2. rész

Hermione émelyegve nyitotta ki a szemeit. *Gyûlölt* hoppanálni, ezért ahova csak lehetett, hopp-porral utazott. Azonban a boszorkány gyanította; Lucius Malfoy nem lenne elragadtatva, ha a Rend egyik legfõbb emberre csak úgy kisétálna a kandalójából. Hogy kinek lenne kínosabb a helyzet, az már egy másik kérdés...

A pajtában teljes csönd és sötétség uralkodott. A nõ jónak látta azért óvatosnak lenni, így pálcáját a keze ügyében tarva, fényt nem gyújtva indult el a homályos istálló belseje felé.

- Hogy a fenében fogom megtalálni azt a....

Az orra alá motyogott kérdést nem tudta befejezni, mert ekkor sikeresen átesett valamin. Mikor megpróbálta kitapintani, mi lehetett az akadály, a 'valami' megmozdult és felmordult.

- Perselus!? - sikkantott Hermione meglepetten.

- Granger, az Istenért! Próbáld meg befogni a szád, csak egyszer az életben! - sziszegte a férfi, majd maga mellé húzta a boszorkányt.

- Mégis mi a fenét csinálunk itt? - suttogta Hermione.

- Azt nem tudom, hogy te mit keresel itt. Én elkapom Malfoyt - felelte a varázsló hûvösen.

- A pajtában? - kérdezett vissza a nõ szkeptikusan. Piton felhördült.

- Granger, mi lenne, ha visszavonszolnád a feszes kis hátsódat oda, ahonnan jöttél?

Alig hogy kimondta a kérdést, Perselus ledermedt. Hermionével együtt.

- A mimet? - nyögte a boszorkány, s érezte, hogy arca és nyaka felforrósodik.

Piton hálás volt, amiért a sötét elrejtette saját zavarát.

- Mondom menj haza! Ez a hely nagyon veszélyes, ha nem vetted volna eddig észre!

- Megyek, ha te is - mondta Hermione makacsul. Perselus sóhajtva csóválta meg a fejét.

- Ahogy gondolod. De én nem fogom a baby-sitteredet játszani.

- Nem is kértem, tudok magamra vigyázni!

- Azt elhiszem...


***

Alicia nagy barna szemei elkerekedtek az izgalomtól. Perselus természetesen csak a cenzúrázott verziót adta elõ lányának, de a történet még így sem volt hétköznapi.

- És aztán mi történt? - kérdezte a kislány, miközben ujjai közt izgatottan tekergetett egy hosszú, hollófekete hajtincset.

- Aztán anyád feltalálta magát és elszabadult a pokol...


***


- Bemegyünk. Most - jelentette ki Hermione, majd felpattant és elindult a pajta kijárata felé. Perselus halkan szitkozódva kapott utána.

- Granger, azt sem tudod, mit csinálsz!

- Ó, dehogyis nem. Lesittelem Lucius Malfoyt, meg azt a kis görény Dracot, ha egyáltalán itthon van.

- De... de nincs is *terv*!

Hermione lesújtó pillantást vetett egykori professzorára.

- Perselus. A terv az, hogy improvizálni fogunk.

- Az improvizálásnak az a lényege, hogy nem tervezünk! - tört ki a férfi.

- Pontosan - válaszolt a fiatal boszorkány vigyorogva.

Így Perselus kénytelen-kelletlen feltápászkodott a földrõl és követte volt tanítványát, mindvégig azon gondolkodva, hogyan sikerül mindig ilyen szituációkba keverednie.


***

- Anyunak igaza volt - jegyezte meg Alicia.

Perselus nem szólt semmit. Mit is mondhatott volna erre? Inkább folytatta a történetet attól a ponttól, ahol az események kezdtek tragi-komikussá válni hõn szeretett felesége jóvoltából.


***