^o^ ~ Első lépések ~ ^o^

Másnap reggeli után a csillagvizsgálóból nézte a tájat. A fákon a levelek kezdték őszi színeiket magukra ölteni, de akadt néhány, mely már a földön volt.

Szerette ezt a helyett. Nem véletlen kért toronyban levő szobát. Így bármikor, mikor szomorú volt, magányra vágyott, vagy egyszerűen csak gondolkodni szeretett volna, feljött ide, ahol minden olyan békés és nyugodt.

Összebarátkozott a házán belül a diákokkal, de csak órákon beszélgettek, – természetesen levél formájában - étkezések alatt, illetve a könyvtárba, már amikor Madam Cvikker épp nem volt a közelben.

Nem szeretett volna túl közel kerülni diáktársaihoz. Nem akart senkiben csalódni, hisz akkor nem fáj. Az árvaházban is csak csalódás és szomorúság érte. Nem akarta, hogy ez a hely is csak egy rossz emlék maradjon.

Miután megvacsorázott, lesietett elvégezni büntetőmunkáját. Az ajtón kopogtatott egyszer, majd még egyszer s még egyszer, de nem jött válasz. Hirtelen arra gondolt, hogy nem is akar neki segíteni tanára, amikor az elég morcosan közelített felé

- Ha azt hiszi, hogy egész este magára fogok várni, nagyon téved

- De hát én időben itt voltam! – nézett értetlenül

Piton felmérte a helyzetet, intett a lánynak, majd sarkon fordult, s elindult a tanterem felé.

Gondolhattam volna, hogy nem a szobájába akar tanítani. – bosszankodott magában

Már mindent előkészítettem, lásson munkához. – adta ki a feladatot, majd helyet foglalt a lánnyal szemben.

Míg Angela dolgozott, őt nézte. Majd mikor az első hibát vétette, felpattant helyéről, s odaállt a lány mögé. – Mivel a lány jóval alacsonyabb volt nála, könnyedén átlátott a válla fölött – Megfogta mindkét kezét, s együtt aprították tovább a hozzávalókat.

Mikor az utolsót is méretre vágták visszaült szemlélődni. Örömmel nyugtázta magába, hogy a lépéseket pontosan betartja, s így egy tökéletes főzetet sikerült produkálnia. Persze ezt semmi pénzért nem mondta volna el a lánynak.

- Nocsak, egy főzet, ami nem robbant fel, nem váltott halmazállapotot, nem lett más színe, s nem bűzölög, mint egy 8 hetes zokni. – számolta ujjain az elmúlt órák eredményeit – Valamit kihagytam?

Angela csak elpirult, hisz eddig tényleg mindegyik főzete pocsékra sikerült. De ez, ez tényleg jónak tűnt. Összevetette gyorsan a könyvben leírtakkal és arcán hatalmas mosoly jelent meg. Azonban hiába várt egy elismerő szót, biccentést, semmit nem kapott. Ez nagyon rosszul esett neki, s nem is hagyta szó nélkül.

- Belehalna, a mondana valamit a leszidásokon kívül. – kérdezte karba tett kézzel

- Képzelje, igen! – mondta, de egy alig észrevehető mosoly megbújt szája sarkában, s ezt a lány is észre vette.

- Köszönöm.

- Ugyan mit? –kérdezte tudatlanul

Erre a kérdésre azonban nem kapott választ, mert elment rendet tenni a megmaradt alapanyagok között. Eközben Piton azon gondolkodott, hogy vajon mit köszönt meg a lány, de mivel ötlete sem volt, fogta a főzetet, s egy üvegbe öntötte, majd megbűvölte, s felküldte a gyengélkedőre. - Természetesen Angela tudta nélkül –

- Kedd este, ilyenkor várom! – mondta s magára hagyta diákját.

Angela befejezte a pakolást, s mivel még nem akart lefeküdni, elsétált a tóhoz. Lefeküdt mellette a fűbe, s figyelte a csillagokat és a vidáman mosolygó holdat, melyek így együtt szépen megvilágították a sötét tájat.

Nem tudta mennyi ideje feküdhet ott, de egy hangos, s gyors neszre lett figyelmes. Felült hát körbenézni. Egy alak sziluettjét látta eltűnni a tiltott rengeteg fái között. Összehúzott szemöldökkel figyelte a helyet. Nem habozott sokat, a fák felé sietett, de mivel beljebb már nagyon sötét volt, nem ment be az erdőbe. - Fényes nappal is csak egy kis tisztáshoz mert bemenni. – Tett még egy lépést, de farkasüvöltést hallva visszarohant a kastélyba, s meg sem állt az igazgatói irodáig. Szerencséjére még nem változtatták meg nyár óta a jelszót, így könnyű szerrel továbbjutott.

- Minek köszönhetem késői látogatásod?

Láttam egy alakot eltűnni az erdőben!

- Hmm…és hogy nézett ki az-az alak?

- Hát, elég sötét volt, de azt hiszem egy magas férfi lehetett.

- Ilyenkor csak egyvalaki szokott a kastélyon kívül tartózkodni, és az Perselus Piton professzor.

- Miii? – miközben kimondta, szemei hatalmasra kerekedtek - De hát veszélyes ilyenkor az erdő.!

- Igen, ez igaz. De úgy hiszem képes megvédeni saját magát.

- De miért ilyenkor megy? Nappal sokkal szebb és… -mondta ábrándos arrcal, majd szája elé kapta kezét

Dubledore mindent értve csóválta a fejét, de nem fűzött hozzá semmit.

- Vannak bizonyos bájital alapanyagok, melyeket csak este lehet megtalálni. Most pedig menj lefeküdni, mert különben kénytelen leszek megbüntetni a kései szabálysértés miatt.

Nem kellett neki kétszer mondani, gyorsan elköszönt, s már rohant is szobájába.