13. Kirándulás 

Amint bezárult az ajtó Minerva McGalagony mögött, Hermione elsápadt, és a kanapéra roskadt. Felhúzta a köpeny szélét, és a lábára bámult, ami még mindig erősen vérzett.

Piton teljesen elfelejtkezett a lány sérüléseiről, így idegességében Hermionéra förmedt.

- Ezt miért nem gyógyította be?

- Nem pálcával mentem öngyilkosságot elkövetni – sziszegte a lány. – A nonverbális gyakorlatokhoz pedig túl gyenge vagyok. Meggyógyítana, vagy nem érek ennyit sem?

- Mi van? – meredt rá Piton, de közben kezével rutinosan a varázslatokat végezte.

- Arra elég jó vagyok, hogy takarózzon velem, de a barátjának nem tart!

- Granger, mit van ezen kiakadva? Nekem nincsenek barátaim, és kész! A diákom lehet, a sakkpartnerem is akár. Lehet beosztottam, bejárónőm is. Ha gondolja, a nyári kalandunk emlékére hívhatom szexpartneremnek is, de nekem akkor sincs barátom! Soha nem volt barátom, és soha nem is lesz!

- Akkor választhatok ezekből? – kérdezte a lány.

- Tessék? – akadt ki teljesen Piton. Ez nem az ő éjszakája volt. Szórakozik vele ez a lány? – Miért akar mindenképpen egy titulust?

- Mert akkor úgy érezhetném, tartozom valakihez. A sakkpartnert választom, oké? Elvégre azt csináltuk legtöbbet – pirult el.

- Diák – vetette ellen Piton. – Az már hét tanéve. Sakkozni szeptember előtt sohasem sakkoztunk.

- De az olyan semmilyen kapcsolat. A sakkpartner az jó, az tetszik.

- A szexpartner szórakoztatóbb – ellenkezett még inkább Piton. Ő maga sem tudta, mit akar elérni. Talán azt élvezte, ha elpirult Hermione?

- Egy éjszaka nem számít. Azóta csak beszéltünk róla, de nem csináltuk – motyogta.

Piton felvonta a szemöldökét, és ismét jelentőségteljes pillantással végigmérte a lányt. Nem tudta kiverni a fejéből a gondolatokat, amiket a naplójában olvasott az előbb. Alig volt túl néhány bekezdésen, mégis túlságosan is érdekes olvasmánynak tűnt.

- Nos, holnap reggel újabb pletyka kel szárnyra – mondta végül.

- Pontosabban, amiről eddig csak suttogtak, arról most már hangosan is beszélni fognak – vont vállat Granger.

- Akkor nem változik semmi, ugye? – kérdezett vissza Piton.

- Szerintem nem. Ezentúl sem kell szerelmesen andalognunk, hogy McGalagony ne rúgja ki – gúnyolódott.

- Nézze, köszönöm, hogy kihúzott a kínos helyzetből.

- Minden rendben, ha cserébe megtesz valamit.

- Mit is? – Piton kezdett rosszat sejteni.

- Azt mondta, el akar vinni Roxmortsba vacsorázni.

- Csak azért mondtam, hogy eltereljem az igazgatónő figyelmét arról, amiért eredetileg jött.

- Tudom, jól csinálta. De én attól még igényt tartok arra a vacsorára.

Piton halántékán lüktetni kezdett az ér, kezét olyannyira ökölbe szorította, hogy kiment belőle minden vér.

- Rendben – bólintott végül fogcsikorgatva. – Egyéb?

- Legyél egy kicsit kedvesebb velem, Perselus – suttogta a lány.

Piton felkísérte Hermionét a szobájához, majd visszatért a lakosztályába.

- Legyél kedves velem – motyogta maga elé, és belerúgott az egyik karosszék lábába, ami recsegve összetört. Egy pálcaintéssel helyrehozta a kárt, majd újra belerúgott, de ez alkalommal a lába fájdult meg, nem a bútor tört össze. – Csessze meg! Hülye liba! – káromkodott, majd lefeküdt aludni. Álmában szmokingban bálba vitte Grangert. Verejtékben úszva ébredt fel, majd inkább felkelt, hogy feltöltse friss főzetekkel a bájital-készletét. Éppen kifogyóban volt néhány mérge.

z

Az elkövetkező héten Hermione nem ért rá, hogy Pitonnal foglalkozzon – az egy hetes tavaszi szünet előtt az összes tanár dolgozatot íratott és esszéket követelt. Így szinte nem is találkoztak a nagy kirándulás előtt.

Piton hányni tudott volna, amikor a sárga busz begurult az iskola elé. Minerva idióta ötlete volt, hogy kiránduljanak úgy, mint a muglik, hogy ezzel is erősítsék a diákokban azt a gondolatot, hogy nem különbek, és, hogy varázslat nélkül is lehet boldogulni az életben.

A terv szerint mugli diákszállóban szállnak majd meg út közben, és kirándulással töltik az időt.

- Fel! – intett ingerülten, mire a diákok, mint a gyerekek, felzúdultak a buszra, hogy minél jobb helyet kaparintsanak meg. – Hova kerültem! – motyogta Piton, majd maga is fellépett a lépcsőfokon.

Nem volt szerencséje. Nem meglepő módon csak Granger mellett volt üres ülés. Szóval nem halogathatja tovább a találkozást.  

- Foglaltam önnek helyet – mosolyodott rá a lány.

- Nagyszerű – fintorgott Piton, majd jelt adott az indulásra.

Nagyon zavarta, hogy minden szempár kettejükre szegeződik. Nagy alkalom volt ez ennek a sok idiótának: amiről eddig csak pletykáltak, azt most láthatják a saját szemükkel!

- Akkor elmondom a szabályokat! – erősítette fel Piton varázslattal a hangját, hogy túlharsogja a zsivajt. – Minden tilos! – közölte, majd, mint aki jól végezte a dolgát, visszahuppant a helyére.

- Nagyon kemény – nevetett fel Hermione.

- Rád is vonatkozik – morogta Piton. – Azaz önre…

- Tegezzen nyugodtan. Már unom, hogy hol tegeződünk, hol magázódunk.

Piton nem válaszolt, inkább lehunyta a szemét. Egy hosszú utazást ezzel a társasággal a legjobb átaludni.

Hermione pedig… amíg nem hitte mindenki azt, hogy járnak, sokkal jobban élvezte a társaságát. A hülye körülmények elrontottak mindent, hogy arra a felettébb zavarba ejtő naplóról ne is beszéljen. Néhány részletébe szinte belepirult.

z

Este érkeztek meg az ütött-kopott kollégiumi épület elé.

- Teljesen mugli – húzta el a száját egy boszorkány, de inkább ijedtnek tűnt, mint elégedetlennek.

- Talán még csótányok is vannak a szobában. És egy idő után a melegvíz is elfogy a zuhanyzóból – rémisztgette Hermione élvezettel.

- Csomagokat fel, indulás – adta ki az utasítást Piton, és behurcolkodtak a recepciós pulthoz.

Hermione zavarban volt az indulás óta, és ez az érzés most még erősebben tört rá. Kivel fog egy szobába kerülni? Azaz ki hajlandó egy helyre kerülni vele?

- Két szobába kerülnek – állt eléjük Piton. – Mindegyik tízszemélyes, egyik a hölgyeké, a másik az uraké, nincs keveredés – morogta. – Magukkal sem teszek kivételt, Longbottom! – förmedt rá a remegő fiúra.

- Én… én csak azt szerettem volna mondani, hogy huszonegyen vagyunk – nyögte ki a fiú. Zavarban volt, mert elszokott már Piton stílusától, mivel egy ideje nem volt bájitaltana.

Piton a recepciós felé fordult, de az már a kérdés előtt ingatta a fejét.

- Nincs több szabad helyiség, csak az öné. Talán egy diákkal megoszthatná, egész nagy az a szoba is, négy személyes.

- Pótágy? – kérdezte Hermione félénken. Tudta, mi fog következni. Mivel a lányok vannak tizenegyen, őt fogják odavetni Pitonnak. Bár ezt ennyire kell bánnia?

- Nem fér be – rázta a fejét a recepciós, mire Piton lemondóan legyintett.

- Jöjjenek!

Lépcsőn másztak fel a harmadikra. Út közben Hermione hallhatta a méltatlankodó sustorgást, ami arról szólt, hogy míg a többiek külön szálláson senyvednek, addig ő Pitonnal vígan hancúrozhat a saját szobában. Nem tehetett róla, felnevetett a képtelen ötleten. Piton és a hancúrozás, ugyan már! Bár, ha jobban belegondol, ilyen alkalom ki tudja, mikor adódik az életében! Olyan régen volt már nyár, ő pedig azóta magányosan senyved! Bár Piton eddig nem közeledett hozzá, lesz egy hete, hogy felhívja magára a figyelmét. Nem kell több, csak egy újabb éjszaka, nosztalgiázni…

Amióta nála aludt, azóta nem tudott napirendre térni afölött, hogy akkor Piton nem is próbálkozott. Belülről gyötrődött, mi lehet ennek az oka, és minél többet gyötrődött, annál inkább biztosabb volt abban, hogy akkor is repetázik a férfival, kerül, amibe kerül! A kiránduláson kedves lesz hozzá, talán beválik.

- Ez a lányszoba – bökött Piton időközben egy ajtóra. – Ez pedig a fiúké. Az átjárást szigorúan büntetem. Mivel a zuhanyzó koedukált, az első óra a lányoké, a második a fiúké. Takarodó éjfélkor, most mindenki rendezkedjen be, aztán megyünk vacsorázni. Gyere – intett Hermione felé, és bemasírozott egy harmadik ajtón.

Amikor kettesben maradtak, Hermione fáradtan lehuppant a legközelebbi ágyra, kifújni magát. Nehéz volt a táskája, és furcsa volt varázslat nélkül cipelnie.

- Az az enyém – lökdöste el Piton, majd a táskáját is odébb dobta. – Ebben meg mi van? Felpakoltad a bútorokat is a Roxfortból?

- Nem, ezek csak a legszükségesebbek – sértődött meg Hermione, és odébb húzta a szőnyegen a táskát.

- Itt lehet varázsolni, magunk vagyunk – nézett rá Piton olyan arckifejezéssel, amit általában Neville esetében használt. – Különben sem tilos varázsolni a héten, csak a muglik előtt kell vigyázni. Ha rászórsz a táskára egy könnyítő bűbájt, azt nem látja senki – oktatta ki.

- Értem – motyogta a lány, és a legközelebbi ágyra huppant.

- Az a te ágyad – bökött a legtávolabbi sarokra Piton ellentmondást nem tűrő arckifejezéssel, majd kiment a szobából.

- Élvezetes lesz ez a hét – gondolta borúsan Hermione, és kipakolt a bőröndjéből. Az éjjeliszekrény olyan apró volt, hogy a Roxfort története rá sem fért. Az egyéb könyveinek meg egyenesen semmi hely sem maradt, pedig kettőt az utolsó pillanatban mégis a kastélyban hagyott, mert túl soknak találta az egy hetes kirándulásra a huszonkét kötetet.

z

Vacsora alatt megpróbált nagyon kedves lenni a férfihoz. Ételt mert Piton tányérjába, igyekezett érdekes témákat felvetni, de csak mogorva elutasítást kapott válaszul.

Egyszerűen nem értette Perselus Pitont. Nem lehetett rajta eligazodni. Egyszer kedves volt, máskor meg gúnyos és lekezelő. Nem is értette, mit erőlködik vele. Talán még mindig az öngyilkossági kísérlete miatt ilyen mogorva? Mintha ő még sohasem csinált volna hülyeséget!

- Mi lesz a program? – kérdezte végül, mikor már nem jutott jobb az eszébe.

- Evés után zuhanyozás, majd alvás. Mára nincs programunk. Holnaptól kezdődik a kirándulás élvezetes része – fintorgott Piton. – Bejárjuk a környező erdőket, és gyógynövényeket gyűjtünk. Később a környékbeli mágikus állatfajokkal fogunk megismerkedni.

- És a szórakozás?

- Mire gondolsz?

- Erre – bökött a lány a közeli hirdetőtáblára. Nagy és cifra betűkkel egy cédula a város alapításának kétszáz éves évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozatot hirdette.

- Sörfesztivál, táncos mulatság és zenei koncertek? – értetlenkedett Piton felvont szemöldökkel.

- Jól hangzik, nem?

- Hogyne – fintorgott a férfi, majd magára hagyta, hogy válthasson néhány szót az egyik diákkal. Mivel eltörte a poharát egy baleset következtében, komoly büntetésre számíthatott az ideges tanártól.

Hermione fenn a szobában mélyen elmerült az egyik lexikonban, alig hallotta, amikor Piton megérkezett.

- Éjfél van, takarodó!

- Ó, még nem is zuhanyoztam! – ugrott fel az ágyról.

- Akkor tünés! Öt percet kapsz!

- Maga nem jön? – bökte ki a lány meggondolatlanul.

- Hogyisne! – kacagott fel Piton gúnyosan. – Együtt zuhanyozzak egy diákommal?

- Felejtse el! – viharzott ki dühösen Hermione a szobából.

Mire visszatért, Piton már nem volt sehol.

z

Piton reggel is harapós kedvében volt, amikor hajnali hatkor felkeltette a társaságot. Az álmos fiatalok félkómában reggeliztek, majd a busz felé indultak.

Hermione dühösen elkapta Piton ruhájának ujját, és a többiektől távol rángatta.

- Mi van?

- Ezt én is kérdezhetném! – dühöngött a lány. – Remélhetem, hogy ma végre emberien viselkedik? Vagy továbbra is úgy bánik velem, mint egy ronggyal? Ne felejtse el, hogy nemrég én mostam tisztára, amikor McGalagony szinte kirúgással fenyegette! Azóta mindenki úgy tudja, egy pár vagyunk. Nehéz lenne egy icipicit színlelnie?

- Mégis hogyan? Szerelmesen gügyögjek? – Piton vádló tekintete szinte keresztüldöfte Hermionét.

- Nem, maga tökkelütött! De ne nyeljen le keresztbe, és vegye már elő a jobbik modorát! Nem is olyan rég még olyan jól elvoltunk esténként, sakkozgatva, beszélgetve. Mi változott? Igazán nem mondhatja, hogy a nyakára akaszkodtam, vagy valami hasonló. Akkor mi a baj? Miért fél tőlem? Az éjszakát is ki tudja, hol töltötte! Miért? Azt hitte, leteperem, ha kettesben maradunk?

- Nem ez lett volna az első eset – célozgatott Piton.

- Nos, igen. De ígérem, nem bántom! – emelte esküre Hermione a kezét. – Mégis minek néz engem? A francba is, magán nem lehet eligazodni!

- Oké, belátom, kicsit harapós a kedvem. De mégis mit vársz? Itt vagyok egy hétig összezárva egy rakás idiótával! Öreg vagyok én már ehhez!

- Higgye el, nekem sem könnyebb! Ne tegye már nehezebbé, rendben?

- Rendben, de menjünk már! Mindegyik félnótás minket les a buszból! 

Következik: Egy régi ismerős