9. Közös éjszaka

- Szükségem van valakire – könyörgött a lány.

- Rajtam ne múljon – gondolta Piton, de rögtön el is szégyellte magát. Ennyit érne a mardekáros ravaszsága és a türelme? Ha most nekiesik a lánynak, egy éjszakára jól érzi magát, és kész. Ennyi. Miért elégedjen meg ennyivel, ha többet is megszerezhet?

- Valakire, de nem feltétlenül rám – vonta le így végül a megfelelő következtetést.

- Sajnálom, nem szerettem beléd az elmúlt időszakban, és valószínűleg nem is fogok – nézett rá Hermione bánatos szemekkel. Piton szinte megsajnálta. - Olyan különbözőek vagyunk… De ma éjjel nem bírnék egyedül maradni!

- Bújj az egyik barátnődhöz – ajánlotta Piton, és akaratlanul is pikáns képek tolultak az elméjébe. Mikor ráeszmélt, melyik lánnyal is lakik Hermione egy lakrészben, sikerült villámgyorsan lehűtenie magát. Luna Lovegood gülü szemei még rá is lankasztó hatással voltak.

- Tudod jól, hogy nekem másfajta társaság kell! – esdekelt a lány kérlelő tekintettel.

- Akkor gyere – állt fel Piton, és magával húzta a kezénél fogva. A hálóba vezette, ahol az ágy végénél megállt.

Óvatos mozdulatokkal levetkőztette partnerét, megszabadítva minden felsőruházattól, majd levette saját ruháit is. Amikor mindketten fehérneműben álltak, intett, hogy bújjanak ágyba. Magukra húzta a takarót, majd megölelte a reszkető testet, és óvatosan simogatni kezdte a hátát. Amikor a lány meg akarta csókolni, elhúzódott.

- Társat keresel, nem szeretőt, jól sejtem? – suttogott Hermione szemébe nézve. – Ha így van, nem várok ellenszolgáltatást, csak aludjunk.

A lány válaszul puszit nyomott arcára, majd elfészkelte magát karjai között.

- Köszönöm – suttogta. – Akárki akármit mond, szeretnivaló pasas vagy – motyogta, majd lehunyta a szemét.

- Jó éjt, kedves – csókolta homlokon Piton, majd eloltotta a világítást. Ennél jobban aligha alakulhatott volna az estéje. Reggel ugyan hideg zuhannyal kell kezdenie, de ez eddigi életére visszanézve nem volt túl nagy újdonság.

- A terv körvonalazódik – gondolta jókedvűen, majd elaludt, egy ifjú és egész csinos nőt magához ölelve.

z

Hermione hunyorgott az erős fénytől, ami az arcára vetült a varázslattal létrehozott ablakokon át. Csak lassan tért magához, így erősen gondolkodnia kellett, hol is van.

Karja férfitestet ölelt, arca egy hófehér, behegedt harapásnyomokkal díszített mellkason nyugodott.

Lassan eszébe jutott minden, ami előző este történt. Ki volt borulva Ron, az egész világ és a nyomorult élete miatt, de Piton bámulatosan jól megvigasztalta hülye stílusával, majd együtt töltötték az éjszakát. Rég aludt ilyen jól, mint most, a férfihoz bújva.

Piton. Milyen furcsa férfi! Nem is olyan érzéketlen, mint gondolná az ember. Előző este szavak nélkül is értette, mi nyomasztja, és nem használta ki gyengeségét.

- Te jó ég! Szinte felkínáltam magam neki! – ijedt meg a lány. – Visszautasított - döbbent rá.

Nem tudta, ez pozitív, vagy negatív dolog magára nézve. Nem bánta, hogy így történt, de nem igazodott ki Pitonon. Nem olyannak ismerte eddig, mint aki lelkileg összetört lányoknak kegyből önzetlen vigaszt nyújt. 

- Egyformák vagyunk – jutott eszébe. – Mindketten a társadalom peremére sodródtunk.

Rá kellett döbbennie, hogy ez sem igaz. Piton mindig is a társadalom peremén élt, őt sohasem szerették! Az ő részéről alig változott valami, ugyan mit érdekelheti, hogy régebben arról cikkeztek, valakivel vad éjszakát töltött együtt? Ez neki inkább elismerés, hisz eddig senki sem nézte volna ki belőle, hogy neki is lehet szeretője. Különben is, már talán vége az egésznek, találtak új témát a bulvárlapok.

Amíg Piton aludt, kihasználta a helyzetet, és kettőjükön gondolkodott. Nem tudott kiigazodni saját, kusza érzésein. Először a nyári kalandra gondolt, és nosztalgiázott, majd a következő pillanatban úgy látta, egy ilyen éjszakáért nem érte meg, hogy teljesen kiforduljon az élete a normális kerékvágásból.

Folytatta volna tovább is az elmélkedést, ha pillantása nem esik a faliórára, ami már fél nyolcat mutatott. Rémülten kiugrott Piton karjai közül, hirtelen azt sem tudta, hova kapjon. Hol is vannak a ruhái? A reggelit már lekéste, de talán még lesz ideje lezuhanyozni, és tiszta ruhát húzni első órája előtt.

Piton álmosan könyökölt fel, és bámult fel rá. Pillantása lassan, komótosan végigsiklott a lányon, aki most vette észre, hogy bugyiban és melltartóban álldogál a szoba közepén. Melle elé vonta védelmezően kezét, mire a férfi elfintorodott, és elfordult. A falat szemlélve kérdezte meg, mi a baj.

- Még hogy mi a baj! Alig fél óra múlva órán kell lennem – hadarta Hermione.

- Furcsa, én tegnap abban a tudatban feküdtem le, hogy ma szombat lesz – fixálta Piton a falat.      

Hermione megkönnyebbülve roskadt le egy székbe.

- Tiszta hülye vagyok – közölte idegesen nevetve.

Piton felkelt, és elé lépett. Hófehér alsónemű volt rajta, és cseppet sem tűnt szégyenlősnek.

- Meg fogunk fázni ilyen lenge öltözékben – mondta Hermione. – Nem akar felöltözni?

- Zavarba hoztam? – váltott át a férfi is magázásba. – Azt hittem, nincs semmim, amit már ne látott volna.

Hermione mélyen elpirult, de Piton szemébe nézett.

- Nincs is – felelte. – De tényleg zavarban vagyok. Tegnap kiborultam, és ön olyan… olyan kedvesen viselkedett velem, amire nem találok magyarázatot.

- Nézze, magának még új a kitaszítottság érzése, így gondoltam, segítek. Ez csak átmeneti állapot lehet, hisz minden csoda három napig tart; fogadjunk, hogy egy év múlva minden visszatér a rendes kerékvágásba magával kapcsolatban. Kis botlását velem elfelejtik, újra körülrajongják régi és új barátok. Ehhez csak annyit kell tennie, hogy elkerül engem, amilyen messzire csak tud, és elfogadja társai békülési szándékát, bármilyen nehéz is kezdetben – fintorgott Piton.

- Persze, volt hozzá szerencsém az elmúlt hetekben. Köszönöm, az ilyen barátságból nem kérek. Nem tűröm, ha hülyére vesznek! És maga? Nem zavarja ez a helyzet?

- Én úgy élek, mint eddig. És ne felejtse, mardekáros vagyok, semmit sem teszek érdek nélkül! De figyeltem az elmúlt hetekben. Miért nem fogadja el, amit kínálnak? A semminél jobb, és idővel csak elfelejtik ténylegesen a történteket.

Hermione lemondóan rázta a fejét, nem akart többet erre gondolni.

Hirtelen nem tudták, mit mondjanak, így Piton, mint házigazda, rendezkedni kezdett.

- Nem akar lezuhanyozni? Adok tiszta törölközőt, és közben kitisztítom a ruháit is. Bár ennyi idősen talán már maga is képes egy ilyen egyszerű háztartási műveletre – szurkálódott, mert túl kedves volt az elmúlt percekben.

A lány csak bólintott, és válasz nélkül, szinte bemenekült a zuhany alá. Kétségbeesettnek érezte magát, annyira nem tudta, mit is akar valójában. Rébuszokban beszélget Pitonnal, miközben azt sem tudja, mit szeretne, miről mit gondol, és mi lesz holnap, de akár csak fél óra múlva. De érezte, ennek az egész helyzetnek nem lehet már jó vége!

Fél óra múlva mindketten a kanapén üldögéltek a nappaliban.

- Megpróbálhatom felcsempészni a szobájáig, hogy ne bukjon le – állt fel hirtelen Piton. – Nem használna a megmaradt jó hírének, ha megint cikket írnának arról, hogy velem töltötte az éjszakát. Szerencsére tegnap sikerült két félnótástól elkoboznom egy láthatatlanná tevő köpenyt…

- Nem szükséges – állt fel Hermione is. – Nem fogok osongatni. Ha cikket írnak róla, hát írjanak. Azt fogom nyilatkozni, hogy eszméletlen jó éjszakám volt, és gebedjenek meg, nekik sohasem lesz fele ilyen jó sem! – emelte fel dacosan a fejét.

- Ez a beszéd! – nevetett fel Piton, és kettesben felsétáltak reggelizni, nem foglalkozva a dühös, vagy éppen sokkolt tekintetekkel.

- Alakul – gondolta Piton már a tanári asztalnál, és precízen falatozni kezdett.

z

Piton hétfő reggel alig bírta megállni, hogy hangosan fel ne nevessen az újságot olvasva.

„- Eszméletlen jó éjszakám volt! Gebedjen meg, magának sohasem lesz fele ilyen jó sem egész életében! – nyilatkozta vasárnap Hermione Granger kiküldött tudósítónknak a Három Seprű elnevezésű kocsmában.”

Felnézett az újságból, és azonnal kiszúrta Hermionét, amint rámosolyog saját újságja mögül. Válaszul felhúzta egy pillanatra a szája sarkát, majd folytatta a reggelit.

Egész vasárnap azzal töltötte az idejét bájitalfőzés alatt, hogy gondolkodott, mégis hogyan viselkedjen a történtek után. Szeretett volna több időt együtt tölteni tanítványával, de nem tudta, okos ötlet-e ez.

Végül úgy döntött, nem lép semmit, inkább megvárja, míg a lány kezdeményez. Ha barátkozni akar, nem utasítja el, ha nem, akkor tiszteletben tartja döntését. Azaz valami mardekáros praktikához folyamodik.

Délig órát tartott, majd tanári értekezletre ment. Utálta az ilyen eseményeket, de havonta legalább egyszer muszáj volt elmennie rájuk.

Csupa jelentéktelen téma került terítékre, alig bírt odafigyelni a beszélőkre. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor mindenki várakozóan rábámult.

- Tessék? – pillantott rájuk értetlenkedve.

- Jobb lenne, ha néha figyelne arra, amiről szó van – zsörtölődött Minerva. – Irma azt kérdezte, melyik évfolyam tanulmányi kirándulását vállalja magára tavasszal?

- Tanulmányi kirándulás? Az meg mi a szösz? – Már nem is próbált úgy tenni, mint aki figyelt.

- Március végén bezárjuk a Roxfortot egy hétre, amíg az aurorok átvizsgálják, nem maradt-e valahol rejtve egy sötét tárgy. Mivel szinte az összes halálfalót elfogták már, ráérnek ezzel foglalkozni. Gondoltunk arra, hogy erre az időre hazaküldjük a diákokat, de Hagridnak az a briliáns ötlete támadt, hogy elvihetnénk őket egy amolyan tanulmányi kirándulásra. Megnézhetnének vadon élő különleges lényeket, megtapasztalhatnák, hol teremnek a fontosabb bájital-hozzávalók, meg hasonlók – magyarázta az igazgatónő lelkesen. – Minden csoportot egy tanár kísérne, és önnek is vállalnia kéne egyet.

- Kik maradtak? – sóhajtott fel megadóan, miközben agyában vadabbnál vadabb kínzási módok futottak át, amivel majd kényeztetheti a neki jutó fiatalokat.

- Az elsőévesek közül a Mardekár és a Hugrabug csoportja, meg a túlkorosok egyik fele – felelte Demen, az idei új SVK tanár.

- Akkor legyenek az elsős mardekárosok.

- Sajnálom, a Mardekár és a Hugrabug elsősei egymáshoz tartoznak, őket egy személy viszi kirándulni, közösen. Így is megfelel? – mosolyodott el McGalagony.

Piton hátán átfutott a hideg, és rémülten nemet intett. Elsős hugrabugosok, még mit nem!

- Akkor legyenek a túlkorosak – visszakozott.

Tanártársai helyeslően bólintottak, így nyilvánvalóvá vált számára az, hogy eredetileg is ezt a csoportot szánhatták neki.

- Legalább együtt utazhat Grangerrel – rosszmájúskodott Bimba, de amint rávillantotta gyilkos tekintetét, azonnal befogta a száját.

Az elkövetkező fél órában azt tervezgették, hová utazzanak el, majd visszatértek a diákok közé, órát tartani.

z

Kora este éppen a kandalló előtt olvasgatott, amikor halk kopogást hallott az ajtaja felől. Nagyot sóhajtva lerakta könyvét, és ment a látogatója elé. Biztos volt benne, hogy Minerva újabb csodálatos ötlettel állt elő a kirándulás kapcsán, és azt jött közölni. A délután folyamán négyszer zaklatta a kandallón keresztül ez ügyben.

Kellemesen meglepődött, amikor a folyosón Hermione Grangert pillantotta meg, idegesen toporogva. Kezében egy tálcát egyensúlyozott, és kissé megszeppenve nézett rá.

- Ráér? – kérdezte a férfitól, miután köszöntötték egymást. – Gondoltam, kellemesebben telne az este, ha sakkoznánk egyet.

- Jöjjön be – intett befelé, majd félreállt az útból.

- Hoztam a konyháról egy kis harapnivalót – rakta le tálcáját az asztalra a lány. Zavartan körülnézett a helyiségben, nem tudta, hogyan viselkedjen.

- Üljön le, érezze otthon magát – mondta Piton, majd hozzáfűzte, szinte akaratlanul. – Nem kell mindig az engedélyemre várnia, ha idekeveredik.

Hermione elpirult, majd elmosolyodott, talán tetszett neki a „mindig” szó. Lehuppant egy székre az asztal mellett, majd jóval bátrabban megkérdezte.

- Akkor játszunk, vagy dumálunk?

Következik: Esték a nappaliban