4. Vámpírkór, cigi, könyvtár 1.

Reggeli alatt megkapták az órarendjüket. Már meg sem lepődött, hogy a napját haladó bájitaltannal kezdheti. Kálváriája azonnal kezdődik, ettől a pillanattól nincs számára kegyelem.

Először úgy tervezte, hogy csak utoljára, közvetlenül Piton előtt lép a pincehelyiségbe, de aztán meggondolta magát.

Ő volt az első, aki a terembe ért, és leült ahhoz az asztalhoz, ahol hatodévben Lumpsluck óráin dolgozott. Kíváncsi volt, lesz-e valaki, aki hajlandó önszántából mellé telepedni, vagy csak a legkésőbb érkezők ülnek oda – nem lévén más választásuk.

Harry és Ron érkeztek közvetlenül utána, biccentettek köszönésképpen, majd egy távoli asztalhoz mentek, többet nem foglalkozva a lánnyal. Hermione előre úgy gondolta, össze fog roppanni emiatt, de nem érzett semmi különöset. Se haragot, se dühöt, se kétségbeesést, inkább egy kis megkönnyebbülést. Már nem is vágyott annyira arra, hogy barátságuk visszatérjen a régi kerékvágásba, inkább úgy érezte, itt lenne az ideje, hogy túllépjen életének régi szakaszán, és most, itt, új életet kezdjen, ha kell, Ronék nélkül.

A terem lassan megtelt, és három olyan diák került mellé, akiket alig ismert, mert ők egy évvel alatta jártak régen. Ők is csak biccentettek köszönésként, majd hármasban beszélgettek, nem foglalkozva a lánnyal.

z

Amikor Piton belépett a terembe, néma csend lett egy pillanat alatt. Élvezte ezt a rég érzett érzést, a diákok felől áradó rémületet. Jobban féltek tőle, mint Dumbledore halála előtt, de ebben soha nem is kételkedett, hogy így lesz.  

Pillantásával körülpásztázta a termet, felmérve a körülményeket. Szeme megakadt Grangeren, aki meglepetésére nem háborús hős barátai, hanem három hollóhátas diák mellett ült. Ezt nem tudta mire vélni, míg észre nem vette, hogy nem csak őt méregetik, hanem a lányt is.

- Drágán megfizetett ő is a történtekért – esett le neki. Már akkor rájöhetett volna erre, amikor a vonaton azzal a két lököttel ütötte el az időt Potterék helyett. Ennyi elég volt ennek a híres barátságnak a felbomlásához? Legszívesebben felnevetett volna, de mégsem tette. Nem azért, mert bántó lett volna, hanem mert ártott volna hírnevének.

Gyorsan ismétlő kérdésekkel kezdte bombázni a fiatalokat, amelyen ritka gyengén szerepeltek – az eredmény még őt is meglepte. A háborúban mindnek erős ütés érte a fejét, vagy mi van?

Végül egy közepesen nehéz bájital elkészítésével bízta meg őket, majd az asztalához ült, és Grangert figyelte. Kereste a jelet, a bizonyítékot, hogy kiborult, de nem talált ilyet. A lány zokszó nélkül tűrte a néma kiközösítést, látszólag elégedett volt sorsával, és csak tette a dolgát. Akaratlanul is elismerően nézett rá ezért.

- A lány erősebb lelkiekben, mint gondoltam. Lány? A fenét! Inkább nő… - pirult el saját gondolataira. Az a bizonyos éjszaka után nem gondolhat lányként Grangerre, mert az a legkevésbé sem fedné a valóságot. Azok a kezek, azok az ajkak és fogak…

Meglazította a legfelső gombot a torkánál, mert úgy érezte, valamitől gyorsan nőni kezdett a pince eddig hűvös levegőjének hőmérséklete. Mi történhetett? És miért gondol egy tanítványára úgy, mint egy pedofil tanár? Minerva hiába mondta tegnap este, hogy az iskolaszék így, az iskolaszék úgy, ez a lány nagyon fiatal hozzá. Pontosan kétszer annyi idős, mint ő – Granger húszéves, ő pedig negyven.

- Különben is, ami történt, az a vámpírösztönök miatt esett meg – emlékeztette magát. – Egyikünk sem tett volna ilyet, ha nincsenek ezek a körülmények.

Észrevette, hogy Granger időnként rápillant, mint aki olvas a gondolataiban, de azonnal vissza is tért figyelme a feladatához.

Piton felpattant, és mindenki munkáját kritizálni kezdte. Maga se tudta miért, de a lehető legjobban Ronald Weasley és Harry Potter bájitalát húzta le. Na nem azért, mert bántják Grangert ok nélkül, az nem játszik szerepet tetteiben.

z

Hermione örült, hogy túlélte az órát. Piton békén hagyta, társai szintúgy.

Ahogy haladt a következő tanterme felé, rá kellett jönnie, hogy hamar elbízta magát. Háta mögött hangos kacagás tört fel egy lánycsapatból, egy fiú szántszándékkal nekiszaladt, hogy elejtse összes könyvét, majd egy másik utána sziszegett, és megjegyzést tett rá – szó szerint egy kis hancúrra invitálta, ha már akárkivel képes összejönni, és szívesen fizet is, ha kell.

- Veled pénzért sem, Rogers – szólt vissza a válla fölött, majd méltóságteljesen továbbvonult. Rogers megsemmisülten ácsorgott, mert most az előbbi lánycsapat őt is kinevette. Nem tett jót hírnevének, hogy Piton mögé rangsorolták férfias vonzerőben.

Alig várta, hogy véget érjen a nap. A tanárok tartózkodóan, hűvösen bántak vele, de legalább nem tettek megjegyzést, és igazságosan értékelték továbbra is. Két volt barátja nem bántotta, inkább kerülték, de ez éppen elég volt. Beszólni inkább csak ismeretlenek mertek, de ők is csak akkor, ha csapatostul voltak – egyedül, ki tudja miért, nem volt hozzá bátorságuk.

Este Hermione büszke volt magára, hogy minden alkalommal sikeresen megállta, hogy megátkozzon akárkit is, de úgy érezte, szétrobban a belső feszültségtől. Nem tudta, hogy vezethetné le, így szobájában vadul tornázott fél órát, majd egyedül kiosont a Tiltott Rengetegbe, Hangszigetelő bűbájt alkalmazott, és akkorát ordított, amekkorát bírt. Végezetül darabokra tépett lassan, fokozatosan egy levelet, amit névtelen feladótól kapott - tartalmát a köz nyugalmának megőrzése érdekében takarja örök homály -, majd immár teljesen nyugodtan a pince felé indult, hogy beszéljen Pitonnal a várható mellékhatásokról.

Hangosan kopogott lakosztályának bejáratán, majd türelmesen várt. Percekkel később nyílt az ajtó, és egy idegesnek tűnő Piton dugta ki rajta a fejét.

- Mit akar? – kérdezte cseppet sem udvariasan.

- Az igazgatónő küldött, hogy kérdezzem meg a bájitala mellékhatásairól – válaszolta Hermione.

- Értem. Nos az első, és legfontosabb…

- Nem mehetnénk be? – szakította félbe. – Nem hinném, hogy nagyobb csorba esne a jó híremen, ha bemennék a lakásába pár percre.

Piton vicsorgott válaszul, de aztán szélesre nyitotta az ajtót és intett, hogy beléphet.

Rögtön egy nappaliba léptek, amely meglepően otthonosan és jó ízléssel volt berendezve. A helyiségből három ajtó nyílt, de csak az egyik volt nyitva. Ahogy Hermione odapillantott, azonnal egy ágyat vett észre, amely bevetetlenül és rendetlenül terpeszkedett a szoba közepén.

A férfi, amint észrevette, mit néz tanítványa, azonnal odalépett, és nagy csattanással bezárta az ajtót.

- Üljön le! – mutatott egy székre, majd maga is letelepedett. – Akkor kezdem, annál hamarabb túl vagyunk rajta.

- Rendben – bólintott Hermione.

- A mellékhatások havonta három napra jönnek elő – kezdte mesélni. – Így mostantól kétszer lesznek nehéz napjai minden hónapban – mosolyodott el gúnyosan, talán élvezve a lány zavarát. – Ez alatt a három nap alatt erősen legyengítve előjön a vámpír önből. Ne aggódjon, nem indul el vért szívni - nevetett ellenszenves vigyorral. - Mindössze annyi történik, hogy éjjel éber lesz, nappal pedig alig bír ébren maradni az álmosságtól. Szaglása élesedik, jobban lát a sötétben, és erősebben reagál bizonyos ingerekre. Ennyi. Ha jól sejtem, holnap éjjel kezdődik az első kör, sok sikert, akár mehet is, ha nincs kérdése.

A lány legszívesebben megérdeklődött volna valamit, de nem volt hozzá bátorsága. Majd pont Pitontól kérdezi meg! Inkább felállt, és az ajtó felé indult. Keze már a kilincsen volt, amikor meggondolta magát, és mégis rákérdezett.

- Mit tanácsol, jobb, ha ezekben a napokban elkerülöm önt?

A férfi arcán meghökkenés futott át, de hamar rendezte vonásait.

- Azt hiszem, sejtem, miért kérdezte ezt. Ön meglep engem, Miss Granger. Ilyen tájékozatlan lenne a vámpírokból? 

- Régebben olvastam róluk is, ahogy a vérfarkasokról és a többi lényről, de mivel soha egy vámpírt sem ismertem, nem éreztem fontosnak. Összefoglalná, mi az, amiről tudnom kéne? Elvégre - hála nekem -, egy cipőben járunk - fintorgott.

- Akkor az eset után olvashatott volna róluk! – oktatta ki Piton. - De elmondom, mi az, amiről nem árt, ha tud. A vámpírrá válás többlépcsős folyamat. Az első és legfontosabb lépés az, hogy megharapják az áldozatot, és az csak annyi vért veszít, hogy nem hal meg, hanem maga is vámpírrá válik. Ez után következik az, hogy éhséget érez, amit csak egy halandó vérével csillapíthat. Ezután, ha megéri az első napfelkeltét, az átalakulás befejeződött. Ez nálunk nem következett be, hiszen hajnal előtt megkaptuk az ellenszérumot. És amire eredendően rákérdezett: a vámpír szomjazik egy kicsit annak a testére és vérére, aki vámpírrá tette, és viszont. Kötelék alakul ki ezen két személy között, amely inkább az ösztönökön alapul, és nem a józan észen, de ez csak átmeneti állapot, hamar elmúlik. Feltehetően, ha nem kezdünk közösen… khm… táplálkozni, hanem szétválunk a harapás után, nem történik semmi, így azonban, hogy ezt az eseményt megosztottuk, az ösztönök erősebbek lettek. De nem tartom valószínűnek, hogy mostani állapotunkban ez gondot jelentene - magyarázta.

- Köszönöm! – könnyebbült meg a lány látványosan, majd gyorsan kiiszkolt a lakásból, és a szobájába sietett, előre tanulni az elkövetkező nehéz napjaira.

z

Nem tudott mit kezdeni magával. Egyedül virrasztani egész éjjel nem tűnt túl jó mókának. Kivett a könyvtárból két vastagabb művet, amit még nem olvasott, de most még az sem tudta érdekelni.

Kínjában pennát és pergament vett elő, majd elgondolkodva könyökölt a lap fölött egy ideig. Amikor úgy érezte, hogy összeszedte gondolatait, sebesen írni kezdett.

Hajnalodott, amikor fáradtan megdörzsölte a szemét, és gyorsan ágyba bújt, remélve, hogy már elég korán van egy kis alváshoz. Két órát sikerült lopnia első óra előtt, de így is ramaty állapotban volt, alig fogott az agya. Minden gondolata az ágya volt, ahol fekhetne estig az unalmas óra helyett.

Ebéd helyett is aludt fél órát, de alig tudta elvonszolni magát az órára, ahol idegesen szimatolni kezdett. Vérszagot érzett, és a félelem szagát.

Akkor világosodott meg számára minden, amikor az egyik diák fennhangon ecsetelni kezdte, hogy egyenesen a Gyengélkedőről sietett az órára, mert Hagrid óráján megharapta egy szurcsók.

- Menj vissza, átázott a kötésed – mondta neki a lány, és bár furcsán méregették, be kellett látniuk, hogy igaza van, amikor alaposan megvizsgálták a fiú kötését.

Utolsó órája után ájultan zuhant ágyába, és aludt este kilencig. Gyomra követelőzően kordult egyet, így figyelmeztetve, hogy minden étkezést kihagyott a nap folyamán. Nem tudott mit tenni, leszökött a konyhába, ahol Dobbytól ételt kunyerált. Besétált a Nagyterembe, és letelepedett egy üres asztalhoz, majd gyorsan enni kezdett. Két perc múlva közeledő lépteket hallott.

- Éppen az én helyemen ül, Miss Granger – hallott egy jól ismert gúnyos hangot. Hátranézett, és megpillantotta maga mögött Pitont, aki szintén egy roskadásig tele tálcát egyensúlyozott maga előtt. Kissé rendezetlen benyomást keltett, így könnyű volt rájönni, hogy ő is szinte egyenesen az ágyból érkezett éhét csillapítani.

Hermione egy székkel odébb csúszott, majd beleszimatolt a levegőbe.

- Megvágtam magam a borotvával – közölte Piton, látva a szagolgatást, majd leült a helyére, és a lány társaságától nem zavartatva magát enni kezdett.

A griffendéles bólintott, és ő sem szólalt meg többet, amíg be nem fejezte az evést, ami mohósága miatt nem volt hosszú idő. Vele ellentétben a férfi elegánsan evett, apró darabokat szelt a húsból, és minden falatot alaposan megrágott. Hermione megbabonázva bámulta a művészi mozdulatsorokat, eszébe se jutott magára hagyni a férfit.

Miközben figyelte evés közben, eljutott tudatába ezernyi apró inger is. Érezte, hogy a férfi még nem zuhanyozott egy zavaros álom után, mert enyhén érezni lehetett bőre illatát. Utolsó óráján virágokat apríthatott, mert talárja ujjából virágillat áradt, míg a zsebében egy csomag cigaretta lehetett, mert érezte a dohány illatát.

- Mióta dohányzik? – kérdezte, mielőtt maga is felfogta volna, milyen esztelenséget művel azzal, hogy beszélgetést kezdeményez.

- Egy hónapja – jött a válasz két vágás között. – Jó idegesség ellen.

- Rossz leheletet okoz és káros a szervezetre. Függőséget okoz – fűzte hozzá, miközben arra gondolt, hogy pontosan egy hónapja és egy napja a férfi szája még finom vér ízű volt, nem pedig bagó ízű.

- Leszarom – jött a válasz, ami kissé meghökkentette az eminens tanulót. – Elnézést – tette hozzá Piton azonnal, amikor észrevette, hogy túl messzire ment. – Kissé nehezen viselem a kifordított életet – sóhajtott fel.

- Nem lenne gond vele, ha az iskola többi lakója alkalmazkodna hozzánk – nevetett fel Hermione. – Majdnem elaludtam az óráimon, amit bizonyára nem vennének jó néven.

- Ha valaha elalszik az órámon, azonnal kivágom – jött az újabb mogorva megjegyzés, miközben Piton precízen megtörölte a száját egy szalvétával.

- Kivághat, de más osztályoz idén – büszkélkedett Hermione.

A férfi felállt, és a bejárati ajtó felé indult. Kiment a szabadba, és nem szólt semmit ahhoz, hogy tanítványa követi. Elővett egy cigarettát, és gondolkodás nélkül a lány felé nyújtotta a csomagot. Hermione kivett egy szálat, és megvárta, míg tűzzel kínálják. A füstöt mélyen leszívta, és bár kaparta a torkát, sokáig lent tartotta, mire kifújta. Pár percig nem szólaltak meg, csak álldogáltak egymás mellett.

- Tudja, ha még griffendéles lenne, most rengeteg házpontot levonhatnék – szólalt meg hirtelen Piton a lányra pillantva. – Takarodó után kint tartózkodik, ráadásul dohányzik…

Hermione magában felnevetett, de ez nem volt az arcára írva. Nocsak, Piton kötözködik?

- Á, maga nem tenne ilyet! – vigyorgott, majd búcsút intve beszaladt a kastélyba.

A szobájába érve elfeküdt az ágyán, és bár aludni nem tudott, kicsit sikerült összeszednie kusza gondolatait, idióta vigyorral az arcán.

Következik: Vámpírkór, cigi, könyvtár 2.