11. Hermionéval álmodva


Dumbledore fél óra múlva lent a konyhában találta meg Pitont, aki addigra látszólag teljesen lenyugodott. Az igazgató nem faggatózott. Visszamentek az emeletre, ahol szintén megnyugodtak a kedélyek. Petunia és Dudley egy ablakon keresztül nézték otthonuk maradványait.

- Ki kéne találni valamit, hogy hova vihetnénk őket – mondta az igazgató. – Most már ők is veszélyben vannak. Gondolom, itt nem maradhatnak. De azt szeretném, ha Harryt befogadnád. Itt vannak a barátai.

- Nyár végéig az marad, aki akar – mordult fel dühösen Piton. – De Albus, most már kiakasztom a bejáratra a MEGTELT táblát! Nem szeretném, ha lassan egész Roxfort és a rokonság ide költözne!

- Ezek szerint mi is itt maradhatunk a fiammal? – fordult oda hozzájuk Petunia.

- Igen. Nem szeretnélek benneteket elválasztani Harry Pottertől – válaszolta gúnyosan. – Vagy talán őt is utáljátok, mert varázsló? Mégis a varázstalan férjed akart megöletni benneteket!

Dudley erre újra sírni kezdett, de Petunia állta a kemény vádakat.

- Igazad van. Sohasem szerettem a varázslókat. De ha régen kaptam volna egy esélyt, lehet, hogy minden másként alakul…

Mindenki érezte, hogy a beszélgetés rejtett szavakat, gondolatokat közvetít a két felnőtt között, amit csak ők érthetnek.

- Mindegy – nyugodott le Piton. – Szeretitek vagy sem, ez egy olyan ház, ami tele van varázslattal. Majd megszokjátok. Vagy elviselitek. Ha valamit nem értetek, vagy nem tudtok, kérdezzetek bátran. Nyitok nektek egy-egy szobát. Ne ijedjetek meg, ha egy-két bútor furcsán viselkedik.

-----------

Fél óra múlva egy bonyolult varázslat segítségével visszavarázsolták a házat eredeti helyére. A házon belül nem lehetett érezni semmi változást. Csak ha kinéztek az ablakon, akkor tapasztalták, hogy a házzal szemben most egy mező terül el, míg a szomszédban más varázsházak állnak, varázsló lakókkal.

Miután Dumbledore elment, Piton összehívott egy „lakógyűlést”.

- Elmegyek bevásárolni az új lakóknak, mert mindenük megsemmisült. Ha valakinek kell valami, írjanak listát.

Furcsa volt, hogy míg Petuniát tegezi Piton, addig diákjait és Dudleyt nem.

Harryék ámulva nézték az ablakból, amikor Piton egy sportkocsival távozott. Itt már a diákokra nem vonatkoztak olyan szigorú szabályok: napközben kimehettek, csak nem túl messzire. A falu biztonságára több auror figyelt éjjel-nappal.

- Piton nem volt pár napja étteremben? – kérdezte Harry hirtelen barátaitól.

- De, volt – válaszolta Hermione, kissé elvörösödve. Akkor történt az a MEZTELEN baleset. Milyen sok minden történt azóta…

- Akkor azt hiszem, láttuk – mondta a fiú. – Petunia néni születésnapján étterembe mentünk. Engem nem mertek egyedül a lakásban hagyni, így magukkal vittek. A szomszéd asztalnál ült egy Pitonra nagyon hasonlító férfi, de annyira… furcsán viselkedett, hogy azt hittem, csak hasonlít. Le fogja szedni a fejem, hogy nem köszöntem!

- És mit csinált Piton? – kérdezte mohón Ron.

- Hát… izé… szerintem eléggé intenzíven udvarolt egy gyönyörű nőnek. A nő látszólag teljesen odavolt érte, Piton… izé… még meg is csókolta ott, mindenki előtt! – jött zavarba Harry.

- Igen, közben kiderült, hogy Piton népszerű a nők körében – húzta el a száját Ron. – Képzeld, még egy melltartót is találtam a nappali kanapéján…

Az elkövetkező néhány órában lelkesen kibeszélték a nyár eddigi történéseit.

-----------

Hermione mosolyogva nézte Draco átszellemült arcát. A fiú jól viselte a halálfalók elleni küzdelmet, és Harry Potterre se tett kötekedő megjegyzést. A két fiú ugyan ellenségesen méregette egymást az elmúlt órákban, de látszólag kibékültek a kialakult helyzettel. Harrynek elég volt, hogy két legjobb barátja elviseli a mardekáros társaságát.

Draco a harc végén óvta, védelmezte Petuniát, ahogy tudta, de cserébe a nő észre se vette. Ez nem vette kedvét a fiúnak: örömmel töltötte el, hogy most már a közelében lehet Petuniának. Egyelőre ennyi is elég.

Mikor Harry Ginnyvel félrevonult „beszélgetni”, Draco és Hermione is keresett egy nyugodt sarkot.

- Szerinted honnan ismeri Piton Harry nevelőanyját? – kérdezte a lány.

- Nem tudom. De úgy látom, rég nem találkozhattak, és Petunia alaposan meglepődött a találkozáson. Elég idegesnek tűntek, nem gondolod? Így ráförmedni valakire, akinek most halt meg a férje…

- Biztos megvolt rá Pitonnak az oka – vette azonnal védelmébe tanárát Hermione önkéntelenül.

Draco erre megint gúnyosan mosolygott, Hermione pedig visszagondolt a nap eseményeire. Különösen egy mozzanatra, amikor hopponálás előtt a férfi átkarolta. Karja a válla körül…

- Hermione, figyelsz te rám egyáltalán? – kúszott be egy hang a fejébe. Dracoé.

- Igen? Mit akarsz?

- Éppen beszélgettünk, ha nem vetted volna észre. Már fényes nappal is álmodozol?

- Bocs… éppen szegény Harryre gondoltam… - mentegetőzött.

- Na persze, Harryre. Azt kérdeztem az előbb, szerinted van-e esélyem Petuniánál most, hogy nem állhat közénk a férje.

- Nincs – vágta rá Hermione őszintén.

- Nekem eddig senki sem tudott ellenállni – válaszolta a fiú, ülés közben is kihúzva magát. Hát igen, lassan visszatért az iskolában már túl jól megismert beképzeltsége.

- Na persze… - húzta el Hermione a száját.

- Nem viccelek! Akit eddig akartam, mind megkaptam. Mardekáros vagyok, emlékszel? Van egy módszerem, ami mindig bejön az idősebb nőknél.

- És mi az?

- Bocs, de nem mondhatom el. Megígértem valakinek. Titok. De azért hatásos.

- De Draco! Szemét dolog átverni egy nőt! Ha nem kér belőled, egy idő után felesleges próbálkozni. Ha pedig valami aljas trükkel…

- Nyugi! – vágott a szavába Draco. – Eddig mindig jól sült el a dolog. És természetesen először személyes vonzerőmet vetem be, és csak aztán jönnek az aljas trükkök, ahogyan te nevezed mardekáros furfangomat – nagyképűsködött a fiú.

-----------

Piton órák múlva tért vissza, rengeteg szatyorral. Mindenki kiszaladt az udvarra, segíteni kipakolni. Úgy érezték magukat, mintha maga a Mikulás jött volna látogatóba.

Hermione lecsapott új könyveire. Nála csak Petunia örült jobban: meghatódott, hogy Piton emlékszik ifjúkori kedvenc színére és stílusára. Amint felvette egyik új ruháját, Harry és Dudley is meglepődött, míg Draco álmodozva felsóhajtott. Petunia Dursley éveket fiatalodott és kevésbé zordan nézett ki. Na persze ez nem sokat segített rajta.

- Köszönöm, Perselus – suttogta a nő, mire a férfi zavarba jött. Szerencsére senki sem vette észre rajta.

Dudley ruhái egy kicsit szűknek bizonyultak. Amikor ezt a fiú hisztis hangon szóvá tette, anyja meglepetésére közölte:

- Nem baj, így legalább muszáj lesz fogynod egy kicsit!

Piton – mielőtt még kitörhetett volna a botrány – gyorsan egy varázslattal megnövelte a ruhák méretét. Dudleynak ez se tetszett. Ő nem fog olyan ruhát felvenni, amit elvarázsoltak!

- Akkor járjon meztelenül – közölte Piton. – De ez esetben ne kerüljön a szemem elé. Sajnálom, nem tehetek róla, ha a kapható lehető legnagyobb méret túl kicsi magára!

Dudley erre végre befogta a száját.

---------

Este vacsoránál Hermione és Petunia egymás mellett ültek, szemben a házigazdával. Pitonnak így lehetősége volt összehasonlítania a két nőt. Teljesen meg volt zavarodva, mit is akar. Újramelegíteni kapcsolatát a friss özvegy és savanyúvá vált Petuniával, vagy álmodozni egy friss és csinos, de elérhetetlen diáklányáról? Egyik se tűnt jó megoldásnak.

---------

Piton úgy döntött, legelőször újra próbálkozik az álomnő főzettel Hemione hajszálával, hátha így elfelejti a lányt. Muszáj volt újra próbát tennie. Ehhez most biztosra ment: egy percre eltűnt a vacsoraasztaltól, és egyenesen a lány hajkeféjéből szerzett egy hajszálat, amit aztán tüzetesen meg is vizsgált.

Aznap este a teljes hatású álomnő főzet mellett döntött. Bezárkózott a szobájába, majd aludni ment.

Álmában ő és Hermione egymással szemben álltak egy virágos mezőn. Piton közelebb lépett a lányhoz, és gyengéden megcsókolta. Olyan furcsán ismerős, de mégis zsigerekig hatoló, sokkoló volt az a csók…

A lány felnyögött karjai közt, és a férfi hajába túrt, így vonva még közelebb magához. Piton keze a lány hátára vándorolt, tenyerével felgyűrve ruhája anyagát.

Hosszú percek múltán már mindketten meztelenek voltak. Mikor kérdőn a lány szemébe nézett, Hermione szenvedélyesen megcsókolta, így válaszolva a néma kérdésre.

A szeretkezés után csak feküdtek békésen, összesimulva, egyszerre lélegezve. Piton keze lágyan simította végig a lány testének ívét.

Az álom még sokáig folytatódott, mire elérkezett a váltás pillanata, a házisárkány effektus.

Meglepő módon a helyszín nem változott, és a körülmények se nagyon. Piton alatt megint ott feküdt Hermione, csak valahogy más volt. Alakja gömbölyűbb, melle súlyosabb, szeme és ajka körül apró ráncok. Haja továbbra is hosszú és kusza, itt-ott egy-két ősz hajszállal.

A szeretkezés is ugyanolyan intenzív volt, csak sokkal természetesebb, összeszokottabb. Egyszerre szenvedélyes és megnyugtató. A szerelmeskedés után összebújtak még egy kicsit, majd Hermione megszólalt:

- Gyere, menjünk vissza. A gyerekek nemsokára megérkeznek. Megint kinevetnek minket, ha elkésünk – nevetett férjére, miközben öltözni kezdett.

Kézen fogva sétáltak Piton álomkunyhója felé, ami előtt öt fiatal várt rájuk. Három lány és két fiú.

- Megint a réten sétáltatok? – vigyorogtak huncut tekintettel rájuk, mire Hermione elpirult. Piton olyan szépnek találta így, hogy szeretettel megcsókolta.

- Tudod, én is ott fogantam – mondta a legidősebbnek tűnő fiú egy fekete, hosszú hajú lánynak. Fogták egymás kezét. A lány elmosolyodott, és gyengéd csókot lehelt ajkaira.

- Anya, apa, bemutatom Jasmine Pottert, a menyasszonyomat – nézett szüleire a fiú.

Hermione erre örömmel megölelte őket.

- Ez igaz? Végre igent mondtál Perselusnak? – nevetett a lányra, mire az szégyenlősen bólintott.

Piton szintén gratulált fiának és leendő menyének. Egy Potter a családban! Harry Potter lánya és az ő fia!

Mind bementek a kunyhóba, ahol vidám tűz lobogott a kandallóban. A Piton család asztalhoz ült: Piton, Hermione, két fiuk, ikerlányaik és Jasmine. Nemsokára messzire vitte a szél vidám nevetésük hangját…

----------

Piton ismét sokkolva ébredt álomnő főzetes álmából. Még mélyen magában érezte az érzést, ami átjárta álma alatt. A mély, színtiszta szeretetet. Ez lett volna a házisárkány effektus? Semmi veszekedés? Semmi elcsúnyulás? Ha Hermione Grangerrel élné le az életét, az lenne a legrosszabb következmény, hogy szeretetben élnének álomházában, felnevelnének négy gyereket és Harry Potter lánya összejönne a fiával? Valamit elrontott a bájitalban. Ilyen nincs!

Következő fejezet