17. Nézőpontok 

Aznap nem hozta a legjobb formáját bájitaltanon. Több kínálkozó lehetőséget is kihagyott a diákok megalázására, pedig a bonyolult bájital, amit elkészíttetett az órán, remek táptalaja volt az ügyetlenkedésnek és az üstök felrobbantásának. Ő mégis csak ült az íróasztalánál, és bámulta, ahogy az egyik kis elsős szalamandragyökeret kever a főzetbe, pedig ettől mérges gőzök keletkeznek, amelyek rosszabb esetben akár keléseket is okozhatnak.

Még akkor is egy félmeztelen (majd egyre ruhátlanabb) griffendéles nő járt az eszében, amikor elirányította a fél csoportot a Gyengélkedőre, Madam Pomfrey gondoskodó szárnyai alá. Alig várta, hogy véget érjenek az órái, és felkereshesse Hermionét valamilyen ürüggyel.

A nap csigalassúsággal telt, és csak az tartotta benne a lelket, hogy ebédnél egy pillanatra egymásra néztek Hermionéval. A lány zavartan lesütötte a szemét, Piton pedig gúnyosan elvigyorodott a hatáson, amit okozott.

Estefelé a könyvtárba ment, hogy megkeressen egy könyvet, amikor Hermione hangját hallotta az egyik polc mögött álló asztaltól. Közelebb lépett, hogy egy szót se veszítsen el a beszélgetésből. Szeretett hallgatózni, sok információhoz lehetett ilyen módon hozzájutni. 

z

Hermione fejéből nem ment ki az előző éjszaka. Piton érintései, az igyekezet, hogy örömet szerezzen neki, a lepedő nyirkossága, a férfi haja az arcába hullik...

Fáradtan a karjára hajtotta a fejét, és – rá nem jellemző módon – pihenésre használta a könyvtár egyik sarokasztalát. Egyetlen könyv sem hevert a környéken, egyszerűen nem volt kedve tanulni vagy olvasni. Gondolkozni akart, de a feje mintha teljesen üres lett volna, nem jutott egy épkézláb ötlet sem az eszébe. Most mégis mi a francot csináljon?

Nem örült, mikor óvatos torokköszörülést hallott a háta mögül. Egyáltalán nem volt abban a hangulatban, hogy bárkivel is acsarkodjon, vagy megjegyzéseket hallgasson.

Nem mozdult meg, hátha nem zavarja meg az illető, hanem inkább elmegy. Persze, ha Madam Cvikker áll a háta mögött, alapos fejmosásban lehet része a „könyvtár felszerelésének nem rendeltetésszerű használata miatt”, de nem érdekelte. Hisz ha ő és Piton… Nem, nem akar gondolni rá! Minden megváltozott, végérvényesen, örökre. A francba!

Miért írta meg azt a naplót? Miért nem volt elég az, hogy jól érezte magát Pitonnal? Miért akart többet? Tudhatta volna, hogy nem lehet jó vége ennek az egésznek! Most...

- Hermione? – Egy óvatos hang rángatta ki gondolataiból.

- Mi van? – fordult hátra támadásra készen, de csak Luna állt ott, kicsit sápadtan, hagymanyaklánc és minden egyéb ostobaság nélkül, sima sötét talárban. Egyszerűen túl normálisan nézett ki, látszott rajta, hogy valami nyomja a lelkét, és ez nem hagyja kibontakozni. – Mit szeretnél? – váltott hát át egy kicsit finomabb stílusra, mert Luna azon kevesek egyike volt, akit nem akart megbántani.

z

Piton a polchoz simult, hogy ne veszítsen el egyetlen szót sem a beszélgetésből.

- Sajnálom, hogy nem beszéltünk az elmúlt időszakban – hallotta Lüke Lovegood hangját. – Nem akartalak kihasználni, csak arra gondoltam, milyen jót tenne a karrieremnek a barátságunk. Ígérem, többet nem erőszakoskodom.

- Ugyan már, Luna, te mindig a barátnőm maradsz. Már ha te is szeretnéd. Te vagy az egyetlen lány, akivel jóban vagyok Piton óta. – Piton kihallotta a hangjából, hogy valószínűleg elpirult a mondat alatt, és talán még a szemét is lesütötte.

Egy darabig csend volt, majd széknyikorgás adta a férfi tudtára, hogy a két lány hosszabb beszélgetésre rendezkedett be. Nagyszerű!

Percekig csak csevegtek csupa csajos témákról, jól hallhatóan nem engedett még fel teljesen a köztük lévő feszültség. Különben minek beszélgetnének az időjárásról, meg Minerva legújabb talárjának színéről?

- Tényleg, mi a helyzet Pitonnal? – kérdezte Luna, és Piton érezte, hogy összeszorul a gyomorszája egy pillanatra. Tudta, hogy a lány csak végső kétségbeesésében dobta be a témát, hogy ne legyen csönd, feszült csönd, de ő akkor is kikérte magának, hogy ennek a libának rálátása legyen a kapcsolatára Hermionéval! Mégis mit képzel magáról? Kár, hogy nem jár Bájitaltanra, különben ezért alaposan móresre tanítaná!

-Ha én beavatlak minden gondolatomba Neville-lel kapcsolatban, cserébe te is csepegtethetnél egy kis információmorzsát – nevetett idegesen a gülüszemű, Piton meg forgatta a szemét a polc mögött. Vajon mit szólnának, ha hirtelen felbukkanna? Bár, jobban teszi, ha hallgat. Legalább nem kell varázslatot használnia, hogy belelásson Hermione fejébe. Feltéve, ha vannak olyan bizalmas viszonyban azok ketten. Legvégső esetben majd törli a rá nézve kompromittáló emlékeket Lovegood fejéből, nem ez lenne az első eset.

- Nem hinném, hogy kíváncsi lennél arra, ami kettőnk között zajlik. Már ha zajlik valami egyáltalán – felelte lassan, megfontolt hangon Hermione. Piton a könyvek között látta, hogy fintorog. Kezdte rosszul érezni magát.

- Miért, valami baj van?

Hermione sokáig nem felelt, mint aki nem tudja, mit mondjon. Amikor végül megszólalt, fájdalommal volt tele a hangja.

- Nem tudom, mit akarok. Talán a magány beleugrasztott valami olyanba, amire nincs is igazán szükségem – rázta a fejét.

- Ennek köze van ahhoz a tényhez, hogy az éjszaka közepén osontál be a szobádba?

- Hogy ez a liba mit meg nem enged magának! – gondolta Piton mérgesen.

- Igen. Történt valami…

- Piton kihasznált? – Luna hangosan kifakadt, de aztán a szája elé kapta a kezét. – Bocs, nem akartam kiabálni. Szóval Piton erőszakoskodott veled?

- Nem, dehogy, én is akartam, ez volt a legszörnyűbb az egészben. Sőt, ha nem írok le mindent a naplómban, bizonyára nem is történik semmi. – Hermione minden szót úgy ejtett ki, mintha harapófogóval húznák ki belőle. Piton sejtette, hogy sohasem volt az a típusú lány, aki a problémáit közbeszéd tárgyává teszi, így nehezére esett most kiöntenie a szívét.

- Nem igazán értelek – rázta Luna a fejét.

- Írtam egy naplót az érzéseimről, a vágyaimról. Piton persze elolvasta, de nem is ez a baj. Mindig is ki akartam próbálni, milyen Pitonnal együtt lenni úgy, hogy nem vagyunk vámpírok. És olyan magányos voltam hónapokig, hogy az ötlet egyre vonzóbbnak tűnt. – Szeméből legördült egy könnycsepp, de aztán nagyot sóhajtott, és összeszedte magát. Láthatóan elszánta magát: ha már beavatja Lunát a dolgaiba, akkor semmit sem hagy ki. – Ő a stílusa ellenére rendes volt velem, és nem használta ki a gyengeségem. Ebből arra következtetek, hogy ő is érdeklődik irántam, talán jobban is, mint én őiránta. Tegnap estig azt hittem, hogy nekem is megfelel ez. Hogy ő legyen a társam, hogy együtt próbáljunk boldogulni a továbbiakban.

- Szerelmes lettél belé? - vágott a szavába Luna.

- Nem, és ő se belém. Legalábbis, remélem – pirult el. – Mert azt hiszem, hülyeséget csináltam. Olyasmibe lovalltam bele magamat, ami nem működhet. Arra építettem a vágyaimat, amit vámpírként átéltem. De most már belátom, hogy az egyszeri, megismételhetetlen alkalom volt.

Piton a könyvek mögött nem értett semmit. Hermione nem ugyanott volt, mint ő? Nem ugyanazt érezte, amit ő? Mi ez a kiábrándultság, amikor ő most érzi először igazán jól magát, pont az ő társaságában? 

- Ennyire rossz volt? – tette fel Piton kérdését Luna.

- Nem, nem volt rossz. – Piton megkönnyebbülten felsóhajtott rejtekében Hermione válaszát hallva. Hamar bízta el magát. – Nem rossz volt, hanem borzalmas! Mikor azt hittem, valami elkezdődik, már vége is volt! – pirult el. – Hogy lehet valaki ilyen rossz az ágyban? Nem hinném, hogy meg szeretném ismételni még egyszer ezt az éjszakát.

z

Piton úgy érezte, eleget hallott. Ez égőbb, mint amit valaha is átélt! Lüke Lovegood az ő szerelmi életén csámcsog! Néhány óra múlva Robbantós Longbottom is hallja majd a történetet, később talán a Hírverőben is megjelenik egy izgalmas cikk, ha nem tesz sürgősen ellene.

A legjobban mégis azt fájlalta, hogy alig kezdődött el valami közte és Hermione között, máris vége. Már persze, ha ennyiben hagyja! Talpra kell állnia a sokkból, és orvosolnia kell a problémát!

A beszélgetés végéig nem mozdult a polc mögül. Luna a várakozásával ellentétben nem kapott röhögőgörcsöt, hanem segítő szándékú, de annál bugyutább kérdéseket tett fel barátnőjének, hogy kipuhatolja, mi a probléma. Piton olyan kérdésekkel szembesült, mint hogy „kicsi neki?”, „büdös a szája?”, „ferde hajlamai vannak?”, és ettől sem érezte férfiasabbnak magát. A fenébe is, reggel még milyen jól érezte magát! Életében nem került ilyen közel ahhoz, hogy kijelenthesse, szinte boldog (esetleg egyszer, 16 évesen, amikor Lucius elvitte Oda, de az egy másik történet). Erre este ugyanott van, ahol eddig, ha nem lejjebb!

Hermione végül elmotyogta problémáit Lunának, mélyvörös arccal, szinte suttogva. Piton hegyezte a fülét, és bánta, hogy nincsen telefül a zsebében. Gondolatban jegyzetelt, majd egy képzeletbeli „Mai teendőim” listára odabiggyesztette az Exmemoriamot is, mint most már biztos pontot. Amikor a két lány már a folyosón különböző irányba fordult, óvatosan Luna után osont, pálcáját a keze ügyében tartva. Fél óra múlva Luna nem értette, mit keres a második emeleti seprűtárolóban, de úgy érezte, végre egy kis izgalom történt az életében. Este már lelkesen mesélte Neville-nek, hogy a napját a Roxfort seprűtartóiban élő új állatfaj, a cirokcincérek társaságában töltötte.

z

Hermione nem tudta, hogyan közölje majd Pitonnal, hogy kihasználta egy éjszaka erejéig. Mert úgy döntött, ez lesz a legjobb fedősztori. Azt mégse vághatta a férfi fejéhez, hogy éjjel olyan hatással volt rá, amit nem szeretne egyhamar újra átélni. Idegesen várta a pillanatot, amikor kettesben maradnak, és muszáj lesz beszélnie vele.

Addig idegességét környezetén vezette le.

- Mit mondott a vámpír haverod? – kérdezte Ron a vacsoraasztalnál. – Láttam, hogy beszéltek, mielőtt elmenekült. Megköszönte a vacsorát, amit tálcán kínáltál neki, ki tudja miért cserébe?

Hermione tudta, hogy hazudik, mert rajta és Pitonon kívül senki sem látta a vámpírt az elmenekülése előtt, de azért gunyorosan válaszolt.

- Nem, elmesélte, hogy először majdnem téged környékezett meg, mert lánynak nézett. De aztán elmagyaráztam neki, hogy nem tehetsz róla, hogy így nézel ki!

Elment az étvágya, és otthagyta a félig kiürített tányérját a túlkorosok asztalán. Az előtérben érte utol Piton, aki megszorította a karját, hogy álljon meg.

- Jól vagy? – kérdezte.

- Igen, hogyne. És te? – Zavarban volt, és biztos volt benne, hogy ez látszik is.

- Igen, de beszélnünk kell.

- Hallgatlak – sóhajtotta a lány. Szóval nem úszhatja meg ezt a beszélgetést!

- Tudom, hogy mostanában sok időt szoktunk együtt tölteni, de én nagyon elfoglalt leszek az elkövetkező néhány hétben. Van egy projekt, amivel végeznem kell határidőre. Nagy baj lenne, ha egy darabig kevesebbet találkoznánk? Utána, ígérem, mindent bepótolunk – simította végig hüvelykujjával a lány állát, majd finoman megcsókolta. – Rendben van ez így?

- Aha – nyögte ki Hermione, és nem tudta, mit mondhatna még. Kap néhány hét haladékot, most még nem muszáj bevallania, hogy ő miként gondolkodik.

Piton bólintott, és elsietett a pince irányába.

- Legalább csókolni tud – sóhajtotta Hermione, és nekivágott a lépcsőnek. Azért kicsit csalódott, hogy Piton is úgy gondolkozott, mint ő. A projekt-mesét azért mégsem veszi be! Ezek szerint ő is várakozáson alul szerepelt?!

A Neville-ékkel közös nappaliba lépve látta, hogy Luna újra a régi. Visszavette hagymanyakláncát, és lelkesen mesélt valamilyen hihetetlen történetet vőlegényének. Örült, hogy a könyvtárbéli lelkizésük ilyen jó hatással volt barátnőjére, de ez nem ingatta meg abbéli elhatározását, hogy felejtésátkot szór a lányra. Túl sokat mesélt el neki, amit nem szeretne az újságokban viszontlátni. Luna jó barátnő, de a varázspálcájában jobban bízott.

Szegény lánynak néhány órán belül másodszor is törölték az aznapi emlékeit. Másnap reggel már volt is egy új elmélete az Emlékfaló Agyfurkászokról, amelyek az utóbbi időben elszaporodhattak a kastély területén. 

z

Hermione szörnyen unatkozott a vámpírkóros éjszakákon. A könyvtárba még mindig nem mehetett be, így kikölcsönzött nyitvatartási időben pár vaskos kötetet, de egyik sem kötötte le a figyelmét. Egyfolytában járt az agya, nem tudott lenyugodni. Mit kezdjen Pitonnal? Ő az egyetlen férfi, aki érdeklődik – azaz érdeklődött, gondolta bosszúsan – iránta, mégsem tudja, mit tegyen. Végül is, a szex nem minden, anélkül is lehetne harmonikus kapcsolatuk. Hangosan felnevetett, saját gondolatait hallva. Először a „harmonikus” szón, majd azon, hogy „kapcsolat” – Piton nevével egy mondatban -, majd magán a gondolat jelentésén. Persze!

Lassan beletörődött a sorsába, és ez viszonylagos nyugalommal töltötte el. Feltételezte, ennél rosszabb már nem történhet vele, mint amit eddig átélt, így derűvel nézett a jövő felé. Egyedül fog megsavanyodni, és kész.

z

Hermione meglepődött, Piton mennyire tartja magát a meséjéhez. A beszélgetésük óta tényleg szinte ki sem dugta az orrát a pincéből, kivéve néha, amikor a könyvtárba ment. Teljesen úgy viselkedett, mint aki elmerülten munkálkodik valamilyen nagy kutatási témán.

Ahogy közeledett a RAVASZ vizsgák ideje, a diákok is egyre több időt töltöttek a könyvtárban. Neville egyik este falfehéren esett be a kis nappalijukba.

- Mi történt? – ugrott hozzá Hermione, és egy karosszékig támogatta.

- Semmi, csak a könyvtárban jártam a sorokat, egy könyvet keresve. Teljesen elmerültem a gondolataimban, így mikor beleütköztem valakibe, nem is számítottam semmi rosszra, de aztán felnéztem, és Piton volt az! – Behunyta a szemét, mint aki felejteni próbál.

- És, mi történt?

- Meggyanúsított, hogy kémkedek utána. Vérben forogtak a szemei! Alig bírtam elmenekülni, meg akart ölni! – mesélte.

- És mit láttál? – Hermione nagyon szerette volna tudni, min dolgozik ennyire Piton, de maga nem merte megkérdezni tőle.

- Egy varázskönyvet szorongatott. Nem láttam a címét, de a vége valami Szútra volt.

Hermione elpirult, és beszaladt a szobájába. Erről a mugli könyvről már ő is hallott. De Piton mihez kezdhet vele? Csak egy dologra tudott gondolni, és az mindjárt más megvilágításba helyezett sok mindent. Örök magány? Megsavanyodás? Még mit nem! Piton nem is olyan lehetetlen, mint amilyennek látszik. Még a végén… nem, nem akart előre reménykedni. Elhatározta, türelmesen várni fog. És ha Piton felkészült, ad neki még egy esélyt. Nem olyan férfinak látszik, aki túl sok áldozatot hoz egy nőért, de ezt mindenképpen értékelnie kell.   

z

Piton meglepődött, amikor egy manó azzal a hírrel jelent meg a kandallójában, hogy vendége érkezett, aki látni akarja. Mivel Roxforton belül senki sem értesítette ilyen módon, ha találkozni akart vele, feltételezte, hogy kintről jött valaki.

Gyorsan elrendezte az éppen főzött bájitalt, hogy ne legyen probléma, ha fél órára magára hagyja, majd az előtérbe sietett.

- Perselus! – hallott a távolból egy ismerős hangot. – Alig változtál, öreg cimborám!

Pitont, mire magához tért döbbenetéből, már két erős férfikar ölelgette, majd meg is paskolta a hátát.

- Bruno – biccentett körülményesen, miután kiszabadította magát a zavarba ejtő ölelésből. – Minek köszönhetem ezt a váratlan látogatást?

- Évek óta nem láttalak, az nem elég indok? – kedélyeskedett a férfi, és intett, menjenek valami kevésbé nyilvános helyre. Piton a pince felé indult, mert saját nappalijánál jobb hely nem jutott eszébe.

- Nos, örülök – mondta, de egyáltalán nem így gondolta. Mégsem akarta megbántani Brunót, az egyetlen férfit, akit kis túlzással ugyan, de akár a barátjának is tekinthetett.

Hosszú évek óta nem találkoztak, de együtt készültek a Bájitalok Mestere szakvizsgára réges-régen. Bruno irigyelte Piton tehetségét, és gyakran zargatta kérdésekkel, problémákkal. Mivel ezzel Piton is tanult, segített neki, amiért ő hálával fizetett. Egyébként elég népszerű ember volt, így több helyre is magával cipelte Pitont, ahová egyedül esélye sem lett volna eljutni. Aztán a férfi Amerikában kapott egy kedvező állásajánlatot, és a „barátság” megszakadt. De vajon most mit akarhat?

- Foglalj helyet – mutatott egy karosszékre a nappaliban merev arcvonásokkal. – Pár percre magadra hagylak, amíg elrendezek egy bájitalt, rendben? Ha nem fejezem be, tönkremegy több napos munkám – szabadkozott.

- Menj csak, ráérek – kacsintott Bruno.

Piton nagyot sóhajtott, és eltűnt a laborjában. Ideges volt, mert csak egy indok jutott az eszébe, miért kereste fel régi barátja. Faggatózni akar, a „botrányon” szeretne csámcsogni ő is, mint a többi ember.

Később, amikor egy-egy üveg vajsör mellett üldögéltek, be is bizonyosodott félelme. Bruno faggatni kezdte, mi van a kis barátnőjével.

- Ha így neveznéd a jelenlétében, kikaparná a szemedet – tanácsolta, miközben magában élvezettel elképzelte a jelenetet.

- Olyan kis vadóc?

Piton csak elmosolyodott, nem válaszolt. Hiányzott neki a lány társasága, bár úgy érezte, a projektjével még nincsen kész.

- Együtt vacsorázhatnánk hármasban – ajánlotta Bruno. Piton a fejét rázta, mire ál-mérgesen folytatta. – Ugyan, ne játszd meg, hogy lehetetlen! Olvastam az újságban, hogy hetente többször is elhagyjátok kettesben a kastélyt. Miért ne lehetne egy ilyen kiruccanásotok ma este?

- Ne vegyél mindent készpénznek, amit az újságok írnak! De beszélek Hermionéval, mit szól az ötlethez.

z

Hermione meglepődött, amikor egy este Piton kopogott az ajtaján. Szíve nagyot dobbant, hogy most jött el a pillanat, amikor a férfi újra próbálkozni akar, és hirtelen nem tudta, felkészült-e rá. Megkönnyebbült, mikor Piton vacsorára hívta, egy régi barátjával. Már azért megérte igent mondania, hogy saját szemével meggyőződhessen arról, a férfinak tényleg vannak emberi kapcsolatai a Roxfort falain kívül is. Emiatt csak annyit kérdezett: Mikor?

Így aznap este hármasban Roxmortsban vacsoráztak. Piton előre figyelmeztette a lányt, hogy ne mondjon semmi kompromittálót a férfinek, biztos, ami biztos.

Az este azért kellemes volt, fogyott a bor, ürültek a poharak. Mindenki beszédesebb volt a kelleténél, de amikor Bruno elment a szállodája irányába, nem érezték úgy, hogy pletykára adtak volna okot.

- Mikor végzel a projekteddel? – kérdezte Hermione Pitontól, mert ez az este nagyon feldobta nyomott hangulatát, és a néhány pohár bor is a fejébe szállt.

- Hamarosan – ígérte Piton, és nem bírta megállni, hogy ne csókolja meg a lányt. Hermione visszacsókolt, és egészen közel bújt hozzá, szinte a falhoz lapította.

- Akkor jó – nevetett, majd még egy csók után a szobájába szaladt.

Piton úgy érezte, Hermione többet sejt a projektjéből, mint gondolta. Csak nem Longbottom szája járt el? Tényleg meg kellett volna ölnie. 
 

Következik: Lejtőn