világosította fel Hermione.

- Fúj – húzta el a száját Ginny. – Ez a Krum nem normális. Ugye ebbe nem mész bele?

- Nem. Igazából ez most egy jó ürügy, hogy szakíthassak vele. Már egy ideje rájöttem, hogy nem is vagyok szerelmes belé. De akkor is! Hogy volt képes erre? Először megcsal, aztán engedélyt kér rá, hogy tovább csinálhassa? Bevallom, én sem voltam tökéletes ebben a kapcsolatban, mert egyszer én is csókolóztam mással, de… de ez azért durvább!

- Kivel csókolóztál? – döbbent meg Harry, majd Ronra nézett. – Ugye nem…

- Nem, nem Ronnal. De semmi közötök hozzá.

Piton érdeklődve figyelte a beszélgetést. Máris többet tudott meg Hermionéről, mint remélte. Hermione Granger csókolózott valakivel, amíg Krummal járt? Valakivel, aki nem Potter vagy Weasley? De akkor kivel? Csak nem Dracoval? Draco azt mondta, megint egy idősebb nő jön be neki. De mi van, ha hazudik, és… nem, ennek így semmi értelme. Bár ölelkezve jöttek be reggelizni, de vele nem csókolózhatott a lány. Kizárt. És különben is, akkor miért kérte volna a fiú újból a cserét? Azzal csak rontaná az esélyeit!

A lány pedig könnyebb erkölcsű, mint gondolta… ez tetszett neki. Nem is olyan kis szent…

Következő fejezet